Ischler 

Gasztro

Ischler 

Borbás Marcsi receptje

Hozzávalók: (tíz nagyobb darab ischlerhez)

A tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • 20 dkg vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tojás
  • vanília
  • fél citrom héja
  • néhány csepp jéghideg víz, amennyiben szükséges

A töltelékhez:

1 üveg málnalekvár

A mázhoz:

  • 20 dkg étcsokoládé
  • 4 ek olaj

 

Tovább olvasok

Elkészítés:

A lisztet jól elkeverjük a porcukorral, majd jöhet bele a hideg vaj és a tojás. Ízesítjük a citrom héjával és a vaníliával. Fontos, hogy gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát, mert különben a kezünk melegétől megolvad a vaj. Ha elkészültünk, elkezdhetünk dolgozni a tésztával, de az sem árt neki, ha egy kicsit visszatesszük a hűtőbe.

Ha úgy érezzük, hogy nagyon megolvadt a vaj, akkor ezt a lépést ne hagyjuk ki.

A formázáshoz szükségünk lesz egy deszkára, egy nagy pogácsaszaggatóra és egy nyújtófára. A vékonyan meglisztezett gyúródeszkán nyújtsuk ki a tésztát körülbelül három milliméter vastagságúra, és pogácsaszaggatóval készítsük el a süteményekhez a korongokat.

Tegyük őket sütőpapírral kibélelt tepsibe, és 180 °C-on süssük 15-20 percig. Amikor a linzerek teteje már kicsit repedezni kezd, kivehetjük őket a sütőből. Figyeljünk, hogy ne nagyon szárítsuk ki a korongokat.

Töltés előtt hagyjuk, hogy kihűljenek, majd ragasszuk őket össze kettesével egy adag málnalekvárral. Közben a csokoládét és az olajat olvasszuk fel gőz felett. Ezzel a csokival locsoljuk meg az ischlereket, és egy tepsibe helyezett sütőrácson hagyjuk, hogy a csoki megkössön.

Fogyasztás előtt pihentessük egy éjszakát hűvös helyen. Reggelre finoman összeérnek az ízek és visszapuhul a linzertészta is.

 

 
 
 

 

 

 

Ajánljuk még:

A töltött káposztát többféleképpen is készítheted! 6 receptet hoztunk

A töltött káposzta olyan klasszikus, amelyet sokféle recept szerint tudunk elkészíteni. Mutatjuk a recepteket, így mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt: van exkluzív, hagyományos, diétás, és olyan is, ami földhöz vág, pedig vegetáriánus. A savanyú káposztát régen a „magyarok címere” névvel illették, hiszen rengeteg olyan receptünk volt, amelynek ez a fő alapanyaga. Mindenütt közkedvelt, még sincs belőle két egyforma.