Úgy látom, a lelkesedők nyomában mindig megjelennek a fanyalgók, kifogásgyárosok és értetlenkedők, akik képtelenek pozitívan tekinteni mások jó szándékból eredő döntéseire – különösen akkor, ha influencerek is osztják a témát. Mintha nem utasíthatnánk el a műanyagot szimplán elvből, a jövőnk kedvéért.
A cikk megalapozásának kedvéért első körben egy objektív statisztikai kutatást akartam hozni a mostanában „menő” témák lebecsmérléséről, aztán rájöttem, hogy elég megnézni a környezettudatosságról, minimalista életmódról vagy húsmentes étkezésről szóló cikkek alatti kommentáradatot.
Egy támogató hozzászólásra jut két visszahúzó, de ha a vegán életmód kerül szóba, akkor inkább öt.
„Mert nagyapáink minden napot szalonnával kezdtek, mégis száz évig éltek.” „A hulladékmentesség túlzás, minek próbálkozzunk vele.” „Ha elkezdenénk kevesebb vackot vásárolni, akkor összeomlana a gazdaság, hát el se kezdjük.” Ki-ki folytassa a sort kedvére.
Majd lecsengenek ezek a dolgok is, állítólag, mindenesetre úton-útfélen azt hallani, hogy a környezetvédelem csak „divat”. Szerintem nem, de ha mégis, akkor
nem kellene inkább örülni, amiért Pokémon-gyűjtés helyet végre valami normális cselekvés lett a sikkes?
Sokan úri heppnek tartják a húsmentességet vagy furcsán néznek arra, aki sampon helyett szilárd szappannal és ecetes öblítéssel mossa a haját. Majomszokás, azt mondják, egy ember elkezdte, a többi birka követi.
A divatnak viszont van egy olyan tulajdonsága, hogy jön és megy, akár a bőszárú trapéznadrág a kifutókon, és nem hiszem, hogy a minimalista életmód vagy a környezettudatos gondolkodás a ruhatrendekhez hasonlóan egyik napról a másikra el fog tűnni. Pont azért, mert tudatosan élni nem átmeneti divat, hanem az egész életünket megváltoztató felismerés.
Néha elcsodálkozom az emberi kishitűségen, azon, ahogy egymás cselekedeteire nézünk, és azt gondoljuk, nagy eszmék vagy nagy tettek csak a mesékben léteznek.
Tavaly hetekig lángolt az amazonasi erdő, agyba-főbe érkeztek a közelgő klímakatasztrófáról érkező hírek, rekordokat döntött a hőmérséklet, a saját szemünkkel láthattuk a bolygóra váró következményeket – és sokan még mindig nem hiszik el, hogy az emberiség felébredt végre a semmittevésből.
Mert a mocorgást, a jobbra való hajlamot, a tenni akarást divatnak nevezik. Ki tudja, talán igazuk van.
Röpke kétszáz év, és kiderül, hogy a minimalizmus, a vegánság és a zero waste életmód vajon felébredés volt-e, vagy valójában csak divat, bár utóbbi esetén kétes milyenségű jövő vár a mai ébredezők ük-ük-ük unokáira. Én mindenesetre nem félek ettől, mert magamból kiindulva tudom, hogy aki tudatosabb útra lép, annak nem nagyon van visszaút.
