Veszélyben egyik legrégebbi ínségeledelünk, a sulyom

GolfÁramlat

Veszélyben egyik legrégebbi ínségeledelünk, a sulyom

Formája alapján fegyvernek is nézhetnénk ezt a tóban otthonos növényt. Élőhelyén jót tesz az élővizeknek és még ehető is, sőt: édességet is készítenek belőle. Ez a sulyom, vagy más néven sulyomlapu, sulyomcsemege, istennyila, vízidió, vízigesztenye és még sorolhatnánk, attól függően, melyik tájegységben élőtől halljuk a nevet. A védett növény napjainkra nagyon megritkult Európában, Magyarországon főként a Tisza mentén és Baranyában, a Dráva holtágaiban találkozhatunk még vele. Ismerkedjünk meg a sulyommal kicsit közelebbről!

A sulyom leveleinek formája egy kicsit hasonlít a pagoda-karfiolra, termése pedig úgy néz ki, mint a misztikus filmekből ismert buzogány vagy nindzsa csillag – mondja Hódossy Attila, a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre, aki gyakran találkozik a növénnyel körútjai során: „Nemcsak, hogy úgy néz ki, olyan is, mint egy fegyver, a latin neve – trapa natas – is erre utal, hiszen a trapa latinul csapdát jelent. Évszázadokon át ilyen célra is használták.

Mivel akkoriban az emberek többsége mezítláb járt, kiszórták a magot az istállók, pajták köré a nagy fűbe, hogy a tilosban járók belelépjenek.

A növény kiálló végei úgy állnak bele az ember lábába, hogy a végük beletörik, és ettől be is gyulladhat a helye. A gazda pontosan tudta, hova helyezte el a láthatatlan, ám annál gyilkosabb fegyvert, és ha az ólálkodó bűnöző belelépett, azonnal leleplezte magát. A török időkben pedig állítólag még egy lépéssel megtoldották a kegyetlenséget: méregbe áztatták a magot, mielőtt kiszórták.”

Fotó: Unsplash / Div Manickam

A sulyom valójában egy olyan vízi növény, amely éppúgy befedi a vízfelületeket, mint a tavirózsa. A nagyon lassú folyású vizeket kedveli, igen jól érzi magát a mellék- és holtágakban. Ha minden feltétel adott, elszaporodik, hatalmas felületeket foglal el, a közlekedést és a horgászatot is akadályozza. Kiirtani azonban nem szabad, hiszen védett növény.

Élőhelyei jellemzően az álló vagy lassan áramló vizek, mellékágak, holtágak, halastavak, ahol jók a feltételek, elszaporodik, hatalmas felületeket borít be – jó példa erre a Tisza-tó, ahol gyakran a vízi közlekedést, és a horgászatot is akadályozza, de a vizeknek jót tesz.

Melegben elzárja a napfénytől, ezzel megakadályozza az algák elszaporodását és a túlzott felmelegedést is. Tömegesen a Tisza-tónál található, szórványosan a Dráva mentén a lassú folyású vizekben, csöndes öblökben.

Sulyom termése – Fotó: Wikipedia / Bellayet

A sulyom termése évszázadokon, sőt egyes források szerint évezredeken át fontos szerepet játszott az emberi táplálkozásban. Borbás Vince, a 19. század egyik legnevesebb magyar botanikusa A súlyom pusztulófélben című tanulmányában leírja, hogy már a görög-római írók is feljegyezték a növény fogyasztását.

Korábban szerzetesek is termesztették, és a 19. században több országban – többek között Olaszországban, Karinthiában, a Balkánon és Moldvában is – csemegének számított.

Borbás Vince tanulmányában egyébként a termesztésről, a gyűjtésről és a felhasználási lehetőségekről is szót ejt. A török háborúk és a  hódoltság idején „ínségeledelként” fogyasztották. Egy időben az egyházi tized megfizetésére is elfogadták, hogy sulymot szolgáltattak be. A víz mentén élő emberek gyűjtötték, a lisztet inkább rántásokhoz használták, csalán- vagy lapulevél leveseket készítettek vele.

