A rajtvonalon állnak a quadok, ezerrel pörögnek a motorok és minden szívdobbanás a rajtrács csapódását várja – ez az igazi adrenalinlöket a 17 éves Mohácsi Zsófi számára, aki 7 éves kora óta az extrém sportok szerelmese. Olyan, mintha gladiátorok indulnának csatába. Minden egyes másodperc újabb kihívás, dönteni kell, a kitartás, az erő és az ügyesség nélkülözhetetlen. A fiatal lány folyamatosan feszegeti a határait, néha a fizika törvényeit meghazudtolóan ugrat, vagy driftel. Egy olyan sportágba szeretett bele, ahol a férfiakkal azonos teljesítményt kell nyújtania, ha győzni akar. Ezen a pályán ugyanis nincs női kategória. Fiatal lányként lehengerli Európa legrangosabb, férfiak uralta mezőnyét.
Zsófi polcán több mint 80 trófea bizonyítja, hogy fel tudja venni a versenyt a másik nem képviselőivel. A fantasztikus eredmények mögött egy olyan család áll, akik számára a támogatás, a családi összetartás, a tehetség nem pusztán jól hangzó szavak, hanem a mindennapok jelszavai. A találkozóra az egész család együtt érkezik, sugárzik róluk a derű, az összetartozás és összetartás, egymástól veszik át a szót, olyanok, mint egy mediterrán família. Amíg megérkezik a kávé, az anyuka beszél arról, hogyan fogadta, hogy mindkét lány felült egy quadra.
Ma már mindkét lány versenyez. Zsófi húga hat évesen már szintén rajthoz áll. „Minden versenyen drukkolok. Minden sport veszélyes, de szerencsére komoly védőfelszerelés óvja a lányokat, szinte olyan, mint amilyenek a középkori lovagi páncélok voltak. A fejüket sisak és védőszemüveg óvja, a gerincet, mellkast, vállat, térdet és könyököt különféle protektorok, a lábat speciális csizma védi. A versenyen a pálya szélén kiabálok, szurkolok, hogy épségben és minél jobb helyezéssel érjenek célba. Egyébként én írom a pályázatokat, és igyekszem biztosítani a megfelelő hátteret.”
Zsófit alig hét évesen szippantotta be a lóerők világa. Édesapja elvitte Somogybabodra egy motocross versenyre, ahol felült egy quadra, motorra nem merte felülteni, nehogy baja essen. „A kölcsöngéppel mentem két kört és azt mondták a szervezők, hogy van hozzá érzékem, érdemes lenne megpróbálni. Hazafelé úton már elkezdtem mondogatni, hogy „apa, apa, én is szeretnék egy quadot”. Addig rágtam a fülét, amíg vett nekem egyet. A legelső bajnokságom Gyenesdiáson volt, már akkor dobogós helyezést értem el. Ebben a sportágban nincs külön női kategória, így a fiúkkal állok a rajtvonalhoz, ki kellett harcolnom a megbecsülést ebben a férfiak uralta világban, ahol eleinte csak legyintettek rám, hogy úgyis én leszek az utolsó. Aztán amikor a dobogó felső fokán álltam, akkor elgondolkodtak. Ma már mondhatom, hogy van respektem, persze, nem mindenki viseli jól, ha legyőzöm.”
