Zöld könyv másképp: az igazi vagy az e-book a környezetkímélőbb?

A klímaváltozás egyik kulcsproblémáját jó ideje az erdőirtások jelentik, ezért az utóbbi években a társadalom kissé szkeptikusan áll a kivágott fákhoz, legyen szó egy karácsonyra szánt fenyőről vagy a századjára újranyomott Harry Potter-regényfolyamról. Elvégre, egy könyvhöz fa kell, az évente világszinten kiadott több millió új könyvhöz pedig egy komplett kis erdő.

Ezzel szemben az e-könyv miatti fairtás minimális terhet ró a környezetre, tehát első blikkre azt mondhatnánk, képernyőn elolvasni száz regényt környezettudatosabb, mint a könyvesboltban megvásárolni újonnan őket, a fenntarthatóság azonban nem csupán a fák megmentéséről szól, hanem úgy kompletten az egész előállítási, használati és hulladékkezelési folyamat ökológiai hatásairól. Mert egy e-bookhoz nem kell ugyan fa, de kell chip, áram és műanyag.

A kutatások szerint egy Ipad – vagy más hasonló könyvolvasó – átlagos szén-dioxid-kibocsátása 2,5 gramm óránként, ugyanakkor egy hagyományos nyomtatott könyv egész életciklusa során „mindössze” 4000 gramm szén-dioxiddal károsítja meg a környezetet. Nem tudom, ki milyen tempóban olvas, én gyakorlott könyvmolyként oldalterjedelemtől és műfajtól függően 50-90 oldal közé, azaz átlagosan 70 oldalra becsülöm az óránként elolvasott mennyiséget, ha belelendülök, tehát körülbelül 288 darab kövér regényt tudnék elolvasni az e-bookon, mire annyit szennyezek vele, mint egy nyomtatott regénnyel.

A fenti elmélettel azonban akad két probléma: egyrészt az, hogy bár nehéz megbecsülni, ki mennyit olvas pontosan a képernyő előtt, az imént említett kutatás szerint, ha egy könyvolvasó egész életciklusát figyelembe vesszük, nemcsak az óránkénti károsanyag-kibocsátást, végül oda jutunk, hogy egy e-bookot öt esztendeig kellene használni ahhoz, hogy összességében környezettudatosabbnak számítson, mint egy papír alapú kötet. A többség azonban ennyi idő alatt két e-bookot is vásárol, vagy éppen azt az egyet sem használja rendeltetésszerűen, azaz teljesen feleslegesen lett legyártva az eszköz.

A másik probléma, hogy egy e-book életciklusa nem csupán a fent említett 2,5 grammnyi szén-dioxid kibocsátásából áll, az tulajdonképpen csak töredéke az egésznek. Egy e-book belső szerkezetének kialakításához szükség van bizonyos fogyatkozóban lévő és nagy erőforrásokat igénylő ércek kibányászásához, ráadásul a mobiltelefonokhoz vagy egyéb elektronikai kütyükhöz hasonlóan, a könyvolvasók is olyan hulladékok lesznek végül, amelyeket egyelőre nem igazán hasznosítanak újra – főleg, mert a le nem bomló és veszélyes tartozékaik miatt ez gyakran nem is lehetséges.

Jelenleg tehát az a hivatalos álláspont, hogy a hagyományos könyvnyomtatás egyelőre kevesebb terhet ró a környezetre, mint az e-bookok használata. Természetesen évente több millió új könyvet kinyomtatni sem a legfenntarthatóbb, hiszen az is erőforrásokat, vizet, áramot, faanyagot igényel, ezért érdemes átgondolni a könyvvásárlási szokásainkat. Mire gondolok? Valószínűleg sok olyan nyomtatott sajtóipari termék jelenik meg, aminek kár is megjelenni: több ezer napi folyóirat, pletykalap terheli a Földet, nem beszélve a többszörösen újranyomott ponyvákról, amelyek nélkül valószínűleg meg tudnánk élni – de semmiképpen sem rontana az életvitelünkön, ha ezeket a regényeket használtan olvasnánk.

Én szinte minden könyvkeresésem alkalmával a könyvtárra és a használt könyvekre szavazok. Nem értek egyet a kötelezők és klasszikusok állandó újranyomásával és kiadásával, tekintve, hogy ezeket a könyveket általában fillérekért be lehet szerezni másodkézből. Valószínűleg rengeteg háztartásban ott lapul pár sosem olvasott Jókai-regény – személyes kedvencem az író, mindenkinek javaslom –, amit nyugodtan tovább lehetne adni olyanoknak, akik szeretnék elolvasni a kötetet. 

Az újonnan kiadott könyvek pedig többnyire zsákbamacskák, az ember sosem tudhatja, lesz-e annyira klassz egy kötet, hogy ott akarja látni a polcain – erre lehet megoldás, hogy első körben a könyvtárból kölcsönözzük ki a kötetet, majd csak akkor vesszük meg, ha tényleg tetszik.