Népi időjóslás - Működnek a régi megfigyelések?

GolfÁramlat

Népi időjóslás - Működnek a régi megfigyelések?

Február másodikán nagy örömmel vettem észre, hogy gyakorlatilag a közösségi oldalak mindegyikét ellepték a medvék, akik az árnyékukat bámulták. Na meg a 2020.02.02.-t visszafelé olvasó lelkes ismerősök. Remek ötlet! Mármint időnként nem árt, ha egy kicsit más irányból nézzük meg a megszokott dolgokat. Erre teszek most kísérletet a népi időjóslás kapcsán. Ki tudja, talán beigazolódik, hogy a jóslatok még ma is működnek, csak máshogy kell nézni őket.

Két irányt fogok mutatni, melyek közül az első alapját egy szenzációs tanulmány adja. Ebben a kutatásban összesen ötven népi időjóslást, megfigyelést vetettek össze az elmúlt 60 év (!) adott időintervallumra vonatkozó meteorológiai jelentéseivel, magyarországi és erdélyi adatokra támaszkodva:

„Minden jövendölés két részből áll: egy feltétel: »Ha Katalinkor kopog« – azaz ha november 25-én az átlagosnál hidegebb az idő, és egy jóslat: »Karácsonykor locsog« – azaz a december 24-27-i periódusban az átlagosnál melegebb idő várható.  Persze sok mindent meg lehetne vizsgálni az adatok longitudinális (időbeli) változását illetően – például, hogy mekkora szerepet játszik a klímaváltozás – de összességében azt mondhatjuk el, hogy a magyar népi időjóslatok sajnos csak egy kicsit jobbak a pénzfeldobásnál: az átlagos találati arány 56%. Természetesen a hagyományos tavasz- vagy őszkezdő napok jóslatai jönnek be a legnagyobb arányban, de a januári fagyjövendölések is 70% fölött teljesítenek. Az ismertebb mondások az átlag fölött teljesítenek: Sándor, József, Benedek 65%-ot kap, Medárd 66%-ot, László 79%-ot, Szent Anna 75%-ot, Péter 68%-ot, Márton 62%-ot, Katalin 67%-ot” – írja ez a cikk.

Személyes észrevételem, hogy amikor ez a téma felmerül egy-egy beszélgetésben,

a népi megfigyelések hívei mindig a „megbolondult” mai időjárásban látják a tévedések hátterét.

A változó időjárási, majdhogynem éghajlati viszonyokkal magam is egyetértek, azonban az időjóslással kapcsolatban van egy egészen más, személyes tapasztalatom.

Egyetemi éveim során, a néprajzi tanulmányaim ihletésével magam is vezettem egy naplót, éppen a fenti céllal, azaz, hogy megnézzem, az adott évben mennyire válnak be a régi megfigyelések.

Nagyjából a kutatásnak megfelelő eredményeket kaptam, egészen addig, míg rá nem ébredtem valami egészen érdekes dologra, ami – visszagondolva – rendkívüli hatással van a mostani életemre.

Ugye 2020.02.02. visszafelé is ugyanezt a dátumot adja, csak más tagolásban. Nos,

az időjóslásnak is van egy másik nézőpontja,

csupán annyi kell hozzá, hogy a megfigyelt természet fogalmát kiterjesszük az emberi természetre. Azt vettem észre, hogy az adott jóslatok nagyon sokszor nem a külső természetben valósultak meg, hanem a belső lelkiállapotomban… itt viszont majdnem minden esetben tökéletes pontossággal.

Mondok egy példát: „Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja” . Azaz, ha február 6-án fagy, akkor az még tartós lesz 10 napig, ott viszont engedni fog. Vagyis, ha ezen a napon hirtelen, váratlan negatív hatás éri az embert (amire egy sor szólás-mondás utal: „fagyos a hangulat”, „megfagy a levegő”, „megfagy az emberben a vér”), akkor bizony ennek a hatása alól majd csak 10 nap múltán tudunk átlendülni és feloldódni.

Észrevettem, hogy majd’ minden, idővel kapcsolatos esemény jelen van a lelkemben is.

Az eső mindig kicsorduló érzelmeket fejez ki, a szárazság viszont éppen érzéketlenséget.

A jégeső a legpusztítóbb, dühvel járó sírást, a szél a veszteséggel, elengedéssel, változással járó tisztulást jelenti. A hó is tisztulást, felszabadulást „tiszta lapot”. 

Ahogy ezeket a megfeleltetéseket vizsgáztattam, ráébredtem, hogy az adott időjósló nap többi szokása – merthogy az időjóslás általában csak egy a sok közül – miként igazodik a természet asztrológiai változásrendjéhez. De ez már egy másik történet.

A népi időjóslással kapcsolatban azt remélem, hogy sikerült mutatnom egy nézőpontot, ahonnét figyelve a külső és belső természetünket, a jelenlétet tudjuk megélni, térben és időben is. Ahonnét a hagyományaink és a régiek bölcsessége nem a „színes és érdekes” rovatba kerül, hanem az életünk szerves részeként belülre, ahol a helye van.

Aki nem hiszi, járjon utána!