Van egy hipotézisem, miszerint a környezetszennyezés melegágya a rossz szokásokban keresendő, de ha a mindenbe kötelező, szentséges delikátról le lehet szoktatni a nagymamákat, akkor az emberiség is képes lesz búcsút mondani a fölösleges műanyagoknak és pazarlásnak a konyhában. A konyha zöldítése ráadásul olyan kevés fáradtsággal jár, hogy nekem jóformán csak akkor tűntek fel a változások, amikor jött a kukás nap, és a szemetes még mindig csak a harmadáig telt meg. Miken változtattam eddig?
(Többnyire) csomagolásmentesen vásárolok
A háztartási hulladék javarésze a termékek csomagolásával kerül be az otthonunkba, ez nálam sem volt másképp, majd’ eldobtam az agyam, amikor először néztem végig kritikus szemmel a vásárlás romjain. Fóliák, dobozok, zacskók, flakonok.
Egy komplett klímaváltozást hoztam haza a kosárban.
Ma már többnyire a helyi piacon vásárolok a saját textilszatyraimba, kimérős helyeken veszem az élelmiszert vagy ismerősöktől próbálom meg beszerezni azt, amire szükségem van a konyhában. Ők legalább kioktathatom, ha furán néznek, mikor diszkréten visszautasítom a zacskót, úgysem sértődnek meg.
Mosogatás zero waste módra
Halálom a műanyagszivacs, egyszerűen elborzaszt a gondolat, hogy az a semmirevaló kis darabka két hét használatért cserébe az örökkévalóságig a földben maradjon. Egy ideje fa mosogatókefét és luffát használok öko alternatívaként, utóbbi tulajdonképpen egy itthon is termeszthető tökfajta kiszárított belseje – a műanyaggal ellentétben tehát teljesen lebomló.
A házi készítésű mosogatószerem egyelőre tesztüzem alatt áll, szappanból és szódabikarbónából többször főztem már magamnak, de még mindig keresem az igazi receptet. Vagy a tökéletes mosogatószappant, amit már főzni sem kell, és jól megy majd a kertben termesztett mosogatószivacsomhoz.
Természetes anyagú eszközök
Azt hiszem, huszonéves korom közepére sikerült a magam minimalista módján felszerelni a konyhát, ha valamire mégis égető szükségem van, akkor kizárólag a természetes alapanyagból készült, tartós holmik mellett teszem le a voksom. Legyen fa, üveg, fém, plusz pont jár érte, ha használtan tudom beszerezni.
A régi műanyageszközöket természetesen nem dobtam ki a Pinterest-hangulatú látványkonyha kedvéért, használom őket, míg el nem kopnak – elvégre
miféle környezettudatosság lenne az, amit felesleges hulladéktermeléssel kezdek?
Papírtörlő, alufólia, szalvéta – ezek meg micsodák?
Az elmúlt évtizedekben az egyszerhasználatos holmik korát éltük, ami jelenthetett ugyan valamiféle újdonságot a háziasszonyok számára a konyhában, mégis tévútra vitte a világot. A műanyag nem megoldás.
Most igyekszem visszatérni a régi szép időkhöz, és újrahasználható alternatívákat bevezetni főzés közben. A papírtörlőt például textilkendőkkel váltottam ki, nejlonzacskó vagy alufólia helyett mosható szendvicstartóban viszem a reggelimet a munkahelyemre, szalvétát pedig egyáltalán nem használok. Bevallom, az ünnepi textilszalvétáknak azért nem állok ellen.
Az elektronikai hulladék is hulladék
Egy dolgot elismerek: a szendvicssütőről lemondani nem olyan látványos dolog, mint krétamatricával ellátott csatos üvegekben tárolni a lencsét és babot a polcokon – de legalább olyan hasznos, ha nem hasznosabb. Tudniillik, végül minden elektromos eszközünk a szeméttelepen végzi, nehezen vagy egyáltalán nem újrahasznosítható hulladékként.
A környezettudatosságnak muszáj együtt járnia egyfajta minimalizmussal, én is úgy döntöttem, hogy újragondolom, hányféle elektronikai eszközre van valójában szükségem a konyhában, és
nem veszek olyan dolgokat, amelyeket kiválthatóak az alapvető háztartási eszközökkel.
Nem véletlen, hogy nincs rizsfőzöm vagy szendvicssütőm. Van helyettük edényem. A banánhámozót pedig meg sem említem.
Ajánljuk még:
Hasznos táplálkozási szabályok régről – pénteken bableves, vasárnap hús
Mi újrahasznosítható és mi nem az? Teszteld, tudod-e!
Körforgásos gazdaság: álom vagy megoldás?
