Gyógyítják a folyót, az erdőt, mégis üldözzük őket – nézzünk másképp a farkasokra!

Az emberek többsége fél a farkasoktól, az emberiség pedig üldözni kezdte ezt a fantasztikus ragadozót – többnyire fals hiedelmek miatt. Az egymást követő illegális elejtések nyomán aztán egyszer csak arra eszméltünk, hogy

kiabálhatunk mi farkast bárhol és bármikor: már nemigen találkozni velük hazánkban.

A szomszédos Szlovákiából, esetleg a távolabbi Lengyelországból egy-egy egyed át tud látogatni hozzánk – ilyenkor jellemzően a sajtóban is olvashatunk a „veszélyről” –, de nem egyszer kiüldözik, vagy lelövik az állatot. Ezen azonban a hozzáértők gyorsan változtatnának, ugyanis a nagyragadozók hiánya már megmutatkozik hazánk ökológiai rendszerében. Amikor farkas van az országban, van minek örülni! Ezért is jó olvasni a Bükki Nemzeti Park sorait: „A Bükk számos, a vadászható vadfajok által veszélyeztetett és nagymértékben károsított növénytársulásának állapota jelentősen javult az elmúlt néhány évben, mióta a farkasok jelen vannak a hegységben” – az állatok betelepülésükkel és jelenlétükkel az erdészek munkáját is segítik. 

A farkasok haszna

Erdeink nagyragadozói „felülről” szabályozzák egy ökoszisztéma működését, úgynevezett trofikus kaszkádokon keresztül. E jelenség lényege, hogy egy terület élővilága és fizikai megjelenése megváltozik a tápláléklánc tetején bekövetkező változások okán.

Egy példán keresztül érthetőbbé válhat mindez: 1995-ben farkasokat telepítettek a Yellowstone parkba. Tették ezt azért, mert az előtte lévő hetven évben a farkasok hiánya miatt elszaporodó szarvasok teljesen tönkretették a park növényzetét. A túl nagy szarvasállomány szinte teljesen „lelegelte” a területet, és hiába minden emberi beavatkozás, a helyzet nem változott. Végül megérkeztek a farkasok, az erdő csúcsragadozói, akik bár valóban elejtettek pár szarvast – legnagyobb hatásuk nem ebben rejlett. Sokkal inkább abban, hogy a puszta jelenlétükkel hatással voltak a természet körforgására.

• Hatottak például a szarvasok viselkedésére is. A szarvasok elkezdték kerülni azokat a területeket, ahol veszélyben érezték magukat, ennek köszönhetően ezek a völgyek és szurdokok új életre kelhettek. A szakemberek azt is megfigyelték, hogy azokban a patás állományokban, amelyek távol voltak a farkasoktól, de idővel újra a ragadozó közelébe kerültek, növekedett az egészséges állatok aránya, ami magasabb vemhességi számokhoz és magasabb születési arányhoz vezethet. Gondoljunk csak bele: a ragadozó zsákmánya a gyengébb, betegebb, életre kevésbé felkészültebb egyed lesz, így az életben maradó, egészségesebb, fejlettebb egyedeknek nőnek az esélyei, amik a következő populációk életben maradási esélyeit is növelheti. Ugyenebből ered egy másik pozitív hatás: a farkasok a patások betegségeinek leküzdésében fontos szerepet játszanak. Ha ugyanis a növényevők populációja túl nagy lesz, fogékonyabbá válhatnak a betegségekre, mert számos kórokozó könnyebben terjed a zsúfolt populációkban. 
• A farkasok betelepítése nyomán a regenerálódó területeken mindösszesen hat év alatt ötszörösére nőttek a fák, a kiszáradt területeken nyírfaerdők alakultak ki, visszatértek a madarak és a hód is, ami építő tevékenységének köszönhetően élőhelyet teremtett számos más faj számára, köztük a pézsmapocoknak, kacsáknak, vidrának, halaknak, kétéltűeknek.
• A farkasok jelenléte visszaszorította a sakálokat, ennek következtében visszatértek a rágcsálók és nyulak, amik a ragadozómadarakat is visszavonzották a területre, továbbá segítettek a róka- és borzállomány helyreállításában is.
• Az egyre szélesedő életközösségbe visszatértek a dögevő madarak, újra lehetett hollót, sasokat is látni.
• Nem utolsósorban megérkezett a medve – az újjászülető növényzet finom csemegével látta el az erdő lakóit, így már a medve is megfelelő élőhelyre lelhetett a parkban.
• A farkasok jelenlétének köszönhető változások a természetes környezetre is nagy hatással voltak: a folyók élővilága is elindult a gyógyulás útján. Az egyre erősödő természeti környezet ugyanis nagyobb erővel tudta betölteni szabályozó és terelő szerepét, így a folyók visszatértek medrükbe, a partok stabilizálódtak és csökkent az erózió.

