Vanília, eper, kecskesajt, madársóska

Elkészítés

A vaníliahabhoz a tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját kikeverjük a cukorral. A fehérjét ezúttal nem használjuk. A tejszínt és a tejet felforraljuk. A vaníliát félbe vágjuk, és a folyadékhoz adjuk. Egy pici sót is teszünk bele. Ha már forr, akkor merünk ki belőle, és elkeverjük a tojássárgájával, hogy kiegyenlítsük a hőmérsékletet. Ezután visszaöntjük az egészet a lábasba, és közepes lángon elkezdjük főzni. Mikor látjuk, hogy megváltozik a sűrűsége, akkor azonnal jeges vízbe állítjuk az edényt, így biztosan nem fog kicsapódni a tojás. Ezután a krémet szifonba töltjük.

A linzerhez a szobahőmérsékletű vajat kikeverjük a cukorral, a mézzel és egy csipet sóval. Akkor jó, ha szépen felhabosodik. Ekkor a lisztből 140 grammot a sütőporral elkeverve hozzáadunk. Egy tojássárgáját is beleütünk. Ezzel is elkeverjük, majd a maradék lisztet és a mandulalisztet tesszük bele. Citromhéjjal is ízesítjük.

Figyeljünk, hogy ne olvadjon meg nagyon a vaj, nem kell tökéletesen elkeverni a tésztát, nem baj, ha morzsalékos marad. Pihentetjük egy órát hűtőben, majd két szilikonlap vagy sütőpapír között vékonyra kinyújtjuk. Ezután tíz percre visszarakjuk a hűtőbe, majd kivesszük, és lehúzzuk róla a felső szilikonlapot. 170 fokos sütőbe tesszük be, és 10 perc alatt szép aranybarnára sütjük.

Az epret feldaraboljuk, elkeverjük a borssal és az epervelővel.

Ha mindennel elkészültünk, tálaljuk a vaníliahabot az eperraguval, a sajttal és a madársóskával.

Ajánljuk még:

Akik a legtöbbet tették a rendszerváltás után a népi kultúra népszerűsítéséért

Egy világot teremtő háziállat, amit mégis megéri megenni: a pulyka története

„Rőzsét, rőzsét, adjanak rőzsét! Ha nem adnak rőzsét, elvisszük a tőkét!” – Szent Iván éji hagyományok

Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Országszerte több településen is szokás virágos sátrat és virágszőnyeget készíteni Úrnapjára. A hagyomány leglátványosabb formáit talán a Budapest környéki, jórészt sváb és szlovák nemzetiségű településeiben figyelhetjük meg, és a káprázatos virágözön jelentéstartalma és üzenete egyre gazdagabb, ahogy távolodunk a szokás 19. századi formáitól. Az eredetileg elsősorban paraliturgikus cselekvésként meghonosodott úrnapi sátor-állítás és virágszőnyeg-készítés szerepe mára jócskán túlmutat az egyházi, vallásos kereteken: a helyi közösségek identitásának szerves részévé vált, és felértékelődött generációkat összekovácsoló, közösségszervező ereje. Idén Budaörsön követtük nyomon az egyik legszebb oltár készítését, majd a szombati koszorúkötést, a vasárnapi virágszőnyeg leterítését, és elmondhatjuk: a látvány csak a felszín, a lényeg a közösségi összetartozáson van. A hagyomány emberi oldalát mutatjuk.