Hogy Zsófi valamit nagyon jól csinál, azt számtalan trófea, valamint az Év Sportolója cím is igazolja, amit 14 évesen nyert el. 16 éves kora óra a többszörös bajnok idősebb Németh Kornél edzi. Zsófi azt mondja, itt a fizikai és a lelki-szellemi állóképesség egyaránt számít. „Mentálisan nagyon ott kell lenni a pályán, nem lehet gondolatban elkalandozni. A fizikai felkészültség pedig életbevágó, hiszen ha nem lennék elég edzett, már a második kör után leeshetnék a quadról. Fontos az egyensúlyérzék, edzőteremben is edzek és lovagolok, így készítem fel magam. A versenyek előtt az útvonalat pályabejárás során mérjük fel, apával végiggyalogoljuk, ha van rá lehetőség. A felvezető körben memorizálom, hogy merre és hogyan kell menni. Ez fontos, mert a legnagyobb mért sebességem a 130 kilométer per órát is eléri, a kanyarokat 80-100 körüli sebességgel veszem be. És volt már borulásom és ütközésem is, legutóbb Ausztriában volt egy nagyobb balesetem, nekem jöttek, a másik quad ráfutott az enyémre, elérte a kormányt is, ott volt a kezem. Szerencsére csont nem tört, de izomszakadásom volt, nem tudtam jól lereagálni, le is estem. Jött a mentő, volt minden.”
Joggal merül fel a kérdés, hogy ennyi edzés és verseny között vajon van-e idő iskolába járni, hiszen Zsófi idén érettségizik. „A kaposvári Munkácsy Mihály gimnáziumba járok, nincs egyéni tanrendem, a versenyek idején kikérővel megyek el néhány napra. Legutóbb például Monaco mellett Pieve Di Tecoben versenyeztem, két nap utazás és verseny után már jöttünk is haza, minden percünk be volt osztva, feszített tempóban pörögtek az események. De az is előfordul, hogy egy versenyhétvége nemcsak szombat-vasárnapot jelent, hiszen a verseny előtt napokkal bejárjuk a pályát. A barátaim maximálisan támogatnak, a bajnokságok után várják tőlem a beszámolót. Mindenképp szeretnék továbbtanulni, egyelőre még keresem az utamat, a sport mellett a környezetvédelem is nagyon érdekel, de családi vállalkozásunkban is el tudom képzelni magam. A sportban egyértelműek a céljaim, a legnagyobb babérokra török, előbb-utóbb világbajnoki dobogón szerettem volna állni. Ez az álmom is megvalósulhatott az év végén. Tavaly az olaszországi Bibionéban egy világbajnoki futamon vehettem részt. Ezen a két napos versenyen életem legnagyobb és legemlékezetesebb viadalát éltem át kétszer 60 percben. Junior kategóriában a második helyen végeztem. Mivel kiskorú vagyok, nem kaphattam vb pontokat, de az álmom teljesült, hiszen egy világbajnoki dobogóra állhattam, ezzel beírtam magam a magyar quad-történelembe. Hatalmas elismerés volt számomra a felkérés, hogy írjam fel a nevem a FIM Sand Races World Championship bajnoki serlegére. A helyszín is különleges számomra, hiszen gyerekkorom óta járunk erre a strandra a családdal, akkor még homokvárat építettünk, igazán álomszerű élmény volt."
És ha valaki azt gondolná, hogy a férfias sport maszkulin külsővel jár, óriásit téved. A törékeny, sportos Zsófi nagyon is nőies. Imád vásárolgatni, nagyon szereti a divatos ruhákat, a színes körmöket és a sminket. „Ha lejövök a pályáról, a díjátadó előtt mindig sminkelek, a körmeim is mindig rendben vannak. Van egy pandorás karkötőm, van rajta egy quad-os charme, annak muszáj rajtam lennie. Megvannak a rituáléim, például Sári húgom puszija is kabala. Vagy ha édesapám csatolja be a sisakomat. A bibionei bajnokságon erre nem volt lehetőség, mert a start 6 kilométerre volt attól a helytől, ahol Sári volt. Ezért készített nekem egy rajzot, amit beraktam a csizmámba, ez sok erőt adott és szerencsét, hogy a quad hűtője ne melegedjen túl a homokban. A pálya a tenger mellett vezetett, egy óriási kanyarral kezdődött és több versenytársam már a kezdéskor a tengerben landolt. Én az előre megbeszélt taktikával, egyenletes erőfelhasználással végigmentem, s mindezt 80 ezer néző szurkolta végig. Hihetetlen érzés volt. A díjátadóra természetesen megigazítottam a frizurámat, a sminkemet, és élveztem a sikert. Nagy buli volt, igazi olaszos hangulatban.”
