12 év alatt összesen 367 tonna hulladékot gyűjtöttek össze a petkalózok – erről is beszélgettünk a PET Kupa csapatával

Sok-sok évvel ezelőtt a PET Kupa ötletgazdája, Molnár Attila Dávid Tokaj közelében partifecskéket filmezett. A madarak röpte mellett azonban valami egészen megdöbbentő dolognak is szemtanúja volt: a Tiszán tömegesen úszó PET-palackoknak, amelyek tonnaszám öntötték el a folyó felszínét – a határokon túlról érkező megállíthatatlan áradatukkal. Ekkor még csak az aggodalom érzése fogalmazódott meg benne, majd pár évvel később, amikor először hallott Palkó István PET-palackokból épített tutajáról, rögtön tudta, hogy ez lesz a megoldás:

PET-palackokból hajót kell építeni, erről filmet kell forgatni, és így kell felvenni a harcot a tiszai műanyagáradat ellen.

Attila végül Tóth Zsolt Marcell filmessel együtt vágott bele az ötlet megvalósításába, amihez az első tiszai PET-hajós, Palkó István segítségét is kérték. Megpályázták és végül elnyerték a filmsorozat forgatásához szükséges összeget a Médiatanács pályázatán – így 2013-ban 4 PET-hajóval elrajtolhatott az első PET Flotta. Az első években a palackokból épített hajók és a verseny közbeni szemétszedés jelentette a fő irányt, de évről évre egyre szerteágazóbb és hatékonyabb lett ez a fantasztikus kezdeményezés, amiről a petkalózok két aktív tagját: Vészity Katalint és Doró Viktóriát kérdeztük.

Fotó: PET Kupa

Kata környezeti nevelőként dolgozik, így nem meglepő, hogy a környezetvédelem ügye iránti elköteleződés – no meg egy szerencsés véletlen – terelte a PET Kupa irányába. „Szerettem volna egy figyelemfelhívó filmet készíteni, amihez barátnőm ajánlott egy zenét. Ez a petkalóz induló volt. Megkaptam Molnár Attila Dávid számát, felhívtam, és megkérdeztem, hogy használhatom-e a zenéjüket. Beszélgettünk, és augusztusban már ott ültem a húgommal egy PET-hajón.”

A következő évben találkozott Vikivel, akivel egy hajón indultak a Tisza tisztítására. „Az eredeti végzettségem tanár, de az újságírás és szerkesztés irányába fordultam, a környezetvédelem és fenntarthatóság témáin belül. Úgy gondoltam, hogyha már erről a területről írok, akkor szeretnék minél több tapasztalatot szerezni, és azzal tudok leginkább példát mutatni, ha nemcsak beszélek róla, hanem aktív résztvevőjévé is válok. Így kerültem sajtósként a PET Kupa közelébe, és egy évet gondolkodtam azon, hogy bele merjek-e vágni? Fővárosi lányként, nulla vízitúrás tapasztalattal óriási feladat volt hajóra szállni, végül a negyedik PET Kupánál, 2016-ban sikerült megtenni a nagy lépést. A következő évben már Katával egy hajón voltam versenyzőként – a kilencedik helyen végzett a csapatunk.”

Kata és Viki elmondása szerint innen már nem volt megállás, mert beszippantotta őket a lelkesedés, a közösség, és az az erős baráti társaság, ami kialakult, amihez nagyon jó tartozni. Kata ma a szemléletformálással és oktatással foglalkozik a PET-csapatban, Viki pedig versenyeket szervez, kapcsolatot tart a csapatokkal, és az önkéntes koordinátor csapatnak is tagja.

Fotó: PET Kupa

Az elmúlt években a folyótisztítás ügye mellé állt támogatók, az egyre nagyobb számú érdeklődő, a sok becsatlakozó önkéntes és szakember lehetővé tette, hogy a petkalózok csapata egész évben, folyamatosan tudja kínálni szemléletformáló és környezettisztító szolgáltatásait, és más meglepetésekkel és környezetvédelmi akciókkal is felhívhassa a figyelmet a műanyagszennyezés problémáira.

