Pipacs
A pitypang után támadt egy izgalmas ötletem. Ámulva néztem a tündöklő pipacsmezőket, és arra gondoltam: milyen kár, hogy viráguk díszítése után haszontalanul hullanak el. Nem volt kérdés: meg kell próbálnom pipacsszörpöt főzni. Óvatosan szedtem egy nagy kosár pipacsvirágot, ügyelve arra, hogy a virágszirmok ne törjenek meg, mert akkor elveszítik színüket, bebarnulnak. Ezután a szirmokat annyi vízbe áztattam, hogy éppen ellepje őket, citromot szeleteltem rá, és két napra hűtőbe tettem. Az ekkor már gyönyörű pirosra színeződött levet leszűrtem, hozzáadtam a külön edényben elkészített cukorsziruphoz, egy kis citromsavat tettem bele, és pár percig forraltam. Nem vártam meg, míg forrni kezd, még előtte steril üvegekbe töltöttem, és dunsztba tettem.
A színe utánozhatatlan.
Aromáján érezhető a növény jellege, de véleményem szerint még a kevésbé bevállalós gasztro-utazóknak is abszolút kellemes élményt tud nyújtani.
Egres
Pihenésképp az egresbokrot vettem célba. Készítettem már belőle lekvárt, süteményt, szószt, még levest is, de szörpöt még nem, így hát ideje volt kipróbálni. A szemeket alaposan megmostam, két végüket lecsíptem, majd összenyomkodtam. A gyümölcs súlyával megegyező cukrot adtam hozzá, egy napig érleltem, amíg a cukor szépen el nem olvadt. Az így kapott levet 15 percig gőzöltem, majd tiszta üvegekbe töltöttem. A szűrőn fennakadt sűrűjéből egresízt készítettem. Önmagában is izgalmas ízkaland, de
amikor a második kísérletnél vaníliát, fahéjat és csöppnyi szegfűszeget tettem hozzá, és dúsítottam egy narancs levével, megtaláltam az igazit!
Kamilla
A sikerélmény után újabb kihívásra volt szükségem. Évtizedek óta aktív kamillatea-fogyasztó vagyok, nem csak gyógyteát, számos másféle dolgot is készítettem belelő. Néhány éve kipróbáltam a kamillaszörpöt is. A frissen szedett virágokat leöntöttem a még forró cukorsziruppal, melyet egy rész cukor egy rész víz arányban készítettem. Egy teáskanál citromsavat adtam hozzá, szeltem a tetejére citromot, narancsot, és két napra a kamrába tettem. Minden nap reggel és este átkevertem.
A harmadik nap leszűrtem, addig főztem, míg forró nem lett, és még a forrás előtt üvegekbe töltöttem. Készítettem olyan változatot, amelyhez az üvegbe töltés után bergamott és mandarin illóolajat csepegtettem. Nincs még egy ilyen íz a világon! Egyébként a kamillaszörphöz néhány hónapja egy kicsit más receptúrát is megismertem, éppen Borbás Marcsi jóvoltából.
Zsálya
A sok-sok kísérlet után kíváncsi voltam arra, hogy vajon ki tudok-e találni valami olyat, amiből biztosan nem készíthető kellemes nyári ital. Ekkor jutott eszembe a zsálya. A zsálya egy izgalmas gyógynövény, de gasztronómiai felhasználásakor nagyon óvatosan kell bánni vele, mert intenzív fűszer. Zsálya és szörp. Szörp és zsálya. Zsályaszörp. Biztos, hogy nem. Akkor próbáljuk ki! Mivel nem volt nagy bizodalmam benne, egy kis adaggal indítottam: két nagy csokor zsályát megmostam, fél liter vízzel leforráztam, és hagytam, hadd pihenjen. Ezután turmixoltam, gézlapon átszűrtem, majd az egy liter vízből és egy kilogramm cukorból készített sziruphoz adtam. Belefacsartam egy nagy citrom levét, és üvegekbe töltöttem. De csak a felét.
A másik felét rögtön el is készítettem, és legnagyobb meglepetésemre kifejezetten kellemes frissítő lett belőle. Eleinte nehezen tudtak rendet tenni a szörp és zsálya párosításban gondolataim vagy inkább előítéleteim, de nem volt mit tennem: be kellett látnom, hogy bizony a zsályából is kitűnő szörp készíthető.
De nem adom fel olyan könnyen: jött a következő: a dió.
Dió
Dió. A dióból biztos nem lehet szörpöt főzni. Éppen szezonja volt a zöld diónak. Egy nagy befőttesüveget megtöltöttem zöld dióval, amit előtte villával alaposan körbeszúrtam. 5 napig minden nap felöntöttem hideg vízzel, majd következő nap cseréltem a vizet. A hatodik nap addig töltöttem sziruppal, amíg el nem lepte a diókat, de ezúttal nem cukorral, hanem mézzel készítettem a szirupot. Tettem még bele citromot, narancsot, vaníliát, gyömbért, fahéjat, szegfűszeget és két napig hűvös helyen állni hagytam. Ezután a szokásos módon leszűrtem, forraltam, majd üvegekbe töltöttem. Nem akartam elhinni, de finom! Tényleg nagyon finom! Később aztán felfedeztem, hogy nem olyan nagy újítás ez, bár más technikával, de a profik már kipróbálták előttem, – de ez sem vett el a sikerélményemből, sem a finom ital értékéből.
Nem volt mit tenni: a legnagyobb örömmel el kellett fogadnom, hogy megannyi fantasztikus növény van körülöttünk, ami újabb és újabb utazásokra invitálhat bennünket. Vágjunk bele!
Nyitókép: 123RF
