GolfÁramlat

Te tudod, hány inváziós faj él a kertedben?

Inváziós faj – sokat hallott, ám nehezen megfogható fogalom ez. A legtöbben azt gondolják, hogy kerttulajdonosként nem kell vele foglalkozniuk, de ez sajnos tévedés. A nem őshonos, inváziós fajok terjedése a Föld egészségét veszélyeztető tényezők között a második helyen áll: nemcsak természetvédelmi, hanem komoly humánegészségügyi és ökonómiai problémát is okozhatnak. Ezért sem mindegy, mit engedünk a kertünkbe.

Növények évezredek óta élnek a Földön, régebb óta, mint emberek. És persze a növények nem egyformák: más klímán más és más terem. Minél több földrészt, területet ismert meg az ember, annál többféle természeti érdekességre csodálkozott rá. Mára pedig megéltük azt, hogy nem (csak) mi megyünk a növényekhez, azok is érkeznek hozzánk – ha akarjuk, ha nem.

A mezőgazdaság megjelenésével ember és természet kapcsolata megváltozott, sokkal erősebben befolyásoltuk, hol és mi teremjen, mint korábban. Közvetett vagy közvetlen módon hoztuk-vittük a növényeket, és így kezdetét vette az idegen fajok behurcolása, betelepítése, ami az őshonos növények életét is megváltoztatta. (Őshonosnak nevezzük azokat a fajokat, amelyek az adott területen az emberi közreműködés nélkül is jelen vannak: helyben túlélték a jégkorszakot, vagy már a neolitikum előtt visszatelepedtek.)

Amikor a behurcolt fajok elkezdik gyorsan növelni elterjedési területüket – hiszen nincs természetes ellenfelük –, inváziós növényeknek vagy özönnövényeknek nevezzük őket. A fogalom értelmezése még a tudományban is változó, a legtöbb adatbázis az IUCN definíciója szerint állapítja meg az özönjelleget: csak azokat az idegen fajokat tekinti inváziósnak, amelyek veszélyeztetik a természetes területek biodiverzitását.

Mi a gond az inváziós növényekkel? 

A behurcolt fajok könnyen kivadulhatnak, gyorsan terjednek, elnyomhatnak és kiszoríthatnak más, őshonos fajokat, gyomosíthatnak, élőhelyeket veszélyeztethetnek, és a mezőgazdasági termelésben is komoly gondokat okozhatnak. Terméskieséshez, a növényi kártevők megjelenéséhez és terjedéséhez, az infrastruktúrák károsodásához vezethet terjeszkedésük. Veszélyeztetik a biodiverzitást, átalakítják az élőhelyek struktúráit, visszaszorítják a benne élő állatokat, allergiát okozhatnak, de sok köztük a mérgező növény is. Okunk tehát van bőven, hogy komolyan vegyük őket.

Nézzük például az átoktüskét (Cenchrus incertus)! Ez egy gyomnövény, ami főleg szántókon, erdőfelújításokban és telepítésekben okoz gondot. A haszonállatokat felsértheti tüskéivel, sőt: a gyapjúba beleragadva jelentősen csökkenti annak feldolgozhatóságát és értékét. Aztán ott az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica Marsh), aminek visszaszorítása – vagyis a rajta található, folyamatosan előtörő sarjak eltávolítása – rendkívül nehéz feladat, ezért kormányrendelet írja elő, hogy az ilyen fát ültető tulajdonos köteles gondoskodni annak féken tartásáról

Nem csak a növények esetében okoz gondot az idegen fajok betelepítése. Amikor nílusi sügéreket (Lates niloticus) vittek a Viktória-tóba, halfajok tömeges kipusztulását okozták. A Guam szigetéről véletlenül behurcolt barna fakígyó (Boiga irregularis) miatt három kistestű gyíktól eltekintve a teljes őshonos gerinces élővilág kipusztult

Inváziós fajok Magyarországon

A rendszerváltás idején radikálisan megváltozott tájhasználat nagy területű parlagok kialakulásához vezetett, sok gyepterületen elmaradt a legeltetés-kaszálás, ez pedig kedvező körülményeket teremtett az idegenhonos fajok terjedésének. Az elmúlt évtizedek határtalansága, az egyre növekvő globalizációs trendek és az ezzel együtt behurcolt fajok folyamatosan újabb és újabb veszélynek teszik ki a tájat, meg az ökoszisztémát, meg az ember egészségét.

