Mindez egy kis kínai magániskolában történt néhány éve, ahol az egyik tanító jó néhány évet húzott le Magyarországon, jól beszélte a nyelvünket, sőt: Józsefvárosban szocializálódva meglepően választékos szókincsével olykor meglepett.
Kínában rengeteg ünnep van, és nagyon szeretnek ünnepelni. Az utóbbi időben kezdik magukévá tenni az európai és az amerikai ünnepeket is – ezért az év feléjük hamarosan csak ünnepnapokból fog állni! Az ünnepeket nekünk szokatlan tartalommal töltik meg, izgalmas dolog találkozni azzal, hogy a világ másik felén, egy más kultúrában mit gondolnak a mi hagyományos ünnepnapjainkról, hogyan alakulnak át kínaivá. Ehhez tettem én is hozzá egy lapáttal, talpig boszorkányjelmezben.
Mert így keveredett ide az ünnepek közé Halloween is, aminek pompás műanyag kellékei mind „made in china”, tehát könnyű beszerezni. Mivel én meg épp ekkor érkeztem Kínába, meglátogatni ott dolgozó másodszülöttemet, az ismerősök kaptak az alkalmon, hogy ennek a mulatságnak a sztárja legyek. Errefelé az európai ember amúgy is ritkaságszámba ment, boszorkánynak öltözve pedig bizonyára emlékezetes délutánt szereztem a kis társaságnak!
A villogó és száját tátogató halálfejekkel, a ledes műgyertyákkal játszó aprónép világító műanyagtökökbe gyűjtögette a szülőktől a színes kínai cukorkákat. Rövid történekkel is szórakoztatták őket: az egyik kínai mesében a szellemeket kellett eltüntetni a lakásból, amelyek azután függöny, asztalterítő formájában keltek életre: ott voltak a mosógépben és a macskának is jutott belőle takaró… gyengébb idegzetű gyerek ezentúl rettegne a mosógéptől meg a lebbenő csipkefüggönytől, de ők valószínűleg másképpen értelmezik.
A másik mese viszont ismerős volt: a közös répahuzigálós történet gyerekkorunk után megjelent a szép emlékezetű oroszórákon is, itt pedig tököt kellett szedni, és rémes alakok próbálkoztak vele, de végül közösen ők is sikerrel jártak. Úgy tűnik, ez az „essünk neki közösen a zöldségnek” minden nép kultúrájában ott gyökerezik – egységben az erő.
Hogyan került Halloween Amerikából Magyarországra, mi az üzenete, ezt meséltem el a ma kínai apróságainak, és lehet, hogy tradíciót teremtettem 10.000 kilométerre Magyarországtól, Hsziamenben – így keletkezhetnek azok a legendás részletek, amelyek azután beépülnek a hagyományok közé – végül pedig senki sem tudja, hogyan keveredtek oda.
Itt ismertem meg közelebbről azt az édességet, amelyet ebben a városban mindenhol lehet kapni, főként „A víz tépázta kövek” szigetén, különféle ízesítéssel. A pillecukrot Hsziamenben nem sütik meg szabadtűzön vagy pislákoló asztali mécsesek felett, hanem wokban megolvasztják, összegyúrják a forró, nyúlós masszát mindenféle finomsággal, megformázzák, és valami egészen izgalmas ízű finomságot állítanak elő belőle. Hazaérve aztán többszöri próbálkozással sikerült tökéletesíteni a receptet – persze, egy kicsit a magam ízlésére formálva. Íme!
Rózsapille
Hozzávalók:
- 50 g vaj
- 200 g pillecukor
- 70 g tejpor
- 70 g aszalt áfonya
- 30 g szárított rózsaszirom
- 200 g ropogós keksz
Elkészítés:
A pillecukrot a megolvasztott vajba szórjuk, és lassú tűzön, szüntelenül kevergetve addig melegítjük, míg nyúlóssá nem olvad. Hozzáadjuk a tejport, elkeverjük, majd a többi hozzávalóval együtt, erős kézzel összegyúrjuk. Vigyázzunk, mert a massza nagyon forró! Ha egyenletesen eldolgoztuk benne az alapanyagokat, zsírpapírral borított tálcára nyomkodjuk, a tetejét elegyengetjük. Tejporral finoman meghintjük, és hűlni hagyjuk. Éles késsel felszeleteljük, jól záródó dobozban tálaljuk vagy egyenként zsírpapírba csomagoljuk.
Így díszíthetjük tökös dekorációval otthonunkat, mutatunk néhány tippet.
Fotók: Halmos Monika
Ajánljuk még:
Bodzavirágos palacsinta
Nagy-Magyarország receptjei: muravidéki százrétű béles, a gibanica
Epres, mandulás sütemény