Viki arról mesélt, hogy mekkora erő rejlik a szemléletformáló tevékenységekben vagy a cégek számára létrehozott csapatépítő szolgáltatásokban:

„Egyre több cég szeretne tartalmat adni a csapatépítéseknek, egyre többen szeretnének jó ügyet szolgálni a kollégák segítségével. Az ide érkező csapatok szembesülnek azzal, hogy mennyi hulladék lapul az ártérben, és szinte egyik pillanatról a másikra megváltozik a gondolkodásuk.

Megérkeznek reggel, kapnak egy képzést arról, hogyan kell biztonságosan mozogni a vízen, és kihajóznak olyan területekre, amiket a csapatok néhány óra alatt meg tudnak tisztítani. Lelkesen és szinte pihenés nélkül gyűjtik az árterekben felgyülemlett hulladékokat – olyannyira, hogy sötétedéskor úgy kell kihívni őket az ártérből.”

Fotó: PET Kupa

Viki szerint a legnagyobb elismerés számukra az, hogy amelyik csapat már volt náluk, az rendszerint visszatér, és a kollégák is mesélnek egymásnak az élményeikről, így a következő évben egy másik osztály jelentkezik ugyanattól a cégtől: „Idén két olyan cég is van, akik tavasszal és ősszel is szeretnének jönni, és kifejezetten nagyon szennyezett területet szeretnének kérni, mert az előző alkalommal is imádták a programot. Sok szemetet szeretnének szedni, és látni szeretnék, hogy a rájuk bízott terület megtisztult. A legtöbb, nálunk megforduló embernek az a nagyon felemelő érzése, hogy egy teljesen kétségbeejtő helyzetet látva két órával később az az ártéri erdő tiszta lesz, és ez a jót tenni jó élménye sokáig kitart: a hétköznapok sivárságába is ad egy olyan löketet, ami sokaknak hiányzik.”

Kata a legfiatalabb korosztályok megszólításában jártas: „Létrehoztuk a Műanyag Műhelyt, becenevén a MÜMÜ-t. Ez az a hely, ahol a folyóból kiszedett, egyszer használatos műanyagból olyan dolgokat készítünk, amik évekig vagy akár évtizedekig hasznosak. A legkisebbeknek szóló MÜMÜ kitelepülései több állomásból állnak. Egyik kedvencem a kupakválogatás – ezzel szemléltetjük, hogy mi is szétválogatunk minden begyűjtött hulladékot. A válogatás után le is daráljuk a kupakokat, a kicsiknél a daráló egy tiszai krokodil. Védőszemüveggel bele is nézhetnek, tudják a krokodilt etetni, a krokodil kezelője pedig idomárként mutatkozik be. Formába préselik a műanyagot a sárkánynál, akinek nincs foga, így a krokodil rágja elő a kupakokat – ezzel a történettel mutatjuk be az injektálás folyamatát, aminek végén a gyerekek haza is vihetik az elkészített tárgyat.”

Fotó: PET Kupa

A műanyag begyűjtésének, válogatásának és újrahasznosításának folyamata mellett azonban van még egy nagyon fontos üzenete is a MÜMÜ programoknak, amiről Kata saját élményein keresztül mesél: „Amikor először megálltam a Tisza-parton nulla vízitúrás tapasztalattal, akkor volt bennem egy gyomorgörcs, hogy na vajon ebből most mi lesz. De a közösség, a hangulat nyilvánvalóvá tette, hogy jó ide tartozni, és hogy itt a helyünk. A gyerekeknek is ezt az üzenetet szoktam átadni.

Volt egyszer egy kérdés, amit egy kisfiú tett fel az egyik MÜMÜ programon. Azt kérdezte, mi a legértékesebb dolog, amit valaha találtunk a Tiszában? Én erre azt válaszoltam: egymást. Mert ennyi ember ugyanazon célért mosolyogva, boldogan, sárosan, fáradtan küzd – és ennél talán nem is kell több.”

A szemléletformáláson és csapatépítésen kívül komolyabb projektekhez is felnőtt a PET Kupa csapata: kutatási programokban is részt vesznek, egyetemekkel dolgoznak együtt. A folyami műanyaghulladék megmunkálhatóságának technológiájával kapcsolatban folynak kísérleteik, illetve céges partnerekkel is dolgoznak, akikkel közösen kísérletezik ki az olyan műanyagfajták keverékét, amiből elkészülhet az első plasztik kajakjuk – ennek folyamatáról és eredményeiről egy rövid filmsorozat is készült.

