Földi paradicsomot teremtett az óceán közepén – Turós Lászlóval beszélgettünk

Az ember ösztönösen vonzódik a természethez, jó belenézni a zöldbe, jó benne lenni. Nem véletlen, hogy az ókori világ hét csodája közül az egyik Szemiramisz függőkertje. Azt nem tudhatjuk, valóban létezett-e ez a csoda Babilonban, de a leírások szerint a lépcsőzetes teraszokon különleges kert várta a látogatót: rózsa, gránátalma, füge, mandula, dió, vízililiom is helyet kapott itt. Túrós László alkotása, az úszó park szépsége vetekszik az ókori csodával – legalábbis ezt állítják azok, akik látták. Parkjai hatalmas luxus óceánjárók fedélzetén találhatóak, az egyik ilyen úszó sziget például 362 méter hosszú, 72 méter magas, 16 szinttel, ahol 7 ezer vendég kényelméről kétezer fős személyzet gondoskodik. A park itt a 8-as fedélzeten kapott helyet, akkora, mint egy fél focipálya.

Turós László egy baranyai településről, Vajszlóról indult, hogy aztán nagy utat bejárva egy óceánjáró fedélzetén kössön ki. Növénytermesztő mérnökként végzett az egyetemen, és egy csereprogrammal került ki az Egyesült Államokba. A kertészeti iparágban helyezkedett el, hamar eljutott Floridába, jelenleg Miamitól nem messze él. 2009-ben hallotta, hogy a Royal Caribbeanre, a világ legnagyobb hajójára keresnek valakit, aki ért a növényekhez. Így kezdődött a pályafutása.

A cég néhány évente épít egy-egy luxushajót, így László időről időre újabb úszó szállodában hoz létre egy-egy csodakertet. Ez így elmondva elég egyszerűen hangzik, de valójában rendkívül bonyolult és kihívásokkal teli egy park kialakítása, főleg egy óceánjárón. „A munkám a hajógyárban kezdődik, ahol rettenetes nagy a felfordulás. Először a gépészeti háttér tervezésére van szükség, ki kell alakítani a vezeték- és az öntözőrendszert, a világítást, a hangtechnikát, az ágyásokat. Szervízutakra van szükség és olyan rejtett, praktikus tárolókra, ahová össze lehet gyűjteni a hulladékot. Ezek az óceánjárók évi 365 napot mennek folyamatosan, és a növényeknek mindig kell a gondozás, tehát ezt úgy kell megoldani, a vendégek szórakozását, pihenését ne akadályozza, lehetőleg észre se vegyék.”

Miközben a hajó épül, a park koncepciója is szépen alakul. Fontos, hogy a növények bírják a klimatikus viszonyokat, harmonizáljanak egymással, mutatósak legyenek. „A legelső hajón még nem én terveztem a parkot, hanem egy úgynevezett landscape architect, tájépítész. A megrendelő megmondta, mit szeretne látni, és a végeredmény elég felemás lett, voltak benne nagy mellényúlások is, a növények elkezdtek pusztulni. Ugyanis egészen különleges körüményeket kell elviselniük: képzeljük csak el, néha hurrikánba kerül a hajó, máskor pedig sokáig csak az egyik oldalát süti a nap, mert így hozza az adott útirány. S ez bármelyik oldallal előfordulhat, tehát a növényeknek egyaránt jól kell viselniük a hosszan tartó árnyékot és a tűző napot is. A park feletti szinten van egy medence, onnan néha lefolyik rájuk a klóros víz, ez sem használ nekik. És persze ott van a sós pára, ami az óceánból érkezik. Úgyhogy rengeteg a kihívás.”

Sok kísérletezés árán sikerült kitapasztalni, mely növények bírják az extrém körülményeket, de a mérnök a mai napig is sok új dolgot kipróbál. „Minden évben új hajó épül, és van, hogy a növények egyharmadát újabbakra cseréljük a korábbi tapasztalatok alapján.

Hajóról hajóra egyfajta evolúción megy keresztül az összeállítás.

És persze valamennyi növény a szívemhez nő, szeretem a fákat alakítgatni, hogy harmonizáljon a forma a környezettel, az egésznek legyen egy dinamikája, megfelelő legyen a látvány, és közben a színek is passzoljanak egymáshoz.”

Az öntözést a hajó vízvezetékrendszeréből érkező vízzel oldják meg, ivóvíz minőségben, amit tengervízből állítanak elő. A fák tövében csurgató van, a függőkert naponta háromszor 15 percig kap vizet csepegtető öntözéssel. A tápanyaghoz különböző műtrágyákat adnak, az élőfal automatikus adagolóval van ellátva. Azok a növények, amelyek elszáradnak, tönkremennek, a szemétégetőben végzik. A hajót nem hagyja el sem szerves hulladék, sem talaj. Sajnos kórokozók is vannak, főként rovarok, atkák, pókok, de csigák is érkezhetnek velük a növényekkel és a földdel a hajóra. Komoly arzenáljuk van tehát növényvédőszerekből, de nem kell állandóan permetezni, a növények napi vizsgálatával könnyen kezelhetőek a problémák.

László „landscape specialistként” hónapokat dolgozik egyetlen szabadnap nélkül, napi 10 órát vesz igénybe az úszó park gondozása. Minden évben új hajóra száll, hiszen minden évben épül egy új luxushajó. Tiszti rangban szolgál, három kertész dolgozik a keze alá. Egy kényelmes kétszemélyes kabin az otthona. Ő maga is igénybe veheti a hajó összes szolgáltatását, és egyfajta sztárként tekintenek rá.

„Gyakran hirdetek túrát a vendégek számára, ahol végigvezetem őket a parkon, megmutatom az öntözőrendszer működését, a függőkert titkait.”

Ez az élménytúra az egyik legkedvesebb elfoglaltsága. Egyébként is imádja a hajózást és az ilyen csodálatos növények napi gondozását, továbbá a körülményt, hogy a legénység 70 országból verbuválódott össze, a vendégek is számos helyről érkeznek. Számára fantasztikus élmény ennyiféle emberrel, kulturális háttérrel találkozni

László azt mondja, jelenleg három helyen él. Az éves szerződése 7-8 hónapra a hajóhoz köti. Miamiban, az otthonában évente mindössze 3 hetet tölt. Magyarországra legalább két és fél hónapra érkezik. Magánélete a vándorélet miatt nem nagyon van, de a szakmai élete sok mindenért kárpótolja, most is éppen előléptetésnek néz elébe: környezetvédelmi felelős lesz. Büszke arra, hogy Vajszlóról idáig eljutott.

Fotók: Turós László