Szokjunk vissza a szappanra saját szappantartóval – kevesebb hulladék, finomabb bőr

Eleinte szokatlan volt a fürdőkád peremének látványa, amin régen tucatnyi illatos és színes tusfürdő sorakozott, de a szemem hamar megszokta, hogy nincs ott semmi. Ahogy azt is: ha véletlenül drogériába visz az élet, ne válogassak a mérhetetlenül gazdag tusfürdők kínálatában.

Tusfürdő helyett először gyógyszertári mosakodót vásároltam, kevesebb is lett a műanyag szemét az otthonomban, de nem oldotta meg teljesen a problémát a csere, mert a gyógyszertárban is műanyagba csomagolásban tudok csak a krémhez jutni. A bőröm ugyan jobban szerette, mint a számomra viszketést okozó tusfürdőket, de előbb-utóbb a mosakodókrém tubusa, doboza is szemété változott.

Úgy döntöttem, szappanra váltok! Mégpedig olyanra, ami nemcsak tökéletesen illik a bőrömhöz, de szemernyi szemetet sem jelent az otthonban. Szappanokat ugyanis lehet vásárolni papírba csomagoltan is, vagy a kézműves darabokat akár pőrén is.

Ám a szappan vásárlásával együtt jött a szappantartó kérdésköre, mert azt eldöntöttem, hogy nem gyarapítom tovább a házamba kerülő tárgyak számát.

Gondoltam, szinte biztosan van otthon olyan tárgy, amit újragondolva, kis átalakítással szappantartóként tudok majd használni. 

Persze böngésztem a netet is, hiszen nem én vagyok az egyetlen, aki visszatért a szappanokhoz, szerencsére egyre többen érzik fontosnak a műanyag flakonok kiiktatását, illetve szintén sokan adnak új életet az elunt, elhasznált tárgyaiknak ahelyett, hogy kidobnák őket. Így aztán szappantartókat készítettem egy hétvégén:

Kötöző-madzagból

Volt itthon egy tekercs spárgám – amit rostnövényekből, például kender, szizál, raffia, juta, pálma rostjaiból font fonalakból készítenek. Ma már készül ugyan keskeny műanyag-fóliacsíkokból is, de olyat nem vettem soha, és az itthoni gombóc szerintem kenderből készült. Elég nyers a tapintása, de közben jó hozzáérni – ezt alaposan kitapasztaltam, amikor horgoltam a fonalat.

 

Egy szappantartó elkészítése körülbelül fél órát vesz igénybe, de abban már benne van a vasalása is. Ezt nem olvastam tippként sehol, de úgy vettem észre, tömöríti a kész anyagot és egyféle tartást is ad neki. 

Már három hete használom, tartja a formáját és nem váltak valóra a spárgával kapcsolatos aggodalmaim se, miszerint nedves környezetben a szappantartó megpenészesedhet: kutyabaja. Anyagában és funkció tekintetében is szépen működik, nem ázik el a víztől, de a szappant szépen megszárítja és a helyén tartja anélkül, hogy a rostszálai beleragadnának.

Gyönyörű, tiszta a szappanom van minden használatba vételkor.

Nem is tudom, miért voltak előítéleteim, hiszen a szőlőben, a szabadban a nagyszüleink már régóta használják ezt a spárgát, és ott se az eső, se a penész nem árt neki soha. Cserébe néhány év alatt azért szépen lebomlik, ami ezeréves előny a műanyaggal szemben.

Elkészíteni gyakorlatilag egy fillérembe se került, mert volt otthon alapanyag, de ha nem lett volna, akkor is egy szükséges méretű gombolyag zsineg körülbelül négyszáz forintba kerül. Annak is csak a töredékét használtam el, így, hiszitek vagy sem, nagyjából ötven forintból lehet olyan szappantartót készíteni, amely teljesen natúr, és jó barátságot ápol a szappanunkkal.

Csipkében szappan

Kellett azonban valami a fürdőkád mellé is, annak ellenére, hogy a falra felszerelve kerámia szappantartó is van – a nyolcvanas években épült a lakás, a szappantartó is abból az időből van. Jó is lehetne, de nem jó, mert pont a vízsugár útjába szerelték. Ha ott tartanám a szappant, egy zuhanyzás alatt nyálkás, puha réteg alakulna ki rajta. Kellett ide is megoldás. Találtam.

 

Régebben már írtam a csipkéimről, amiket fillérekért szereztem egy online piacon. Azokon teszteltem, hogy ki lehet-e fehéríteni természetes módszerekkel a régi csipkéket. Nos, azt használtam szappantartónak, amit nem lehetett. Egyetlen módszer se segített rajta: ugyanolyan bézs maradt, ahogy vettem. Viszont

ez a szín szépen belesimul a retró fürdőszobám retró csempéjébe.

Pont illik hozzá. Nem is volt más dolgom vele, mint félbehajtottam, néhány, stratégilag fontos helyen erős cérnával összevarrtam, kapott egy helyes kis spárgafület és már ment is a helyére. Egy olyan csavarra, amit régen valaki belefúrt a csempébe és csak bántotta a szememet. Most már nem bántja, pont a megfelelő helyen van. Elérem a szappantartót a kezemmel tusolás közben, de nem éri víz se a tartót, se a szappant feleslegesen. Szerintem szép is, de ez, ugye, ízlés dolga.

 

Szappanfészek

Vagy tizenöt éve készítettem ezt a vesszőkosarat, ezen tanultam a kosárfonás lépéseit. Nem szerettem bele ebbe a hobbiba, a mintakosárka azonban megmaradt, éveken át használtam nyuszifészeknek. Most szinte adta magát, hogy a maga természetességével alakuljon át szappanfészekké. Azért tettem bele egy marék tisztára súrolt fehér kavicsot szappanágynak. Ez is remekül bevált.

 

Kavics meg ami van otthon

A kavics azonban ráébresztett, hogy néha nem is kell semmit alkotni, elég, ha az ember azt használja és úgy, ahogy azt a természet kínálja. Nincs jobb egy marék kavicsnál, ha a megfelelő helyre rakjuk. Miért ne lehetne kisebb folyami kövekből szappantartó? Egy kívánalom van, ne csússzon le róla a szappan, vagyis az a jó, ha van egy kis mélyedés rajta, amibe szépen beleül. Vagy rakjuk úgy egymás mellé a kisebb kavicsokat, hogy az megtartsa a szappant.

De az ötletek tárháza kifogyhatatlan és le is kellett állítanom magam, mert egy háztartásban nem kell ötszázféle szappantartó – elég egy féltucat. Például a betonbetűk is szépen megtartják a szappant, de ha nincs más, vagy nincs kedvünk variálni, horgolni, varrni, akkor fogjunk egy natúr mosogatószivacsot, tegyük azt (a rostokkal felfelé) a kád peremére és máris van egy remek, minden ízében tökéletes szappantartónk.