„Minden ételnek és minden embernek más és más íze van bizonyos életkorban. Én például most kezdem szeretni a tejfeles sóskamártást, amikor annyi mindent tapasztaltam, részint hivatali állásomnál, részint tapasztalataimnál fogva. Az élet és az étel csak tavaszkor ér valamit, amikor az ember azt hiszi, hogy ő találta meg az első sóskát a kertben, amikor azt gondolja, hogy egyedül van a világon, akire rábízatott az élet végigélése” – vélte a nagy gourmet, Krúdy Gyula.
És valóban: a sóskamártás megosztja az embereket, mindenkinek van róla saját története.
Ami legtöbbször ott kezdődik, hogy az ember gyerekét megetették sóskával, és akkor vagy megszerette, vagy csak több évtizeddel később értette meg, mit tud a jól elkészített, ízletes sóskamártás.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Sokáig nem szíveltem a sóskát. Rendszeres volt tavasszal a sóskamártás főtt krumplival és főtt tojással, de valahogy mindig túl sok volt hozzá a mártás – úgy éreztem. Turkáltam a kanalammal, mert addig nem állhattam föl az asztaltól, amíg a sóska el nem fogyott mind egy szálig. A spenótfőzelék, a csalánleves rendben volt, de a sóska nagy mumusnak számított: még az említésére is kirázott a hideg. Egészen addig, amíg meg nem kóstoltam az anyósom által készített sóskát. Nyár volt, sóska volt, újkrumpli vajon forgatva, hát legyen: nem fogok belehalni, szép udvariasan megeszem.
És láss csodát, a sóska finom volt! Lágyan simult a puha krumpli mellé, pompás összhangban, kevés tejföllel, édeskésen. Pont annyira volt édes, hogy ne húzza össze a szájat a zöld levelek fanyarsága. Hát ebben volt a nagy titok!
A cukor! Az volt, ami hiányzott mindig a sóskából, attól volt olyan rémisztő nekem addig. Tehát a sóska lehet finom, ha kevés zsíron vagy olajon megfonnyasztjuk a leveleket. Kevés cukorral megszórjuk, míg szépen buborékokat vet az olvadt cukor. „Akkor szórod rá a lisztet, elkevered, vízzel vagy húslevessel felöntöd, és finoman felforralod. Lehúzod a tűzről, és megsózod, megtejfölözöd, és kész is!” – mondta el a titkot a drága asszony.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Azóta sem csinálom másként. Mindenki szereti, vagy csak megértünk a sóskához? Ki tudja? A vérsóska vagy erdei sóska pedig kínálja magát, olyan szépen virul. Bordóval erezett, harsogó zöld levelei mint egy hatalmas virág, úgy törnek elő a tőlevélrózsából. Félörökzöld, de az utóbbi enyhe teleken szépen áttelel a kert védett zugában, így szinte mindig tépkedek belőle leveleket a salátába.
Tavasszal napos, nyáron félárnyékos helyet és mindig nedves talajt szeret, ezért a csigák is szívesen megbújnak a tövében: nap mint nap át kell tehát vizsgálni.
Kis, tömött formája, szinte drámai megjelenése karakteres színfoltja a zöldséges ágyásnak. De néhány tő a virágládákban is virul, fehér begónia és illatos mézvirág társaságában.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A nagy meleg beálltával pedig leszüreteltem leveleit, hogy tudjon újra hajtani, és fenséges mártás készül belőle. Ugyanúgy, mint az „igazi” sóskából. Ez a mártás azonban merőben más színű lesz, köszönhetően a levelek festékanyagának. Sok C-vitamint, kalciumot, ásványi anyagokat, értékes gyümölcssavakat tartalmaz,
tehát még tudományos magyarázat is van arra, miért jó a sóskamártások hercegnőjét beiktatni a nyári étlapba.
Ajánljuk még:
A karácsony már nemcsak szakrális, de profán csodavárással is telik – Miért van szükségünk ma is csodákra?
A tökéletes mézeskalács titka
Maszkabál a dekor világában: moharuhát ölt az őzgerinc, zöld jelmezbe bújik a kuglófforma!
