Vadűzés és erdőzúgás: erdésztokány friss füvekkel

Fenséges, ha vad kerül az asztalra. Városi ember is elmélázik ilyenkor a természet eme adományán, ha nem is teszi erdőbe lábát soha, olvasmányaira gondol: Széchenyi Zsigmondra: „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” Vagy Fekete Istvánra: „Azt mondják, az igazi vadásznak nagyobb és jobb szíve van, mint annak az embernek, akinek a vad csak hús, az erdő csak fa, a mező csak széna, és az erdőn-mezőn való bolyongás egyszerűen: naplopás.”

A természet adta kincsek: a méltatlanul gyomnövényeknek bélyegzett gyógynövények és egyéb vadon termő füvek, virágok az élménygasztronómia részévé válhatnak ily módon is. Az útifű levele, a zamatos turbolya, a mezei sóska, a laboda, a kövér porcsin, a csalán, a pitypang, a cickafark zsenge levele, a tyúkhúr vagy az üde disznóparéj és vad-zöld társai izgalmas ízeket kínálnak. Érdemes megismerni őket, megtanulni gyűjtésük, felhasználásuk lehetőségeit és szabályait. Mivel vannak rossz ízű, mérgező és védett vadnövények, ezért csak akkor használjuk fel őket, ha biztosra megyünk!

 

Hozzávalók:

• 60 dkg vad apróhús
• só
• 10 dkg füstölt szalonna
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 40 dkg erdei gomba
• 2 marék vegyes zöld vadnövény idény szerint
• 1 kis chili
• 20 dkg juhtúró
• 2 tojás
• 1 dl tejföl

Elkészítés: 

A vadhúst falatnyi darabokra vágjuk és sós vízben fél órán át főzzük, majd leszűrjük. A szalonnát kis kockára szeljük, kisütjük. Hozzáadjuk a felaprított hagymát, üvegesre sütjük. Rátesszük a húst, a gombát, az összevágott zöld növényeket – mezei sóskát, útifüvet, százszorszéplevelet, szurokfüvet, csalánhajtást, pásztortáskát, labodát, podagrafüvet, amit éppen a természet kínál – meg a chilit, és fedő alatt, a saját levében pároljuk. Ha a levét elfőné, kevés vízzel pótolhatjuk.

Amikor a hús megpuhult, belemorzsoljuk a juhtúrót, majd a tejföllel elhabart tojásokat is beleöntjük. Elkeverjük, és már csak éppen átforraljuk. Máris tálaljuk friss kenyér kíséretében: mennyei ebéd!