Gasztro

Tejbelaska

Gyermekkorom sok kedves emléke fűződik a tejbelaskához, amit nagyanyám főleg téli délutánokon, estéken készített, hogy legyen valami édesség, ha nem volt tészta (sütemény). A világ legegyszerűbb étele, de nekünk, gyermekeknek nagyon is kedves fogás volt. Többféleképpen is lehet készíteni, én most a „szárazabbik” változatot mutatom meg.

Hozzávalók

  • 1 l tej
  • 30 dkg szélesmetélt
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 ek kristálycukor
  • csipetnyi só

Elkészítés

A tejet felforraljuk, majd hozzáadjuk a szélesmetéltet, megsózzuk, és lassú tűzön addig főzzük, míg a tészta jól megszívja magát tejjel. Félrehúzzuk, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, majd lefedjük, és hagyjuk degedni. 

 

Amint a tészta felszívta a tejet, tálalhatjuk. Megszórhatjuk fahéjjal vagy kakaóval, és ha nem érezzük elég édesnek, porcukorral is. 

Mi villával ettük ezt a tejbelaskát, de változata is van: van, aki cérnametélttel – ahogy nálunkfelé mondják, „reverendadíszítővel” – készíti, és hígabbra hagyja, hogy kanalazható legyen. A lényeg, hogy ezt a receptet is ízlésünk szerint variálhatjuk.

 

Azt hiszem, hogy nagyanyám azért készítette villás ételnek, mert sokszor valamilyen esti kézimunka, feldolgozómunka közben ettük: csipegettünk egy-egy falatot, és a munka is haladt. Olykor még egy kis pergelt cukrot is tett a tetejére, amit aztán elropogtathattunk.

Ajánljuk még:

Kakukkfüves-gombás májas galuska

„Lyányom, takarékosan és mégis ízletesen kell megtanulni főzni, a könyvekből hívságokat elkészíteni bárki tud, akinek dagad az erszénye” – mondta sokszor a néném, és hallgattam minden szavára. A májas galuska receptjére a Filléres főzés, hústalan napok receptes füzetben leltem rá réges-régen, hiszen a májhoz olcsón lehetett hozzájutni.