Kertjeink hasznos élőlénye, aki még a halálos viperamarást is könnyűszerrel átvészeli

Védelmi tüskék ide vagy oda, elkél a segítség. Úgyhogy hol éjjel egykor, hol hajnali háromkor felöltöm a biztonsági kesztyűt, és megyek sünt menteni. De a mentés nem ér véget ott, hogy kijutottunk a kerítésen: ha valóban segíteni akarjuk ezeknek a rendkívül hasznos és izgalmas állatoknak a túlélését, akkor sokkal többet kell tudnunk róluk. Mert egy-egy apró cselekedetünkön, egy jól vagy éppen rosszul megválasztott eleségen életek is múlhatnak. Úgyhogy kérek minden kerttulajdonost, erdő és mező szélén lakót, minden természetet kedvelő és állatbarát olvasót, hogy szánjon pár percet a sünök világának felfedezésére. Ígérem: megéri!

Először is szögezzük le: bármennyire is morgósak az éjjeli felkelések, az átvirrasztott éjszakák, a sün egy rendkívül hasznos állat, aktív motorja a környezetünknek, ráadásul talán abban sem kelünk vitára, hogy egy kifejezetten kedves arcú lény. Úgyhogy igen: morgok, olykor kifejezetten dühös is vagyok, de a világ legtermészetesebb dolga, hogy megyek, és segítek. Ha a fáradtságtól csak az egyik szememmel látok, és orra bukok a sötétben, akkor is megyek – mert ez így van rendjén, ennek így kell lennie.

A sün hasznos állat. Új-Zélandra és Ausztráliába kifejezetten azért telepítették be őket, hogy kordában tartsák a kertekben elszaporodó kártevőket. Nem túl válogatósak: férgeket, csigákat, rovarokat, sőt még rágcsálókat is elfogyasztanak. Érdekes, hogy ez a lassúnak elkönyvelt állat képes elkapni a mezei egeret, fürge gyíkokat, kígyókat is. Akár a viperát is megeheti, melynek mérge a sünök számára teljesen veszélytelen. Igazi alkalmazkodóművészek. Ez otthonukat tekintve is így van: az emberi építmények térnyerésével, természetes élőhelyeik leszűkülésével ők is be-be tévednek a városi kertekbe, de akár belvárosi parkokba is.

Földünkön 24 sünfaj létezik, idehaza a keleti sün a legelterjedtebb. Ősz végétől általában áprilisig téli álmot alszik, fészkéből csak akkor bújik elő, ha a hőmérséklet 15 fok fölé emelkedett. Tavasszal a nőstény sün körülbelül 40 napig hordja ki kicsinyeit, általában 3-7, de nem ritkán 11 utódot is a világra hozhat.

A kicsinyek már a kezdetektől kommunikálnak anyjukkal, amikor hathetes koruk körül már messzire is elmerészkednek,

jellegzetes fütyülő hangot adnak ki, ezzel jelezve az anyának, hogy aggodalomra semmi ok. A kicsinyek egészen puha tüskékkel születnek, amelyek kicsit több mint egy hónap alatt megkeményednek. Minden tüske végéhez egy kis izomrost kapcsolódik, ez segíti a jellegzetes védekezési pozíció felvételét.

Nemcsak hasznos, hanem rendkívül ellenálló állatok is. Egyes becslések szerint közel ötvenszer ellenállóbbak a mérgekkel szemben, mint más hasonló méretű állat. Állítólag annyi méreggel is képesek megbirkózni, ami adott esetben több, mint 20 ember halálát okozhatná. Éjszakai állat révén látása gyenge, de ezt is képes kompenzálni, mégpedig kifinomult szaglásával, amelyet annyira tökélyre fejlesztett, hogy még a föld alól is képes kiszagolni zsákmányát. 

Van viszont egy aprócska tény, amit mindig tartsunk szem előtt: minden sünben élősködők tömkelege lapulhat. Bélférgek, bolhák, kullancsok, atkák. Ezért csak kellő körültekintéssel fogadjuk be az állatot, vagy engedjük kisgyermekeink közelébe, gondoskodva a megfelelő higiéniáról!

Ugyanis – főként – az emberi tevékenység miatt viszonylag gyakran szorulnak segítségre, befogadásra. Az átforgatott komposzthalmok, a szemfüles házőrzők, a szétszedett farakások, az ellapátolt levélkupacok, az avarégetés mind-mind veszélyforrások számukra. Ha egy egészséges felnőtt sünt látunk, nincs különösebb tennivalónk, valószínűleg csak élelmet keres magának. Ilyenkor jobb békén hagyni. Ha viszont egy egészen fiatal, alacsony testsúlyú, esetleg még puha tüskéjű sünt találunk, befogadhatjuk, mert elképzelhető, hogy segítségre szorul. Azt azonban érdemes tudni, hogy az orvosok szerint 70 gramm az a súlyhatár, amely alatt szinte reménytelen a felnevelése. Ilyenkor azonnal forduljunk szakemberhez:

vigyük el állatorvoshoz, vagy a legközelebbi állatmentő állomásra.

Amíg meg nem érkezik a segítség, a kis testtömegű sünöknek (általában 100 gramm alatt) lehet adni egy kevés tejet, illetve kamilla vagy ánizs teát, legalább 4 óránként, de az sem baj, ha gyakrabban. A kicsit nagyobbakat ezeken kívül pépesített hússal, puha, édes gyümölcsökkel is táplálhatjuk. Ha a sün vérzik, vagy látható sérülése van, azonnal szállítsuk orvoshoz, mert egy-egy kutyával való találkozás végzetes sérülésekkel járhat számukra, hiszen a tüske bár jó védelem, de a kitartó és vehemens házőrzőkkel szemben nem jelent teljes megoldást.

A tej. A legtöbben azonnal tejet kínálnak egy eltévedt sün számára, és ez – ahogy a fentiekben is olvasható – bizonyos esetekben és mértékkel megoldás lehet. De azt nagyon fontos tudnunk, hogy a tej alapvetően nem tesz jót az állatnak. A sün nem tudja megemészteni a tejcukrot, hasmenést kap tőle, ami kiszáradáshoz is vezethet. A sovány tejek magas laktóztartalmuk miatt kifejezetten ártalmasak, a tejben a baktériumok gyorsan szaporodnak, a laktóz pedig a gyomorban is gyorsítja ezt a folyamatot.

A végére egy kis érdekesség a nagyvilágból: 2006-ban az egyik nagy gyorsétteremlánc sünbarát pohárban kezdte árulni fagyiját. Erre azért volt szükség, mert korábban több baleset fordult elő, amikor a sünik feje beszorult a pohárba, ahogyan megpróbálták az eldobott tartók aljából kiszippantani az utolsó csepp finomságot. 

És ha ilyen nem is akad mindenhol, szerintem az nem túl nagy kérés, hogy mindannyian vigyázzunk ezekre a körülöttünk élő különleges, csodálatos élőlényekre. Mind ugyanannak a csodálatos egésznek a részei vagyunk, amit úgy hívnak: ÉLET.