A sulyom rajza Borbás Vince A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete című, 1900-ban megjelent művének 85. oldalán – Fotó: Flickr / Harvard Botany Libraries

„Baranyában a Dráva mellett például a termését még a múlt század elején is fogyasztották. Főképpen az ínségesebb időkben gyűjtötték, méghozzá úgy, hogy egy hosszú botra valamilyen bundás szövetdarabot, birkabőrdarabot betettek, ezt húzogatták a víz fenekén, ebbe beleakadt a termés. Ennek egy részét megfőzték – íze és állaga hasonló a gesztenyéjéhez – vagy megszárították és megőrölték, majd az édeskés lisztből kenyeret sütöttek.

Az alföldi falvakban a gesztenyét helyettesítette és lisztet is őröltek belőle: kenyérbe, lepénybe, kásába főzték-sütötték bele.

Emellett az ázsiai konyha egyik jellegzetes alapanyaga, a wok-zöldségkeverékekben vízi gesztenye néven találkozhatunk vele” – mondja Hódossy Attila.

Fotó: Krisztics Barbara

A sulyom lágyszárú egyéves növény. A szakember részletesen beavat e különleges növény fejlődési folyamataiba is: tavasszal, amikor a vízhőmérséklet eléri a megfelelő szintet, az iszapban heverő mag gyökeret ereszt, a növény a vízfenéken kezd fejlődni, majd egy vékony, fonálszerű szálon felemelkedik a víz színére. Ekkor már láthatóak a rombusz alakú levelek, mozaikszerűen elhelyezkedve.

Fotó: Wikipedia / Étienne Dupuis 

A sulyom négyszirmú fehér virágot hajt, amikor ez megtermékenyül, a szár lehajlik, és a víz alatt fejlődik ki a mag.

A termése 2-3 centi átmérőjű szürkésfekete mag, ebből áll ki az a bizonyos négy tüske, amelyek miatt korábban veszélyes fegyverként emlegettünk. „Az egyik kedvenc növényem, nagyon mutatós, a halak is el tudnak bújni közte és valóban képes megakadályozni a horgászatot. Azt azonban tudnunk kell, hogy  folyamszabályozással és a holtágak, mocsarak megszűnésével szép lassan megszűnik az élőhelye” – figyelmeztet a szakember.

Bangladesben így termesztik a sulymot:

Bonbon is készül belőle – Bár a sulyom védett növény, megfelelő indokkal kérhetünk engedélyt gyűjtésére a természetvédelmi hatóságtól. Így tettek a Tisza mentén is, ahol turisztikai és gasztronómiai felhasználásával lényegében újra reneszánszát éli a növény, igaz, egészen más formában, mint a korábbi évszázadokban. A sulyom felhasználásával Szabó István készít bonbonokat és csokoládét Egy csepp Tisza néven. A teljes termést feldolgozza, szörpöt és kivonatot is készít belőle. A kivonatból készül a bonbonok töltelékének ízesítő anyaga. A krémes csokoládénak enyhén gesztenyés ízt ad a sulyom, a receptúra természetesen titkos. A kóstolás felér egy időutazással.

Ajánljuk még:

Így használhatod újra és újra az ajándéktasakot és a csomagolópapírt

Évek óta nem vásárolok csomagolóanyagot. Se tekercses színes papírokat, se tasakokat, se táskákat. Ha van otthon olyan, ami másoktól érkezett be a háztartásba, akkor természetesen felhasználom, de jellemzően nem készítek szoros csomagolást. Mások azonban nem feltétlenül gondolkodnak így, ezért az ünnepek környékékén mérhetetlen mennyiségű csomagolóanyag került hozzám, amiket sajnálok szemétre hajítani. Mutatom, mire használom inkább!