A sásfajok védelme Magyarországon több okból is kiemelten fontos, legyen szó ökológiai, természetvédelmi vagy vízgazdálkodási szempontokról.
A hazai sásfajok a legkülönbözőbb élőhelyeken fordulnak elő: a nedves rétektől kezdve a mocsaras területeken át egészen a homoki gyepekig. Számos gomba és mikroorganizmus, de tucatnyi rovarfaj is szorosan kötődik bizonyos sásfajokhoz, így jelenlétük egy adott területen az ökoszisztéma egyensúlyának záloga is lehet. Ezenkívül a különböző sásfajok fontos szerepet játszanak a vízháztartásban is: gyökérzetükkel stabilizálják a talajt, csökkentik az eróziót, és segítik a víz lassú beszivárgását is. A mocsaras és lápi élőhelyeken kiemelten fontos szerepet töltenek be: segítik a talajvíz megőrzését, ami valljuk be: a kiszáradó tájakon rendkívül fontos ökológiai szolgáltatássá vált. Nem véletlen, hogy számos élőhelyrekonstrukciós és helyreállítási programnak kulcsfontosságú eleme a természetes sásfajok visszatelepítése.
A védett sások listájának „legdrágább” képviselője a hengeres sás (Carex diandra), ami 1988 óta élvez védettséget hazánkban: természetvédelmi értéke 50 000 forint. Termete igen tág határok között mozog: a 20 centis hengeres sástól egészen az egy méteresig megfigyelhetjük egyedeit, amelyek lazán gyepes, tarackos évelő növénycsoportokat képeznek. A lápok, zsombékosok, fűzlápok és láprétek jellemző faja: egyedeit a Zemplén, a Cserehát, az Ózdi-dombvidék, Göcsej, Dél-Zala, Belső-Somogy, a Pesti-sík, a Turján-vidék és a Nyírség területein jegyezték fel.
A Buxbaum-sás (Carex buxbaumii) 2001-ben kapta meg a védettséget, természetvédelmi értéke 10 000 forint. Termete 30 és 70 centiméter között mozog- a magassásosok és kékperjés lápréteken figyelhetjük meg. Az Északi-középhegység, a Cserehát, a Dunántúli-középhegység, a Balaton-felvidék, a Káli-medence, a Nyugat-dunántúl, a Zalai-dombvidék, a Kisalföld és a Marcal-medence vidékein járva találkozhatunk vele.
Szintén 2001-ben kapott védettséget a rostostövű sás (Carex appropinquata), a zsombéklápok állományalkotó faja. Az Északi-középhegységtől kezdve a Gödöllői-dombvidéken át a Dunántúli-dombságig számos helyen feljegyezték már, de ismertek állományai a Dráva-mentén, a Kisalföldön, a Duna-Tisza közén és Mezőföldön is. Természetvédelmi értéke 10 000 forint.
A lápi sás (Carex davalliana) igen apró: maximum 40 centiméterre nő, de nem ritkák a tízcentis példányok sem. Kétlaki növény: a szár csúcsán egyetlen füzérkét fejleszt, ami vagy csak termős vagy csak porzós virágokat tartalmaz. Az üde lápréteken sűrűn gyepes csomókat képez: a Bakonyalján, a Tapolcai-medencében, a Balaton-felvidéken, a Nyugat-dunántúlon, a Marcal-medencében és a Nagyalföldön is megfigyelhetjük. 2001 óta élvez védettséget, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
A fehér sás (Carex alba) egy szintén alacsony termetű sásfaj, aminek termős pelyvája fehéres árnyalatú. Egy kúszó gyöktörzsű, tarackos növény, aminek levele legfeljebb 1,5 mm széles, élénkzöld, és serteszerűen begöngyölődött. A virágzata egy porzós és 1–3 termős füzérkéből áll, és jellemző rá, hogy a porzóst a termősek gyakran túlnövik. Mészkedvelő faj, a sziklás bükkösök, a gyertyános-tölgyesek, és a molyhos tölgyesek jellemző faja. Jelentették már állományait az Északi-középhegység, a Bükk, a Gödöllői-dombvidék, a Dunántúli-középhegység, a Nyugat-Dunántúl, a Soproni-dombvidék és a Kisalföld területeiről is. Természetvédelmi értéke 5000 forint.
Forrás: Wikimedia
De ne feledkezzünk meg a mérges sásról (Carex brevicollis) sem, ami az egyik legrégebben védett hazai sásfajunk: 1982-ben nyilvánították védetté. Egy lazán gyepes, 30 centiméter körüli, dús, haragoszöld levélzetű, erőteljes évelő növény, egy kifejezetten vaskos, fásodó gyöktörzzsel. Szurdokerdőkben, gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, hárs-kőris sziklaerdőkben és sziklacserjésekben találkozhatunk vele: az Északi-középhegység, a Bükk, a Mátra, a Börzsöny, a Dunántúli-középhegység és a Visegrádi-hegység területein gyakori.
És itt van még a csőrös sás (Carex rostrata) is, ami 2008 óta gazdagítja a védett sásfajok listáját. Egy világos- szürkészöld árnyalatba öltöző sás, kúszó, tarackos gyöktörzzsel. Virágzata elérheti a szár fele hosszúságát is: 2-4 sűrűn álló porzós és 2-5 egymástól távol álló termős füzérkéből áll. A lápi magassásosok és a tőzeg-mohás lápok állományalkotó faja, amit megfigyeltek már a Marcal-medencében, A dunántúli-dombságon, az Északi-középhegységben, a Nyugat-Dunántúlon, az Őrségben, Göcsej vidékein és a Kisalföldön is.
Borítókép: Keisotyo/Wikimedia
Téli madáretetés okosan
Biztonságos eleségek és kreatív megoldások