De nemcsak a műanyag áll a fókuszban, hiszen a Tisza nemcsak a műanyagokat, hanem sajnos az üvegeket is nagy számban szállítja hullámain. Az orosházi üveggyárban készül egy szódásüveg, ami a begyűjtött üvegek újrahasznosítása eredményeként születhet meg, ezzel azt is szimbolizálva, hogy maga

a PET Kupa rendezvénye is egy nulla hulladék célokat megfogalmazó program: minden hajón van szikvíz, a hozott poharakból lehet oltani a szomjat, és a végén az üres palackok újratölthetők.

A petkalózok a kezdeti szemétszedésből egy egyre csak növekvő mozgalmat voltak képesek létrehozni, aminek se lelkesedése sem eredményei nem hagynak alább. Sőt: munkájuk fontos része a szelektálás, nemcsak műanyagra, fémre, üvegre válogatnak, hanem a műanyagtípusokat is külön válogatják. „Van egy hulladékos szakértőnk, egy PET Prof.-unk, aki irányítja a szétválogatást. Ez annak megfelelően történik, amit a területileg illetékes közszolgáltató vagy a feldolgozó partner előír. A szétválogatott hulladék végül a feldolgozókhoz kerül, és ennek köszönhetően körülbelül 60 százalékot tudunk visszatenni a körforgásba” – mesél az elért eredményekről Kata.

Fotó: PET Kupa 

A petkalózok együttműködnek számos hulladékgazdálkodási tevékenységet végző céggel és szervezettel, és kiváló nemzetközi kapcsolatokat is kiépítettek. Erre pedig igen nagy szükség volt, a hulladékok túlnyomó része ugyanis a határainkon túlról: Ukrajnából és Romániából származik, ahol bevett gyakorlat a házak körül keletkezett szemét ártérben való elhelyezése. A téli hónapokban felgyűlt hulladékot a tavaszi olvadékvizektől és esőtől megduzzadt folyó felveszi, átszállítja a határon, majd az alsóbb szakaszokon ártéri erdőkben, homokszigetek partján rakja le.

A felhalmozódott uszadék sok esetben milliós károkat okoz, sőt, néhány esetben vízminőség-védelmi készültséget is el kell rendelni a katré veszélyes tartalma miatt. 

Fotó: PET Kupa

Viki büszkén meséli, hogy már 12 éve küzdenek töretlenül a változatlan alapcélokért: „A kezdeti célok nem változtak, mert sajnos a feladat még mindig adott: a Tisza és mellékfolyóinak megtisztítása. Vannak eredményeink, de mivel vannak felvízi országok, ahonnan szakadatlanul érkezik az utánpótlás, a PET Kupára szükség van és szükség is lesz. Tény, hogy sokat fejlődtünk, és nagyra nőttünk, hiszen az első PET Kupán a versenyző csapatok száma 4 volt (köztük leginkább a szervezők barátai és családja), tavaly pedig már 5 verseny volt az év során, ahol közel ezer embert mozgattunk meg a Közép-Tisza, a Bodrog, a Maros és a Tisza-tó megtisztításáért.” Viki elmondta azt is, hogy

a petkalózok 12 év alatt összesen 367 tonna hulladékot gyűjtöttek össze – és ebben az idei szedés adatai még nincsenek benne:

„Több, mint 1200 tonna hulladék eltérítését tudtuk megvalósítani Kárpátalján is, mert a pályázatok segítségével a kinti hulladékfeldolgozó telepeket is be tudtuk vonni a projektekbe, tudtuk növelni az eszközparkjaikat, teherautókat vásárolhattak az elszállításra. Ha ezt a szemetet – amit ennek segítségével szállítottak el – nem szedik össze, jelentős része nagy valószínűséggel a Tiszában landolt volna.”

