Az egyik legjobb természetes C-vitamin forrásunkat sokféle névvel illetik:
nevezik bicskefának, csitkenyének, hecsempecsnek, tüskefának és vadrózsának is.
Az ókorban ízletes gyümölcsként és gyógynövényként is fogyasztották, Magyarországon pedig a 15. századtól vált igazán ismertté. Ekkor terjedt el ugyanis főzetének vese- és hólyagbántalmak kezelésében történő alkalmazása.
A szakemberek szerint a csipkebogyóban tízszer több C-vitamin van, mint a citromban, ráadásul más vitaminokban sem szűkölködik: A, B1, B2, E és P vitaminhoz is juthatunk fogyasztásával, nem mellesleg ásványi anyag-raktárunkat is feltölthetjük vele. Az A-vitamin serkenti az immunvédelmet, a vele kémiailag rokon karotinok képesek gátolni a tumorok kialakulását is, sőt: a már meglévő tumorok növekedését is megakadályozhatják. A Nobel-díjas P. B. Medawar professzor volt az, aki állatokon végzett kísérletei során bebizonyította, hogy az A-vitamin rákellenes hatása a szervezet immunvédelmének serkentésén alapszik.
Fotó: 123RF
Nem véletlenül ennyire nagy becsben tartott a gyepűrózsa C-vitamin tartalma sem. Pauling professzor, a kétszeres Nobel-díjas tudós, a Nobel-díjas kémikusok 1977. évi találkozóján ismertette azon elméletét, miszerint a C-vitamin nagyobb mennyiségben adagolva gátolja a rákképződést. Ezt az elméletet azóta több tudós is elismerte, nem beszélve számos más olyan pozitív élettani hatásról, amelyet a C-vitaminnak tulajdonítanak.
Érdemes tehát felkerekednünk, és tele szednünk kosarunkat ezzel az értékes természeti kinccsel, amiből aztán számos formában tartalékolhatunk a nehezebb, téli hónapokra. Mivel a csipkebogyótermés C-vitamintartalma számos tényezőtől függ – többek között a termőhelytől, a begyűjtés idejétől és a szakszerű szárítástól is – érdemes kellő körültekintéssel eljárnunk, ha egy valóban értékes vitaminbombát szeretnénk nyerni belőle.
Fotó: 123RF
A bogyók a legtöbb hatóanyagot a teljes érés kezdetén tartalmazzák: ilyenkor vegyük a kosarat a kezünkbe! Olyan helyeken keresgéljünk, amik a lehető legtávolabb helyezkednek el forgalmas utaktól, gyáraktól vagy más környezetszennyező tevékenységektől, és lehetőleg olyan bokor szüretelésének álljunk neki, aminek piros csipkebogyói egészséges, erős piros színben hívogatnak a már lombjukat vesztett cserjésekben. Bár a csipkebogyó szüretelése nem túl kellemes időtöltés, a kitartás mindenképpen megéri, hiszen
már napi három csipkebogyótea képes fedezni egy felnőtt teljes napi C-vitamin szükségletét.
A legtöbb recept szerint a bogyókat a forrásban levő vízbe kell dobni, majd öt percen át kell főzni, végül húsz perc múlva átszűrni. Arra vigyázzunk, hogy fém eszközöket ne használjunk, mert azok a C-vitamint elbontják! Én mégis jobban szeretem nem forralni a csipketeát, mert így sokkal több hatóanyag benne marad. Egy liter vízben egy maréknyi szárított csipkebogyót áztatok be, amiknek bogyóját másnap kissé összezúzom, majd addig melegítem, míg nem forr, és C-vitamin tartalmát nem veszti. A meleg, de nem forró teát elkortyolgatom, vagy kihűlve fogyasztom.
Fotó: 123RF
A csipkebogyó változatos felhasználásának komoly szakirodalma van. „Sültek mellé sása, vagy ahogy most mondjuk, szósz gyanánt is használták, amint ezt Lippai János is megírta 1664-ben megjelent „Posoni Kert” című könyvében. Az ő idejében a csipkebogyó-ízt, a lictáriumot úgy készítették, hogy ősszel a megérett csipketermést a belső szőrös magoktól jól megtisztították, friss vízben, de még inkább vörösborban jól megfőzték, hogy lágy és szitán áttörhető legyen. Az áttört pépet azután lassú eleven szénnel addig főzték, amíg sűrű nem lett, de közben még nádmézet is tettek belé. Az így készült lictárium nemcsak jóízű volt, hanem, mint Lippai megemlítette, használt a vérhas és a hasfolyás ellen is”- olvashatjuk egy beszámolóban.
A legtöbb esetben lekvárt készítenek belőle- ezt nevezik hecsedlinek. A megmosott, megtisztított csipkebogyót kevés vízben puhára főzik, lepasszírozzák, majd még egyszer átszűrik. Egy kilogramm masszához fél kilogramm cukrot adnak, és addig főzik, míg megsűrűsödik. Sokan almát is adnak hozzá fele-fele arányban, attól sűrűbb lesz és sokak szerint ízletesebb is. Ha azonban a lehető legmagasabb beltartalmi értékekre törekszünk, akkor ne főzzük a lekvárt! A csipkebogyót tisztítsuk meg szárától, hasítsuk fel, kaparjuk ki a magvait és daráljuk meg. Kavarjuk össze ugyanannyi cukorral, mint amennyi súlyú a darált pépünk, és hagyjuk állni hűvös helyen egy napot. Végül főzés nélkül, hidegen kavargassuk másfél órát, töltsük üvegekbe és kötözzük le! Ezt a verziót nemcsak lekvárként lehet fogyasztani, hanem szódával hígítva frissítő italként is.