A sport az egész család életét meghatározza, hiszen minden versenyre együtt utaznak. Mindent feltettek a két lány boldogulására, támogatják őket, hogy mind az életben, mind a sportban megvalósíthassák az álmaikat. Mivel technikai sportról van szó, a gépnek is a csúcson kell lennie, amiről a szülők gondoskodnak, ugyanúgy, ahogy az utazásról is: vásároltak egy olyan hatalmas autót, amibe rajtuk kívül két quad is belefér. A versenyeken hotelekben szállnak meg. Az anyuka intézi az adminisztrációt, a foglalásokat. A családi csapat motorja egyértelműen a családfő, Mohácsi Balázs, ő fogja össze és menedzseli a rendszert, a nevezéseket, szervezi az utakat, valamint az országonként eltérő szabályoknak való megfelelést, közben kézben tartja a családi vállalkozást. Ma már profi szervízháttér és egy komoly technikai csapat áll mögöttük. A sportág egyre több figyelmet kap és ebben Zsófinak is nagy szerepe van. A versenyek mellett a családdal közösen aktívan részt vesz a sportág népszerűsítésében is, iskolai előadásokon, bemutatókon mutatják meg a sportág világát a fiataloknak, hangsúlyozva a biztonságot, a fegyelmet és a kitartó munka fontosságát. Ez az elkötelezettség a pályán is túlmutat. Zsófi édesapja a Motorsport Szövetség quad-szakágának vezetését is elvállalta egy időre, MAMS-licences tisztsége a mai napig megvan. Meggyőződése, hogy a sportág jövője kizárólag az utánpótlás-nevelésen múlik, amit csak következetes szakmai munkával, személyes jelenléttel és példamutatással lehet elérni.
És a történet nem áll meg Zsófinál. A hatéves Sárika, nővére nyomdokaiba lépett. Korábban még a horvátországi nemzeti bajnokság futamain két éven át ő vezette fel a mezőnyt a rajtrácsig magyar zászlóval, ez a világ természetes közeg számára is. Ma már ő is indul a Magyar Nemzeti Bajnoki fordulókon, sőt kategóriájában a quad-track magyar bajnokságot is megnyerte.
Mohácsi Zsófi az egyik legismertebb magyar quados, messze a legeredményesebb női versenyző a férfiak uralta mezőnyben. Csak a tavalyi szezonban 5 országban, 13 versenyen képviselte hazánkat. Pályafutása során nemcsak hazai, nemzetközi versenyeken is dobogós helyezéseket ért el, mára a hazai quad-sport meghatározó alakja. Teljesítménye és kitartása inspiráció a fiatalok számára, akik példaképként tekintenek rá. Bátor és technikás stílusa tovább növeli ismertségét és népszerűségét.
Most fordulóponthoz érkezett, hiszen érettségi előtt és az egyetemválasztás küszöbén áll, közben a profi nemzetközi karrier kapuja is kitárulni látszik. Egy neves, crossruhákat és felszereléseket gyártó sportmárka és egy ismert quad csapat is érdeklődik iránta, erről a család közösen dönt. Hogy merre vezet az út, hamarosan eldől, de az biztos, hogy nem a véletlen sodorta idáig. Nemcsak a pályán veszi fel a versenyt a férfiakkal, hanem azt is újraírja, hogy mit jelent ma bátornak, elszántnak és tehetségesnek lenni. Ezzel a tehetséggel, családi háttérrel nemcsak Európát hódíthatja meg, hanem egy egész generációnak mutatja meg, hogy nincs női vagy férfi út. Csak az út van, amin végig kell menni, teljes gázzal és kitartással.