A farkasok tehát sokkal többet tesznek környezetünk védelméért, mint azt valaha is gondoltuk volna – akkor mégis miért kell mindenáron távol tartanunk őket?

Az ember védelmében?

Az egyre csak terjeszkedő épített környezetben, a tájba erőszakosan behatoló antropogén világgal egész egyszerűen ellehetetlenítjük azt az egyensúlyra törekvő életteret, amit a természet oly kegyesen megadna nekünk. Mindennapi cselekedeteinkkel az építést tettetve rombolunk, és közben felháborodva állítunk félre mindent és mindenkit, aki a terveink útjába áll. Csakhogy bonyolult dolog az ökológia, mindinkább a hálózatok rendszere, egyelőre gyakorlatilag megfejthetetlen. De ennek tudatában miért hisszük azt, hogy felette állunk valaminek, amit nem is ismerünk? Miért gondoljuk úgy, hogy meghatározhatjuk, kinek van és kinek nincs helye a természetben?

Félreértés ne essék: megértem a gazdák aggályait, átérzem az elpusztult haszonállatok szenvedését, és tudom, milyen ürességet hagy maga után a szívünkben egy elhunyt kiskedvenc. Látom a problémákat – de értem a természet rendszerét is, és elfogadom, hogy az életben maradáshoz táplálkozni kell. 

Csodálkozunk, amikor a medve bejön a városba, meg a sakálok megjelennek a faluszélen, aztán egyszer talán a farkasok is feltúrják a kukákat, de ilyenkor inkább emlékeztessük magunkat: nem jókedvükben teszik ezt az állatok. Köszönik szépen, ők tökéletesen ellennének az erdőben (ha lenne), abban az életközösségben és azon az élőhelyen, ahova a természet teremtette őket. Boldogan elkerülnék (jó messziről) az emberi fajt, és gyanítom, hogy háziállatainkra sem fanyalodnának rá (főleg nem nagy mértékben), ha az erdő azt jelentené és azt foglalná magában, amit kellene. De ezt mi, emberek nem tesszük lehetővé.

A hangsúly tehát nem azon van, mit kezdjünk a farkasokkal, hanem azon: hogyan teremthetnénk nekik élhető teret, és miképp biztosíthatnánk a természet kiegyensúlyozott, dinamikus működését – többek között annak érdekében, hogy együttélésünk lehetséges legyen. Amikor tőlük félünk, az ő irtásukon morfondírozunk, inkább gondoljunk bele, hogyan jutottunk ide, és mit kellene másképpen csinálnunk, hogy a világon az emberen kívül másnak is jusson hely.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy farkasoknak kell uralnia a tájat, vagy hogy tömegesen kellene őket betelepíteni – erről szó sincs! A hangsúly mindig a természetességen, egyensúlyon és kölcsönhatások finoman hangolt dinamikáján van. Az ember felelőssége, hogy a természet által megteremtett, működő rendben ismét megtalálja a helyét – hogy minden más elem is megtalálhassa a magáét.

Mi a teendő farkas észlelése esetén? Hogy viselkedjünk, mit tegyünk, és mit ne tegyünk? A Bükki Nemzeti Park szakemberei minden kérdésre válaszolnak.