Magyarország madarai: császármadár, a hazai fajdok utolsó túlélője

Hazai populációja elterjedési területének peremén található, és csökkenő tendenciát mutat. Alkalmas élőhelyeinek felaprózódása és megszűnése, továbbra is súlyosan veszélyezteti az idehaza még megmaradt pár tucatnyi császármadár példányt, és sajnos a vaddisznók is sok fészekaljat pusztíthatnak el.

Az MME adatai alapján hazai fészkelőállománya mindösszesen 20-40 pár.

Nem véletlen, hogy a császármadár (Tetrastes bonasia) fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint. 

Fotó: iNaturalist / Ilkka Tuunainen 

Ma Magyarországon már csak az Aggteleki-karszton található egy viszonylag életképes állománya, de egyes megfigyelések szerint az Északi-középhegység más területein is előfordulhat.

Mivel a fészkét fák tövében alakítja ki, és ez tulajdonképpen pusztán csak egy földbe kapart mélyedés, a császármadár tojásai nagymértékben ki vannak téve a ragadozók támadásainak. Hiába áll fészekalja sokszor 12 tojásból, ha könnyű fellelhetősége hamar prédává teszi őket.   

Ha mégis sikerül túlélniük a kezdeti időszakot, a kikelt csibéket a tyúk egyedül neveli, és annak ellenére, hogy kéthetesen már röpképesek, a császármadár család őszig együtt marad.

Táplálkozásában a rovarok jutnak főszerephez, de bogyókat, növényi hajtásokat, magvakat is elfogyaszt.

A császármadár tyúk éppen a tojásokon ül – Fotó: 123RF 

A régi Magyarország területén leggazdagabb állományaival Máramaros, Csík, Szolnok-Doboka, Maros-Torda, Gömör, Hunyad, Liptó, Zemplén és Sáros rendelkeztek.

A 16-17. században a császármadár pecsenye kedvelt fogása volt a felső-magyarországi urak vendégasztalainak.

Ezekről az időkről tanúskodik gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában tálalt ételek jegyzéke is: „A négy Thurzó-leány lakodalmára pedig mindegyikre félezernél több császármadarat és fogolyt szolgáltattak be s – hihetőleg – el is fogyasztották” – olvashatjuk. 

Császármadár csibéje – Fotó: Wikipedia / Vladimir Yu. Arkhipov

„Kevesen ismerik, még kevesebben látták és csak ritka szerencsés vadásztársunk fűzhette aggatójára, a hazánkban előforduló legkisebb fajdfélét: a császármadarat, vagy mogyoróstyukot” – olvashatjuk a Magyar vadász 1949-es számában. 

Ekkor előfordulási helyei még a Dunántúl nagy összefüggő erdőségeiben, a Mátra, a Bükk és a Börzsöny dús aljnövényzettel, bogyóféléket termő bokrokkal benőtt lomblevelű erdeiben volt. Különösen kedvelte a mogyoróbokros területeket: innen ered „mogyoróstyuk“ elnevezése is.  Vadászatát a törvény augusztus 15-től október 15-ig engedélyezte, és a már akkor is nagymértékben lecsökkent állománya sem szegte kedvét a rá vadászóknak. A magukat valamire is tartó vadászok azonban sosem felejtették el a vadászbecsület intelmét: „igaz vadászihoz illő védelme tartson vissza minket e vadászati mód gyakorlásától”.

Császármadár egy ligeterdő peremén – Fotó: 123RF 

Dürgése március végén vagy április elején kezdődik és addig tart, amíg valamennyi tojó hozzá nem kezd a kotláshoz. „A kakas fán ülve hallatja szerelmi dalát, majd bóbitáját és toroktollait felborzolva, leeresztett szárnyakkal és legyezőszerűen kifeszített farktollaival fel-alá jár, ugrál a tyúk előtt, melyet azután rövid udvarlás után megtermékenyít. A kakas egynejű, de hűségéhez szó fér, mert bár a születése utáni első tavaszon élethossziglanra választ párt magának, azt alkalomadtán meg-megcsalja. Ennek lehetősége amellett vall, hogy a tyúk sem veszi túl komolyan a hitvesi hűséget – olvashatjuk a Magyar Vadászban.

A tyúk kiváló mimikrivel rendelkezik: külseje szinte egybeolvad a talaj színével.

Rendkívül óvatos és gondos anya: amikor táplálékszerzés céljából otthagyja a fészket, lábon lopakodik el attól, és csak jóval távolabb repül fel, nehogy fészke helyét bárkinek elárulja.

Ha a tojások megússzák a ragadozóktól hemzsegő kezdeti időszakot, és három hét után a csibék útnak indulnak, akkor is számtalan kihívással kell szembenézniük: az erdőben ott vár rájuk a nyest, a róka, de még a ragadozó madarak is, így szinte párját ritkítja az olyan császármadár fészekalj, amely veszteség nélkül tud felcseperedni.

Éneklő császármadár – Fotó: 123RF 

Amikor veszély közeleg, a tyúk vészjelző hangot hallat, erre a csibék azonnal a sűrűbe bújnak, és csak akkor jönnek elő újra, ha anyjuk egy újabb jelzéssel azt megengedi. A tyúk nagy gonddal neveli csibéit, akiknek első eledele rovarokból, hangyatojásból, zsenge levelekből, bogyókból áll, és csak később bővül ki más rovarokkal, hajtásokkal, rügyekkel. Nyár végén már leginkább szamócával, áfonyával, fagyallal, galagonyával, berkenyével, csipkebogyóval és borókával táplálkoznak, de emésztésükhöz kavicsra is szükség van.  

Hím portréja – Fotó: 123RF 

Erdélyben ma is élnek nagyobb állományai, azonban ezeken a területeken sajnos még a kétezres évek elején is kedvelt volt a faj vadászata. Ősszel a párokra szakadás idején, csalsíppal hívták őket: vadászidénye szeptember 15. és december 15. között volt. Ma már azonban a faj szerepel az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján, bár egyelőre nem a legsúlyosabb kategóriákban. Globális veszélyeztetettségének visszafogottsága csak azért állhat fenn, mert rendkívül nagy elterjedési területtel rendelkezik, és a populáció mérete globális szinten még nagynak tekinthető.

Császármadár a hóban – Fotó: 123RF 

Egyes országok szerinti állományadatai igen eltérőek: Kína és Mongólia egyes részein például már erdőirtásokból eredő helyi kihalásokat regisztráltak, Európa összességét tekintve viszont több milliós állományokat becsülhetünk.

Az 1970-es években még számos országban tízezrével vadászták le őket: Norvégiában évente 10 200, Svédországban 18 000, Finnországban 28 000-69 600 császármadár esett áldozatul,

de egyes feljegyzések szerint az 1990-es évek elején Oroszország területein évente akár kétmillió madarat is elejthettek.

Császármadár hímje – Fotó: 123RF 

Egy biztos: azt a hazai példa is jól mutatja, hogy a mértéktelen és intenzív emberi beavatkozás alig pár évtized alatt képes szinte teljesen eltüntetni teljes populációkat és fajokat – ez senkinek sem válik előnyére.

Minden egyes faj eltűnése egy seb az ökoszisztéma szövetén, 

és ezzel kapcsolatban a legkisebb gondunk csupán, hogy történelmi emlékeink vesznek a múlt homályába. Mert ennél sokkal nagyobb az a szerteágazó hatásmechanizmus, amit meggondolatlan cselekedeteink és felelőtlen döntéseink következtében kell majd elviselnie környezetünknek.

Nyitókép: Császármadár kakas – Fotó: 123RF