Vér

Egyes vallások szerint egyenesen bűn bármilyen formában elfogyasztani egy állat vérét, de Magyarországon inkább jellemző, hogy a disznóvágás résztvevői (na jó, inkább csak azok tapasztaltabb része, akik nagyra értékelik az avatatlan úri közönség számára bizarrnak tűnő alapanyagokat) nagyokat nyelve figyelik, ahogy a tor első felvonásaként (vagy második, az első nagy eséllyel egy fejrázós pálinka volt)

egy jellemzően bugyikék lavórba ömlik a gőzölgő vér, amit alvadás után hagymával sütnek majd meg.

Szerencsére nemcsak mi gondoljuk úgy, hogy ha már levágunk egy állatot, akkor illene minél több részét, tehát a vérét is felhasználnunk: Európában híres az angolok és az írek black puddingja, ami olyasmi, mint nálunk a véres hurka, és még ezek az amerikai gyerekek is örömmel ettek belőle egy adagot:

 

Agy

Az agy manapság nálunk is méltatlanul mellőzött alapanyag, pedig reggelire kiváló, de esti borozások kiváló kísérője is lehet például a velős pirítós, amit otthon sem akkora ördöngösség elkészíteni. Előszeretettel használja alapanyagként sok ázsiai ország konyhája is a velőt, Amerikában viszont például inkább Hannibal Lecterre asszociálnak az agyevésről.

Legalábbis északon, ez a hölgy ugyanis dél-karolinai utazásáról nem mással, mint egy agykonyzervvel(!) tért haza,

amit ezen a videón örömmel meg is kóstolt:

Disznóláb

Többnyire vidéki, fizikai munkát gyakran végző férfiak egyik legnagyobb kedvence a csülök és a körömpörkölt,

amikből egy kisebb adag is elég ahhoz, hogy utána mindenféle éhségérzet nélkül képesek legyünk kivágni egy hektár akácost.

Talán ez az úriember is jobban járt volna, ha ezek közül kóstol meg valamit az amerikai konzervipar büszkesége, az ecetes disznóláb helyett? Lehet, de így legalább mi is tudjuk, hogy ilyen is létezik.

Zsír, kenyérrel

Többek között a korcsolyázásban megfáradt gyerekek és az alkoholtól megemelkedett gyomorsavukra gyors megoldást kereső kocsmalátogatók alapvető élelmiszere a zsíroskenyér (vagyis széles körben inkább csak volt, hosszú időn át, de otthon még mindig sokan fogyasztják). Ezzel szemben ez a kaliforniai úr úgy gondolja, az egészségünkre talán nincsen a legjobb hatással a magyar népléleknek ez a megtestesítője:

Talán nem tudja, hogy a disznózsír több telítetlen zsírsavat tartalmaz, mint telítettet, emiatt pedig ebben a tekintetben közelebb áll például az olíva-, mint a pálmaolajhoz!

Arról nem is beszélve, hogy neki sem kell olyan messzire menni, ha hasonló ételt kóstolna: New York és Philadelphia környékén több pékség is készít zsírt és töpörtyűvel sütött olasz kenyeret.

Sült zsír, vagyis töpörtyű

Ideális sörkorcsolya egy kis sóval és hagymával, de én sokáig meg voltam győződve róla, hogy a magyarokon (vagy legalábbis a közép-európaiakon) kívül nem sok nemzet gondolja ezt egy darabka sült zsírról.

Egészen addig, amíg egy dán étteremben nem tettek elém egy adag, friss töpörtyűvel bőven megszórt sertésszeletet.

Az alábbi videóban 3 perctől több olyan (ezek szerint nem skandináv) külföldit láthatunk, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy adjanak neki egy esélyt. Ráadásul néhányuknak még ízlett is!

Fül

Emlékszem, gyerekkorom disznóvágásain mennyire megrökönyödtem azon, hogy a felnőttek között szabályos harc indult azért,

hogy ki ehesse meg a disznó fülét csak úgy nyersen, mindössze egy kis sóval megszórva.

Nekem is meg kellett kóstolnom, de bevallom őszintén, hogy  a mai napig nem tudnám őszintén megkívánni így nyersen. Ázsiában viszont több országban is nagyon szeretik a sült változatát, és találtam egy lao receptet is, amit lehet, hogy már a hétvégén ki fogok próbálni én is. Persze csak ha kapok hozzá fület.

***

A magyarok egy jó része odavan a májért – nemrég videót is készített Borbás Marcsi, hogy egy igazán jó receptet mutasson róla! Ide kattintva megnézheted.

***

A cikket az Agrár Marketing Centrum támogatta. 

A nyitókép illusztráció.