Ha egy dolgon változtatsz jövőre, az legyen a konyhád!

GolfÁramlat

Ha egy dolgon változtatsz jövőre, az legyen a konyhád!

A világ megváltásához talán nem a konyhán keresztül vezet az út, a fenntartható otthonhoz viszont biztosan. Higgyétek el, a műanyag szivacson és papírtörlőn túl is van élet – elmesélem, milyen.

Van egy hipotézisem, miszerint a környezetszennyezés melegágya a rossz szokásokban keresendő, de ha a mindenbe kötelező, szentséges delikátról le lehet szoktatni a nagymamákat, akkor az emberiség is képes lesz búcsút mondani a fölösleges műanyagoknak és pazarlásnak a konyhában. A konyha zöldítése ráadásul olyan kevés fáradtsággal jár, hogy nekem jóformán csak akkor tűntek fel a változások, amikor jött a kukás nap, és a szemetes még mindig csak a harmadáig telt meg. Miken változtattam eddig?

(Többnyire) csomagolásmentesen vásárolok

A háztartási hulladék javarésze a termékek csomagolásával kerül be az otthonunkba, ez nálam sem volt másképp, majd’ eldobtam az agyam, amikor először néztem végig kritikus szemmel a vásárlás romjain. Fóliák, dobozok, zacskók, flakonok.

Egy komplett klímaváltozást hoztam haza a kosárban.

Ma már többnyire a helyi piacon vásárolok a saját textilszatyraimba, kimérős helyeken veszem az élelmiszert vagy ismerősöktől próbálom meg beszerezni azt, amire szükségem van a konyhában. Ők legalább kioktathatom, ha furán néznek, mikor diszkréten visszautasítom a zacskót, úgysem sértődnek meg.

Mosogatás zero waste módra

Halálom a műanyagszivacs, egyszerűen elborzaszt a gondolat, hogy az a semmirevaló kis darabka két hét használatért cserébe az örökkévalóságig a földben maradjon. Egy ideje fa mosogatókefét és luffát használok öko alternatívaként, utóbbi tulajdonképpen egy itthon is termeszthető tökfajta kiszárított belseje – a műanyaggal ellentétben tehát teljesen lebomló.

A házi készítésű mosogatószerem egyelőre tesztüzem alatt áll, szappanból és szódabikarbónából többször főztem már magamnak, de még mindig keresem az igazi receptet. Vagy a tökéletes mosogatószappant, amit már főzni sem kell, és jól megy majd a kertben termesztett mosogatószivacsomhoz.

Természetes anyagú eszközök

Azt hiszem, huszonéves korom közepére sikerült a magam minimalista módján felszerelni a konyhát, ha valamire mégis égető szükségem van, akkor kizárólag a természetes alapanyagból készült, tartós holmik mellett teszem le a voksom. Legyen fa, üveg, fém, plusz pont jár érte, ha használtan tudom beszerezni.

A régi műanyageszközöket természetesen nem dobtam ki a Pinterest-hangulatú látványkonyha kedvéért, használom őket, míg el nem kopnak – elvégre

miféle környezettudatosság lenne az, amit felesleges hulladéktermeléssel kezdek?

Papírtörlő, alufólia, szalvéta – ezek meg micsodák?

Az elmúlt évtizedekben az egyszerhasználatos holmik korát éltük, ami jelenthetett ugyan valamiféle újdonságot a háziasszonyok számára a konyhában, mégis tévútra vitte a világot. A műanyag nem megoldás.

Most igyekszem visszatérni a régi szép időkhöz, és újrahasználható alternatívákat bevezetni főzés közben. A papírtörlőt például textilkendőkkel váltottam ki, nejlonzacskó vagy alufólia helyett mosható szendvicstartóban viszem a reggelimet a munkahelyemre, szalvétát pedig egyáltalán nem használok. Bevallom, az ünnepi textilszalvétáknak azért nem állok ellen.

Az elektronikai hulladék is hulladék

Egy dolgot elismerek: a szendvicssütőről lemondani nem olyan látványos dolog, mint krétamatricával ellátott csatos üvegekben tárolni a lencsét és babot a polcokon – de legalább olyan hasznos, ha nem hasznosabb. Tudniillik, végül minden elektromos eszközünk a szeméttelepen végzi, nehezen vagy egyáltalán nem újrahasznosítható hulladékként.

A környezettudatosságnak muszáj együtt járnia egyfajta minimalizmussal, én is úgy döntöttem, hogy újragondolom, hányféle elektronikai eszközre van valójában szükségem a konyhában, és

nem veszek olyan dolgokat, amelyeket kiválthatóak az alapvető háztartási eszközökkel.

Nem véletlen, hogy nincs rizsfőzöm vagy szendvicssütőm. Van helyettük edényem. A banánhámozót pedig meg sem említem.

Ajánljuk még:

Asztma, fejlődési rendellenességek, esetleg kóma: minden, ami egy kupac égetett avarban lehet
Időről időre rá kell hogy jönnöm arra, valami nagyon nincs rendben. Ilyenkor órákig tudok merengeni azon, hogy vajon az én gondolkodásommal van baj, én vagyok túl szigorú és kevésbé elfogadó, vagy úgy kompletten az emberiség halad nagyon rossz irányba. Elözönlenek a miértek, és fáradásig töröm magam azon, hogy hogyan lehetne változtatni, miként lehetne felnyitni a körülöttem élők szemét. Voltak sikeres és kevésbé eredményes próbálkozásaim is, és bár ez a küzdelem valószínűleg soha nem ér véget, nem tudok mást tenni, mint megpróbálni változtatni. Újra és újra.