Hazánkban a tornai vértő élőhelyén az 1950-es években kopárfásítás céljából betelepített bálványfa (Alianthus altissima) okozott például nagy problémát. „A bálványfa kiemelten veszélyezteti az értékes, fajgazdag, középhegységi száraz gyepeket, a bokorerdőket és a nyílt homoki gyepeket. A fafaj terjedése többek között fenyegeti a Szársomlyó ritka növényfajainak élőhelyét, a tornai vértő (Onosma tornense) Tornanádaska melletti állományának lelőhelyét és a különleges múlttal rendelkező tihanyi levendulást” – olvashatjuk a Magyarország inváziós fajairól szóló kiadványban. Persze nem ez az egyetlen inváziós növényünk: a szigligeti Felső-Kongó réteken a magas aranyvessző (Solidago gigantea) veszélyeztette a tájat, a kőszegi Alsó-réten a bíbor nebáncsvirág (Impatiens grandulifera), az Ócsai Tájvédelmi Körzet idős keményfás ligeterdeiben pedig a zöld juhar (Acer negundo) ellen harcoltak. A sort sajnos még hosszan folytathatnánk.

Azt azonban fontos tudnunk, hogy

maga az invazív jelző nem jelenti azt, hogy az adott növény tiltott, kerülendő, ördögi vagy elfelejtendő.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az orgona is viselkedhet özönfajként, és a nemrégiben sokat emlegetett Turkesztáni szil (Ulmus pumila) is szerepel az invazív növények listáján. Viszont az biztos, hogy mielőtt bármit is ültetnénk, alaposan utána kell járni, a növény milyen hatást gyakorol a hazai flórára, meg kell ismerni termesztésének és ültetésének lehetőségeit, és azzal is tisztában kell lenni, miképp tudjuk kordában tartani. 

Az invazív fajok dinamikája rendkívüli gyorsasággal változik, így az özönnövények listája is folyamatos átalakulásban van. Ráadásul élőhelyek és tájkörzetek függvényében nagy különbségek lehetnek egyazon faj esetében is, így azonnali ördögűzés helyett inkább átgondoltan, racionálisan közelítsünk a kertünk növényeihez!

Nemrégiben megjelent egy érdekes tanulmány, ami tizenkét év adatait feldolgozva 

összesen 157 adventív (vagyis idegenhonos de még nem invazív) faj kivadult, meghonosodott és potenciálisan invazív egyedeinek hazai megjelenését mutatja be.

Nem kis szám ez. A sokak által kedvelt nyári orgona, a Buddleja davidii a természetközeli élőhelyeken napjainkban válik átalakító fajjá és a meténg, a Vinca major lokális inváziója is megfigyelhető. Lassabban terjed, de még gondot okozhat a sziklakertek kedvelt varjúhája, a Sedum rupestre, és kivadult a tátika (Antirrhinum majus), a kaliforniai kakukkmák (Eschscholzia californica) és a Yucca filamentosa is. 

Láthatjuk, hogy az invazív fajok esetében nemcsak egy listának, hanem az emberi tevékenységnek is döntő szerepe van, ezért a felelősségteljes kertészkedés mindannyiunk kötelessége. Ne is szépítsünk, az inváziós fajok sorsa nagyrészt rajtunk múlik.

Nem kell kiültetni a kis kaktuszkánkat az Alföldre, mert semmi keresnivalója ott, és nem muszáj a világ másik feléről behozni a jól kinéző magocskákat, nem tudva, hogy mit is rejt kemény héjuk.

Mindenekelőtt az első és legfontosabb feladatunk az, hogy ha vásárolunk az inváziós listákon szereplő fajokból, gondoskodjunk arról, hogy a növény területünkön belül maradjon! Ne szaporítsuk, ajándékozgassuk, és főleg ne ültessük el sehol kertünkön kívül, vagy ami még rosszabb: eszünkbe ne jusson menet közben a kocsi ablakából a nagyvilágba szórni! (Nem, nem fikció: szemtanúja voltam az esetnek, mikor egy zöldíteni akaró honpolgár így haladt az úton előre.)

Az özönnövények megállítása mindannyiunk érdeke és feladata is. Ha környezetedben vagy kirándulás közben özönfajt vélsz felfedezni, akkor jelentsd azt az Özönnövény vadász alkalmazásban!  Az applikáció letöltési útmutatóját ezen a linken elérhető, ha pedig szeretnél rákeresni a konkrét fajra, hogy megtudd, özönnövény-e, ezt a keresőt ajánljuk. 

Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka

Ajánljuk még:

Növények a legsanyarúbb körülmények közé

A legnagyobb igyekezetem ellenére is vannak olyan részei a kertnek (főleg a rézsűnek), ahol hiába is próbálkoztam bármivel, egyszerűen semmi sem élte túl a megpróbáltatásokat. Kinek a föld összetétele nem volt megfelelő, kinek a víz volt kevés, valamelyiknek a tűző nap nem tetszett, de olyan is akadt, amelyik mindenféle ok nélkül mondott búcsút az otthonának. Idegtépő harcokhoz vezethet egy ilyen meddő folt beültetése, ami rengeteg energiát, és nem utolsó sorban rengeteg pénzt is felemészthet.