Fotó: 123RF
A történelem során kedvelt volt a különféle alkoholos csipkebogyóitalok készítése is. Ha bort szeretnénk belőle, akkor minden kilogrammnyi csipkebogyóra egy kilogramm cukrot és három liter vizet számítva kezdjünk neki a műveletnek.
Az előző arányoknál maradva: három liter vizet felforralunk egy kilogramm cukorral, hagyjuk kihűlni, majd ráöntjük egy nagy üvegben elhelyezett csipkebogyóra (egy kilogrammal számolva). A csipkebogyót nem kell felvágnunk, elegendő csak megmosni és egy rongyon szikkadni hagyni. Az elegyünket lefedjük egy vászondarabbal, és meleg helyen pihentetjük. Amikor az erjedésből eredő forrás megszűnik, akkor szűrjük le először egy edénybe a levet, és hagyjuk ülepedni. Másnap átszűrjük egy tiszta üvegbe, újra takarjuk, majd amikor a bor kész, megint egy kilogramm cukrot és három liter vizet teszünk a bogyóra, majd ezt az egész folyamatot harmadszor is megismételjük. Az így elkészített csipkebogyóbor kedvelt volt az idősebb korosztály köreiben, mert nagyban segített a vese- és hólyagproblémák kezelésében.
Fotó: 123RF
Hasonlóan izgalmas a likőr is, amihez a legtöbb esetben pálinkát használnak fel- általában semlegesebb ízű fajtákat, mint például az almapálinka. 2,5 kilogramm csipkebogyóhoz 75 dekagramm cukrot számolnak, amit egy hónapig érlelnek, majd szűrik és üvegekbe töltik. Pálinkához 30 dekagramm érett, hámozott csipkebogyóhéjhoz másfél liter törköly- vagy almapálinkát számolnak, és ebbe 25 dekagramm cukrot tesznek. A keveréket meleg helyen tartják körülbelül nyolc napig- figyelve arra, hogy naponta többször felrázzák. A nyolcadik nap után a pálinkát kisebb üvegekbe leszűrik, és sokszor ágyazzák, mézzel is ízesítik.
Gondoljunk a gyerekekre is: a csipkebogyószörp készítése abban különbözik más szörpöktől, hogy a csipkebogyóból nem lehet levet préselni. A frissen szedett és megmosott csipkebogyót meg kell tisztítanunk a szárától és a csészemaradványoktól, le kell darálnunk, majd minden kilogrammnyi lezúzott csipkebogyóhúshoz két liter vizet kell adnunk. Egy napot pihentetjük, végül kipréseljük, és az így kapott levet leszűrjük, majd felforraljuk. Az alaprecept szerint 35 rész lére 65 rész cukrot számolunk és 2 g borkősavat teszünk hozzá. A cukor feloldódásáig melegítjük és kevergetjük- ügyelve arra, hogy ne forraljuk. Tízpercnyi melegítés után mehetnek a megtisztított üvegbe, a dunsztba.
Fotó: 123RF
Érdemes eltennünk pár üvegnyi befőttet is: ehhez két kilogramm csipkebogyót megmosunk, levágjuk a szár és a csészelevél maradékokat, végül megfelezzük a bogyókat. Forrásban levő vízben pár percig forraljuk, majd szűrőn lecsöpögtetjük. Fél liter vörösbort, 2,5 dl gyümölcsecetet forraljunk fel 75 dkg cukorral, és tegyünk bele kezeletlen citrom, illetve narancshéjat, egy kevés vaníliát és fahéjat. Forraljuk össze, és az előfőzött, üvegekbe tett csipkebogyókra öntsük rá- dunsztoljuk! Kiváló kísérője vadételeknek, de akár grízes tésztának is.
Mártást is készíthetünk a csipkebogyóhoz: egy lábasban 5 dkg vajat olvasszunk fel, pirítsunk meg benne egy evőkanál zsemlemorzsát, majd öntsük fel három deciliter borral, forraljuk fel, végül annyi lekvárral keverjük el, hogy kellő sűrűségű legyen. Egy kevés citrommal is ízesíthetjük, és ha fűszeresebb aromákra vágyunk, mehet hozzá fahéj, szegfűszeg, szegfűbors is.
Fotó: 123RF
Ahhoz, hogy mindezt a sok finomságot a legjobb minőségben készíthessük el, érdemes megfogadnunk pár jótanácsot:
- A szüretelést érdemes arra az időpontra időzíteni, amikor a csipkebogyót az első dér már megcsípte.
- A begyűjtés után érdemes azonnal felhasználni a bogyókat, mert a tápértéküket így őrizhetjük meg legjobban.
- Nagyon fontos, hogy ne maradjon szőr a gyümölcsben, mert az tönkre teheti a munkánkat: például a lekvár csípős és keserű is lehet tőle.
- A csipkebogyó szárításánál a hőmérséklet nem haladhatja meg az 50 fokot, mert e fölött a vitaminok elvesznek.
- Amikor csak lehet, érdemes alacsony hővel dolgoznunk, hogy minél több értékes C-vitamint őrizzünk meg: kiváltképp igaz ez a készítésére, amit érdemesebb hidegen áztatni, majd utána kellemes hőmérsékletűre melegíteni.
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még:
