Hozzávalók

• 1 l tej
• 30 dkg szélesmetélt
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 ek kristálycukor
• csipetnyi só

Elkészítés

A tejet felforraljuk, majd hozzáadjuk a szélesmetéltet, megsózzuk, és lassú tűzön addig főzzük, míg a tészta jól megszívja magát tejjel. Félrehúzzuk, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, majd lefedjük, és hagyjuk degedni. 

Amint a tészta felszívta a tejet, tálalhatjuk. Megszórhatjuk fahéjjal vagy kakaóval, és ha nem érezzük elég édesnek, porcukorral is. 

Mi villával ettük ezt a tejbelaskát, de változata is van: van, aki cérnametélttel – ahogy nálunkfelé mondják, „reverendadíszítővel” – készíti, és hígabbra hagyja, hogy kanalazható legyen. A lényeg, hogy ezt a receptet is ízlésünk szerint variálhatjuk.

Azt hiszem, hogy nagyanyám azért készítette villás ételnek, mert sokszor valamilyen esti kézimunka, feldolgozómunka közben ettük: csipegettünk egy-egy falatot, és a munka is haladt. Olykor még egy kis pergelt cukrot is tett a tetejére, amit aztán elropogtathattunk.

Kapcsolódó tartalom

Farkas Boglárka | 2025. október 20

Darázsfészek

Az ízeket éppen úgy örököljük, akárcsak genetikánkat és a családi történeteket. Valójában éppen ezek a történetek fűszerezik egyedivé az ételeket, amelyek gyermekkorunk legfontosabb pillanatait idézik bennünk. A nagymamától kapott receptekből később nemcsak süteményeket sütünk, de életünk ösvényeit róva ezek az ízek és emlékmorzsák biztosítanak éltető erőt a mindennapokhoz. Nosztalgiával sütöm mindig ezt a darázsfészket. Azt hiszem, sokan őrzünk hasonló recepteket!