A lazúrcinege csodálatos színekben pompázó, igencsak feltűnő madár: színe túlnyomóan lazúrkék, alul fehérrel, tarkóján lazúrkék pánttal, ami kétoldalt lehúzódik a nyakra is, és a tarkófoltot a szemen át a csőr tövéig hasonló színű szélesebb sáv köti össze. A fej fehér alapszínű, a fejbúb gyengén kékesen árnyalt, a hát és a fark lazúrkék, de a farktollak hegye fehér, a szárny is részben fehér, részben kék, az alsótest közepén pedig hosszúkás feketés-kék folt húzódik.
Fotó. Wikipedia / Francesco Veronesi
Magyarországon Herman Ottó jegyezte fel Solton, Bártfán pedig dr. Mihálovits Sándor ejtette el példányait 1882-ben. Az MME 25. Helyi Csoportja Ócsai Madárvártáján 1989. október 28-án fogott el egy lazúrcinegét. A fogásnál és meghatározásnál Dr. Csörgő Tibor, Dr. Kertész Miklós, Miklay György és Varga Lajos gyűrűzők is jelen voltak, akik a madarat a gyűrűzés és a biometriai adatok felvétele után lefényképezték, majd szabadon engedték. Az esetet azonban később újravizsgálták, és arra a megállapításra jutottak, hogy a befogott madár nem lazúrcinege volt, hanem egy hibrid.
Ugyancsak hibridnek bizonyult az egy évvel korábban, 1988. december 26-án a Gyula melletti Városerdőn fogott példány is, amiről sikerült bebizonyítani, hogy lazúrcinege és kék cinege hibridje.
A lazúrcinegéről Warga Kálmán is hírt adott Budapest ritka madarai közt: állítólag 1909. október 8-án három-négy darabot figyelt meg a Városligetben. A szakértői bizottság szerint azonban ezt az adatot csak bizonyos fokú fenntartással lehet elfogadni- így nem sikerült hitelesíteni.
2018-ban azonban újra felröppent a hír: sikerült megfigyelni a faj példányait. „2018. november 18-án vasárnap reggel, Sándorfalva térségében, a szegedi Fehér-tó nádasában, egy hazánkban eddig nem bizonyított madárfajt, lazúrcinegét figyelt meg három madarász: Barkóczi Csaba, Domján András és Gyarmati Gábor. Ezzel 418-ra emelkedett Magyarország madárfajainak száma” – olvashatjuk az MME közleményében.
A lazúrcinege (Parus cyanus) elterjedési területe Eurázsia északi régióiban Oroszország nyugati részétől (Moszkvától nyugatra) Dél- Szibérián át Mongóliáig és Északkelet-Kínáig tart. Mivel átfedésbe kerül a kék cinge elterjedési területével, a két faj gyakran párba áll, hibrideket hozva létre. Ezeket a hibrideket Parus pleskei néven írták le, és egyre több európai területen jegyezték fel- úgy mint Németország, Franciaország, Svédország vagy Finnország.
Táplálkozását és életmódját tekintve nagyban hasonlít a kék cinegéhez: a magvakat viszont jobban szereti, és a mogyorót is megeszi. Főleg fűzfa-odúba vagy elhagyott harkály-odúkba szőrökből és fűből rakja fészkét, és fészekalja 10-11 tojásból áll. Tojásai nagyon hasonlítanak a barátcinege tojásaihoz- mindösszesen pettyezésük világosabb. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, szüleik pókokkal és rovarokkal, főleg hernyókkal etetik őket. Kirepülésük után még egy darabig eltanulják a szülőktől a boldogulás titkait, majd önálló életet kezdenek- gyarapítva ezzel a természet csodás sokszínűségét.
Nyitóképek: Wikipedia / Levashkin és Wikipedia/ Flickr
