GolfÁramlat

Két hónaposan egymásra találnak, életük végéig együtt maradnak: ilyen az év madara, a barkóscinege

Ahogyan 1979 óta minden évben, a Magyar Madártani Egyesület az idén is meghirdette az „Év madara” programot. Ennek célja, hogy a társadalom számára olyan fajokat vagy madárcsoportokat mutasson be, amelyek fennmaradását valamilyen átfogóbb természetvédelmi probléma vagy emberi tevékenység fokozott mértékben veszélyezteti. Az MME „Év madara” programja ennek okán messze túlmutat önmagán: a fajok bemutatásán keresztül az őket veszélyeztető tényezőkre, tendenciákra is felhívja a figyelmet.

Az év madarának kiválasztását kezdetben az Egyesület szakértő tagjai végezték, napjainkban viszont már egy szűkített listáról, társadalmi szavazással kerül ki a nyertes. A végső szavazáson szereplő fajokat a Madártani Egyesület szakértői választják ki úgy, hogy általuk valamilyen átfogóbb, az adott évben aktuálisan komolyabb kihívást jelentő természetvédelmi problémára is felhívják a figyelmet. Míg az elmúlt években a mezőgazdasági, nyomás alatt álló, illetve az ember által kevésbé zavart, de az emberi tevékenységek által mégis veszélyeztetett erdős-ligetes élőhelyek és azok madárfajai kerültek reflektorfénybe,

az idei kampány a vizes élőhelyek egyik legfontosabb részletére, a parti nádasok fontosságára és védelmére kívánja felhívni a figyelmet.

A folyó- és állóvizek partmenti részeit egyaránt kísérő nádszegélyek egyéb állatcsoportok mellett a madárvilág életében is kiemelten fontos szerepet töltenek be. Jelentőségüket fokozza, hogy nem csupán fészkelőhelyként, de a vonulási időszakban pihenő- és táplálkozóhelyként is funkcionálnak. Érdekesség, hogy az itt fészkelő fajok faj- és egyedszámát messze meghaladja azon madarak száma, akik csupán a vonulási időszakban érkeznek a nádasokba.

A nagyobb kiterjedésű nádasokat napjainkban nemcsak a klímaváltozás, de a vízparti zónákat érintő építkezések, tájalakítások is erősen veszélyeztetik, ami a fentiek értelmében nemcsak a fészkelő állományra, de az eurázsiai térségben vonuló hatalmas madártömegekre is negatív következményekkel jár.

Az MME szakértői fentiek okán úgy döntöttek, hogy 2023-ban a nádas élőhelyek jellemző fajai kerülnek fókuszba és szállhattak versenybe az „év madara” címért.

A közönségszavazást végül a nádirigó és a függőcinege előtt a barkóscinege nyerte.

Rögtön az elején tegyünk is rendet a verébméretű madár származása körül, mivel nevével ellentétben nem valódi cinege, hanem egyetlen fajként a barkóscinegék közé tartozik. A barkóscinegék közösségének mindössze tizenöt százaléka él Európában, világállományának döntő része egy Írországtól Kelet-Kínáig terjedő keskeny sávban éli mindennapjait.

 

A verébméretű kismadár felnőtt egyedeinél a két ivar könnyen elkülöníthető egymástól. A hímek egyértelműen felismerhetők a faj nevét is adó, a szem és csőr vonalától lefelé elkeskenyedve húzódó fekete barkóról, hátuk vöröses, alsó testük világosabb. A tojók tollazata ehhez képes jóval kevésbé díszes, fakóbb, és nincsen barkójuk.

Akármilyen látványosak is a hímek, jelenlétükre mégis inkább jellegzetesen csilingelő hangjukról következtethetünk, melynek alapvető szerepe, hogy a sűrű nádasokban segítse az egyedek kapcsolattartását. Szükség is van erre a fajta csapatösszetartásra, mivel ez a faj hazánkban szinte egész évben el sem hagyja az élőhelyét jelentő sűrű nádasokat, mocsarakat, ártereket.

  

Táplálékuk tavasztól őszig alapvetően kisebb ízeltlábúakból áll, míg télen a nád és egyéb növények magjait fogyasztják. A keményebb magok emésztését mechanikai aprítás előzi meg, aminek érdekében időről időre homokszemeket csipegetnek fel.

A fészket a hím és a tojó madár közösen építi. A barkóscinege fészekalja jellemzően négy-hat tojásból áll, melyekből tizenegy-tizenkét nap után kelnek ki a fiókák. A faj egészen különleges viselkedési szokása, hogy a már kirepült fiatal egyedek már az első egy-két hónap során párba állnak, és ettől fogva életük végéig együtt maradnak.

A barkóscinegék hazai állománya hatezer pár körül becsülhető. Védett madár, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.

Ajánljuk még:

A Föld fekete doboza – tanmese az utókornak

Ha elénk teszik a fényképét, olyan érzésünk van, mintha egy modern szobrászművet látnánk, valahol egy messzi, gránitokkal övezett síkságon. Pedig ez az acéltest sokkal komolyabb, mint egy árván álló művészi alkotás, hiszen nem mást, mint életünk fekete dobozát rejti magában. Egy hatalmas adathalmazt, telis-tele jelenünk cselekedeteivel és döntéseivel: utódainknak szánt információ – vagy inkább figyelmeztetés. Ez Földünk fekete doboza, amely magyarázatot ad majd gyermekeinknek, unokáinknak arra vonatkozóan, hogy mi vezetett földi létünk hanyatlásához.

 

Már követem az oldalt

X