Fotó: PET Kupa

Kata és Viki elmondása szerint a zsákok tartalma az évek alatt nem sokat változott: még mindig PET-palackból van a legtöbb, hiszen az könnyű, könnyedén úszik a vízen. Utána az üveghulladékok jönnek, de rengeteg a papucs is, a fél pár cipő, gyerekjátékok, és a hungarocell darabok is egyre inkább felbukkannak a szeméthalmok között. „Ami nagyon meghökkentő, és

az egyik legnagyobb ellenségünk, a polisztirol gyöngyök”– meséli Kata. „Nehéz összeszedni, mert ha már szennyezett, akkor szinte nem is vesszük észre, a szétmorzsolódott hungarocellt pedig megeszik az élőlények, amik úgy halnak éhen, hogy azt hiszik, hogy jól vannak lakva.

De hogy némi reménysugár is legyen a hulladéktömegek szomorú útvesztőjében: az élet végül mindenhol utat tör magának, és mindig találunk olyat, hogy megtelepszik egy kolónia egy papucson, elkezdenek nőni a növények egy üvegen belül, vagy egy gyerekjátékon.”

Fotó: PET Kupa

Kata szerint azért jó petkalóznak lenni, mert nagy tudás halmozódik fel azokban az emberekben, akikkel együtt élik át a vizeink megtisztításának élményét, és ez a tudás nemcsak ismereteket bővít, hanem inspirálóan hat másokra is. „A kattantak társasága, teljesen jó értelemben. Naponta pattan ki a fejünkből egy új ötlet, és mindenki a saját területén álmodik. Én például Nagykörűben élek a Tisza-parton, itt építünk egy folyómentő horgonyhelyet, ahol a tevékenységeinket szeretnénk élményszerűen bemutatni. Szeretnénk egy világkonyha vendégasztalt, ahol 6 országot járunk be: Bulgáriát, plusz a Tisza által érintett 5 országot. Azt szeretnénk szemléltetni, hogy hasonló alapanyagokból melyik nemzet mit tud készíteni, és hogy bár különböző a végeredmény, mindannyiunkat ugyanazok az összetevők alkotják – ahogy a Tisza összekapcsol bennünket.”

Viki szerint egy munkahelyen az ember sokszor érzi azt, hogyha nagyon elkötelezett, nem mindenki ugyanannyira lelkes, mint ő. „A PET Kupánál viszont nagyon sokfélék vagyunk, sokféle tudással rendelkezünk, de az sose kérdés, hogy egy a célunk. Szeretnénk, ha minél több folyómentő lenne, akik a tapasztalt petkalózokból lehetnek olyan önkéntesekből, akik már több folyótisztító akción is részt vettek velünk. Ehhez egy képzést kell elvégezni, és ha ez sikerül, a folyómentő önállóan is szervezhet folyótakarítást. Így minél több mellékfolyón és a Tisztán kívül más folyókon is lehetnek folyómentők, akik segítik visszaépíteni vizeink egészségét és ökológiai egyensúlyát” – mondja.

Fotó: PET Kupa 

A PET Kupa csapata szeretettel várja a lelkes önkénteseket, és a leendő PET Kupa versenyzőket is. Kata kiemeli, hogy ha valaki a horgonyhelyen vállal önkéntes munkát, akkor a gyümölcsből is részesül, vagyis a szolgáltatások közül valamit ingyenesen igénybe vehet, ha a horgonyhely elkészül. „Nagyon fontos a példamutatás a saját gyermekeink felé, és fontos szerephez jut a PET-csapat utánpótlásának kinevelése is. A mi utánpótlás csapatunk már meg is megalakult, aminek az én fiam is tagja- ők már önállóan indulnak pályázatokon, teljesen külön tevékenykednek. Tegnap például egy cserkészklubon a PET Kupáról tartott előadást Bendegúz, de a Sziget fesztiválon is előadtak már barátjával, népszerűsítve a PET Kupa céljait.”

Viki szerint a 14 és 18 év közötti korosztályt nehéz aktivizálni, de ők szerencsésnek mondhatják magukat, mert náluk sokan vannak a fiatalok is. „Ez egy olyan hatás, amire nem számítottunk, de egy tökéletes bizonyíték arra, hogy bármit mondhatunk, az átáramlik, de amit mutatunk, az fog igazán hatni!”

A petkalózok további programjait a PET KUpa Facebook oldalán tudjuk nyomon követni.