„Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” – Te mennyire vagy környezetvédő típus?

GolfÁramlat

„Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” – Te mennyire vagy környezetvédő típus?

„Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.” Ezt a csodás és igaz mondást Petőfi Sándor hagyta ránk. Nemrég elgondolkodtam azon, hogy vajon fordítva is igaz ez? Aki nem szereti a virágot, az lehet jó ember? Vajon miért történik az, hogy nap mint nap egyre több fát vágunk ki, és egyre csökkentjük a természetes életteret?

Az a sejtésem, hogy sok ember nincs tisztában egy idős, ám egészséges fa értékével. Annak a felbecsülhetetlen értéknek néha gondolatot sem szánva vágják ki őket. Sok esetben talán nem is indokolt, csak kényelmi szempontból kell apró darabokra vágni és a föld színével eggyé tenni az addig égbe magasodó fákat. Persze néha nincs más megoldás, hiszen ha egy fa belseje, esetleg ágai korhadtak, az baleset-, sőt, akár életveszélyes is lehet. Viszont az, amikor egy újonnan nyílt utazási iroda pálmafás ablakmatricáját kitakarja egy harminc éves fenyő, és emiatt kivágják, számomra felfoghatatlan.

Nem feltétlenül vagyok magamat fák törzséhez láncoló környezetvédő, de az biztos, hogy próbálom menteni, amit lehet. Mióta három kisgyermek édesanyja vagyok, igyekszem kimaradni az efféle „harcokból”, viszont a szívem majd’ megszakad a sok fáért, amit az esetek nagy részében feleslegesen vágnak ki.

Pár alkalommal már azt a mondatot is hallottam, hogy „miért nőtt rossz helyre?”

Ilyenkor nehezen, de gondolataimat megtartva magamnak elsétálok. Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny, de több alkalommal is megtörtént már velem, hogy egészséges fák kivágását látva elsírtam magam az utcán.

A fejemet fogom, amikor azt látom, hogy ház elől vagy kertből azért vágnak ki fát, hogy több autó is oda tudjon parkolni. Manapság már inkább az az elterjedt, hogy egy háztartásban két gépjármű van, azoknak pedig kell a hely. Viszont az a fa addig árnyékot vetett a ház falára, így nem forrósodott fel annyira a napsütésben. Árnyékával védte az alatta homokozó gyermeket, hogy ne kapjon napszúrást. Arról nem is beszélve, mennyi madárnak, rovarnak adott otthont, és mennyi friss oxigént termelt.

Bár nem vagyok építész, de szinte biztos vagyok benne, hogy egy-egy épület vagy lakópark tervezésénél igenis figyelembe lehetne venni, ha a telken van fa. Gondolkozni és dolgozni azon, hogyan lehetne megoldani, hogy a projekt valóra válhasson, és a fa is életben maradjon. Ehelyett sajnos általában az szokott történni, hogy közel s távol mindent kiirtanak, majd ültetnek harminc centis csemetéket.

A természet csodálatos, ám a fák növekedés folyamata nagyon lassú. Néha 15-20 év is kell, hogy a kivágott fa szerepét átvehesse az új. 

Tavaly őszig eszembe sem jutott, hogy egy fát azért vágna ki valaki, mert olyan sok falevél hullik le róla, és macerás összegereblyézni és bezsákolni azt. Legnagyobb megdöbbenésemre ilyen indokkal vágtak ki tőlünk nem messze három, legalább nyolc méter magas fát. Azóta az az előkert üres, kivéve a három apró babérmeggybokrot. Bárcsak a hölgy megkérdezett volna engem vagy egy másik fiatalt az utcában, hogy összeszednénk-e ősszel a lehullott leveleket helyette. Én azonnal igent mondtam volna.

Néhány hete új lakók költöztek az utcánkba, a gyerekekkel odamentünk hozzájuk, hogy kedvesen bemutatkozzunk. Mondtam nekik, hogy a hálószobánk ablakából pont rálátunk a két gyönyörű fenyőre, ami a kertjükben van. Erre a hölgy azt felelte: „Akkor gyönyörködje ki magát, mert jövő héten mind a kettőt kivágják!” Kérdeztem, hogy miért. Ő azt mondta, „azért, mert szerintem túl magasak, és mi van, ha jön egy szélvihar, és kidől valamelyik?”. Elszorult szívvel sétáltam haza a kicsikkel. Ilyen alapon minden magas fát kivághatnánk akár, nem? Egy héttel később tényleg jöttek az alpinisták, és az életerős fenyőket kivágták.

