Videóreceptek a Bosch támogatásával: Mákos derelye (recept)

• 50 dkg félfogós liszt (fele rétesliszt, fele finomliszt)
• 3 db tojás
• 1 kk só
• 1 dl langyos víz

• 15 dkg mák
• 8 dkg cukor

• 1 üveg házi szilvalekvár
• 1 egész tojás a kenéshez
• 10 dkg vaj

Elkészítés:

A lisztet a sóval, a tojásokkal és a langyos vízzel összegyúrjuk. Akkor jó az állaga, ha közepesen kemény, de nem annyira, mintha hagyományos tésztát gyúrnánk. Miután jól kidolgoztuk, becsomagoljuk, és 1-2 órát pihentetjük. Fontos, hogy kellően megpihenjen a tészta, hogy szépen tudjuk majd nyújtani.

Ha a tésztánk pihent, kinyújtjuk. Ezt végezhetjük kézzel vagy tésztanyújtó géppel. Ha géppel dolgozunk, akkor figyeljünk, hogy szépen, fokozatosan vékonyítsuk a tésztát.

Ha már kellőképpen vékony a tésztánk, akkor sűrű, házi szilvalekvárból halmokat rakunk az egyik tésztaadagra. Ne rakjuk a halmokat túl közel egymáshoz, hogy szépen meg tudjuk formázni a derelyéket. Ha végeztünk a lekvárral, akkor a szabadon maradt tésztarészeket egy felvert tojással vékonyan lekenjük. Ezután a másik kinyújtott tésztát óvatosan ráemeljük a halmokra. A lekvárhalmok körül az ujjunkkal jól összenyomkodjuk a tésztarétegeket, majd egy éles késsel vagy derelyeszaggatóval négyzetekre daraboljuk a tésztát. A széleket ekkor még egyszer alaposan lenyomkodjuk, hogy főzés közben a lekvár nehogy kifolyjon. Egy nagy lábosban sózott vizet forralunk, ebben főzzük ki egyszerre a derelyéket. Ha feljönnek a víz tetejére, még várunk 1-2 percet, aztán kiszedjük őket, és azonnal a cukros darált mákba forgatjuk. Amíg a derelyék főnek, a vajat is megolvasztjuk, és azzal is alaposan meglocsoljuk az ételt.

A videóban használt gépről bővebb információt itt találtok.

Borbás Marcsi ezt a receptet így készítette el:

Ajánljuk még:

Mogyorós moszkauer

Fahasábos dekoráció – az egyszerűségből áradó melegség

Egzotikus téli gyógynövények, amik fűszerként is megállják a helyüket

„Életem lényege: nem hasonlítani” – Marton Évával beszélgettünk

Az élet nagyáriájában nem fordulnak elő hamis hangok, hiszen csak az szólalhat meg, ami igaz és örökérvényű. Marton Éva világhírű szoprán élete és művészete a pleine voix a „tisztán éltem, híven szerettem” akkordjaira íródott, és bár befogadhatatlanul gazdag életművet kínál elemzésre kortársai és az utókor számára, sem művészetében, sem hétköznapi jelenlétében nem találunk benne harmóniaidegen hangokat. Különleges hangjával és egyéniségével mindenképpen, de beszélgetés közben még a pillantásával is tanít: koncentrálni, a fontosat látni, méltósággal őrizni a precízen szabott mércét.