GolfÁramlat

A szélenergia és a gumicukor kapcsolata – az újrahasznosítás lehetőségei

2021-ben igen nagy port kavart a világszerte elavuló szélturbinaparkok lecserélése, amellyel – valljuk be – nem igazán tudtak mit kezdeni. A turbinákat a szélenergia Achilles-sarkának is nevezik, hiszen olyan kompozitokból állnak, amelyeket hosszú életre terveztek, nem újrahasznosításra. És ez idáig nem is tudtak ezen túl sokat változtatni…

A közel negyven méter hosszú, hét tonnás lapátok leszerelés után nagyrészt a hulladéklerakókba kerültek, ami egyrészt pocsékolás, másrészt szembe megy az EU által is képviselt körkörös gazdaság irányelveivel. Ezért az EU elkötelezte magát a lapátok hulladéklerakási tilalma mellett, amit 2025-ig kell megvalósítaniuk. Az európai szélipar végső célja

a leállított lapátok száz százalékának újrahasznosítása,

és kötelezettséget vállaltak arra is, hogy nem küldenek Európából leszerelt lapátokat Európán kívüli országokba hulladéklerakás céljából. 

A szélenergia használatát támogató egyesület, a WindEurope várakozásai szerint 2025-ig évente körülbelül 25 ezer tonna turbinalapát éri el üzemi élettartama végét. Németországban és Spanyolországban, majd Dániában lesz a legtöbb leszerelt elem, az évtized végére pedig Olaszország, Franciaország és Portugália is megkezdi a lapátok nagy részének cseréjét. Mindezzel a lecserélt mennyiség 2030-ra megduplázódhat, és elérheti az 52 ezer tonnát is, ami hatalmas mennyiség...

Egy amerikai startup, a Global Fiberglass Solutions azonban nemrég kidolgozott egy új módszert, amivel briketté vagy deszkává szedik szét a lapátokat, így ezeket építkezéseken lehet felhasználni. Saját elmondásuk szerint a lapátok 99,9 százalékát újra tudják hasznosítani, és egy üzemben évente 6-7 ezer lapátot is fel tudnak majd dolgozni.

Említésre méltó a dán Re-wind projekt is. Kerékpártárolókat, gyaloghidakat, görkorcsolyaparkokat, stadionlelátókat, zajvédőfalakat építenének a leselejtezett lapátokból, és elektromos távvezetékek tornyainak építése során is újrahasznosítanák őket.

A legújabb innovációnak viszont az amerikai mérnökök által kifejlesztett növényi alapú és szintetikus polimerekből álló műgyanta számít, ami kellően erősnek bizonyult ahhoz, hogy kibírja a szélerőműveknél fellépő terhelést, és a fejlesztők szerint akár arra is alkalmas lehet, hogy autóalkatrészek készüljenek belőle. A hőre lágyuló műgyantát ugyanis jóval egyszerűbb különválasztani az üveggyapottól, így azt vissza lehet forgatni a termelésbe, azaz akár új lapátkerekeket is gyárthatnak belőle.

A panelek feloldása és az üvegszálak eltávolítása után új, azonos fizikai tulajdonságokkal rendelkező termékekké tudják újraönteni az anyagot, de különféle ásványi anyagokkal és különböző hőmérsékletű oldatokkal keverve akár teljesen eltérő termékeket is létre tudnak hozni belőle. Ezek a pelenkákban használt szuperabszorbens polimertől a kálium-laktátig is terjedhetnek, így akár édesség és sportital is készíthető belőlük...

Szélturbina lapátokból édes nasi – elég szürreálisnak hangzik... 

A ZERBA (Zero Waste Blade Research) konzorcium a világ legnagyobb szélturbinalapátját gyártotta le: a 62 méteres szerkezet ebben az új fejlesztésű anyagösszetételben készült. A tesztüzem 2023-ban kezdődik, ekkor derül majd ki, hogy valóban működőképes-e a technológia.

Az eredményekre márpedig szükség lesz. Ugyanis a szélerőmű-fejlesztés számos területen őrült tempóban halad: a Tajvani-szorosban például egy tíz kilométer hosszan elnyúló szélerőmű-farmot építenek a közeljövőben, ami 13 millió háztartást fog energiával ellátni.

Ezekután Kína önmagában több szélenergiát fog termelni, mint az USA és az Európai Unió együttvéve, kapacitás alapján pedig a világ teljes szélenergia-termelésének már több mint a huszonöt százalékával rendelkezik majd.

Ijesztően nagy számok és ijesztően nagy léptékek. De úgy tűnik, hogy ez a döntéshozókat nem ijeszti meg. Ne legyünk pesszimisták: örüljünk a kutatási eredményeknek, és szurkoljunk, hogy eredményes legyen az új anyagösszetétel, hiszen a körforgás mindannyiunk érdeke. De azért várjuk ki türelmesen a végét, mert számomra továbbra is maradtak nyitott kérdések bőven: ott van például a gyártás és szállítás során kibocsátott CO2, a biodiverzitásra gyakorolt hatás, a szélturbinák populációkra mért esetleges negatív hatásai, az infrastrukturális háttér kialakításának lehetősége, és a folyamat során alkalmazott vegyi anyagok mennyiségének és összetételének kérdései. Egyik sem elhanyagolható…

Ajánljuk még:

Körforgásos gazdaság: álom vagy megoldás?

Hulladékgazdálkodás, újrahasznosítás, megújuló erőforrások – az utóbbi évek egyre gyakrabban előtérbe kerülő fogalmai, amelyek azonban még mindig átláthatatlanok és nehezen értelmezhetőek a szakmán kívüliek számára. Márpedig a klímaváltozás egyre csak gyorsuló ütemével párhuzamosan ezeknek a fogalmaknak is egyre nagyobb relevanciája lesz, így villámgyorsan férkőznek be mindennapjainkba.