Ami túl a kerteken, a nagyvilágban zajlik

Persze az eddig felsorolt fanyűvős, személyes történeteim szomorúak, ám ahhoz képest eltörpülnek, ami a világban zajlik. Bár már egyes országok kezdenek észbe kapni és lelassítani az erdők kiirtását a pálmaolaj és más haszonnövény-ültetvények javára, az eddig keletkezett kár felmérhetetlen. A következményekbe pedig jobb bele sem gondolni.

Az erdőirtás világszerte gyorsul a fakitermelés a mezőgazdasági területek növelése és az urbanizáció növekedése miatt.

A trópusi esőerdők égetése az adott területeken hatalmas ökológiai katasztrófához vezet. Az égetés során felszabaduló szén-dioxid pedig nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez. Állatfajok pusztulnak ki, vagy kerülnek súlyosan veszélyeztetett kategóriába, az életterük pedig egyre csökken.

Hála Istennek egyre több a környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedés, számos törvényt vezetnek be, és a környezetvédők is egyre eredményesebben hallatják hangjukat és érveiket. Talán mondhatjuk, hogy valami elkezdődött. Az, hogy változtatni kell az elmúlt évtizedekre jellemző hozzáállásunkon, biztos.

A kérdés csak az, vajon nem ártottuk-e már túl sokat a bolygónknak? Na és persze az, hogy ez a sok óvintézkedés és megszorítás, erdők újratelepítése elegendő-e ahhoz, hogy meghozzák a kellő változást?

 

A tudomány rohamos fejlődése lenyűgöző, az űrtechnológiába fektetett energia és pénz már-már határtalan. Az emberi kíváncsiság és a törekvés arra, hogy más bolygókat megismerjünk, meghódítsunk, teljesen természetes és érthető. Ám semmiképpen nem fontosabb, mint a Föld egészségének megőrzése. Sőt, manapság már inkább a Föld gyógyításáról kell beszélni, hiszen annyit vétettünk ellene.

Néha „kínzom” magam azzal, hogy megnézek dokumentumfilmeket a témával kapcsolatban. Érdekesek, informatívak, a világunk helyzetét megdöbbentő őszinteséggel mutatják be. Igaz, hogy minden ilyen filmet nézve borzasztóan felidegesítem magam az emberiség gyarlóságán, mégis fontosnak tartom, hogy legalább egy apró szegmensét ismerjem a problémának. Ha valaki szeretne fejest ugrani környezetvédelmi témában, itt van néhány film, amit csak ajánlani tudok:

  • Az utolsó óra (The 11th Hour, 2007)
  • Plastic Planet (2009)
  • Life in a day (2011)
  • Samsara (2011)
  • Az óceáni bolygó (Planet Ocean, 2012)
  • Sushi: The Global Catch (2012)
  • Terry Pratchett – Facing Extinction (2013)
  • Özönvíz előtt (Before the Flood, 2016, Leonardo DiCaprio dokumentumfilmje)

 

Minden évszak különleges a maga módján, de talán a tavasz az, ami a leginkább felhívja a figyelmünket arra, mennyire csodálatos az otthonunk, a Föld. Ahogy a természet újraéled, minden zöldbe borul, a fák virágoznak, a madarak reggeltől estig csiripelnek… magamat és az olvasókat is arra ösztönzöm, hogy igyekezzünk jobban megbecsülni a természetet. Ha lehet, akkor pálmaolaj-mentes élelmiszert és fenntartható halászatból származó halat vásároljunk.

Ha van rá mód, akkor kegyelmezzünk meg a „rossz helyre nőtt” fáknak és bokroknak.

Ha egészen rövid távot szeretnénk megtenni, mondjuk a sarki kisboltba kiugrani, akkor ne autóval menjünk. Egy esős napon tegyük egy bokor alá vagy fűbe a járdán csúszó csigákat, hogy ne tapossák el őket. Ültessünk minél több fát. Vessünk fehérheremagot a gyümölcsfák köré, hogy a méhek odacsábuljanak, és beporozzák a virágokat, hiszen csak akkor lesz gyümölcs. A körülöttünk élő idősebbeknek pedig ajánljuk fel a segítséget, ha ősszel sok a teendő a kert körül. Legyünk együtt a Földért, hiszen Ő értünk van!

Ajánljuk még: