A fenyőpintyek többször is okoztak nagy meglepetéseket a történelem során, amikor egyes években nagy tömegekben érkeztek meg Közép-Európa vidékeire. Ilyen év volt 1911. is, amikor az ungmegyei sóháti erdőgondnokság 40,000 kat. holdnyi erdőségeiben a szokatlanul enyhe őszben hatalmas tömegekben érkeztek meg hazánk területére. Egy korabeli leírás szerint „november közepétől kezdve észak déli irányban 1-2 kilométer szélességű pásztában gyakran 1-1,5 órán keresztül méhrajszerű sűrűségben, a fecskéket megközelítő gyorsasággal vonult át vidékünk fölött.”
Pásztor Sándor így emlékszik rá: „Egy napon 3 ily tömeg volt megfigyelhető, melyek mindegyikét egyenként több millióra becsültem. Decz. 14-én a Javornik hegyoldal ősbükkösének a fáját, galyazatát és földjét lepte el ily csapat oly tömegben, hogy az 1 és 1/4 óráig folyton rajzó madársereg közepette úgy éreztem magamat, mintha nagy hópelyhek forgatagában jártam volna.”
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/view/Aquila_1912/?query=feny%C5%91pinty&pg=476&layout=s
És bár ilyen inváziók alkalmával nagy mennyiségben képesek megdézsmálni a bükkmakkokat, kárt okozva ezzel a bükkösökben, az általuk okozott kárt a síkságokon jóvá teszik, ugyanis rengeteg gyommagvat fogyasztanak el.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/view/Aquila_1912/?query=feny%C5%91pinty&pg=477&layout=s
A megfigyelések szerint a hozzánk érkező fenyőpintyek egy része még az ősszel tovább repül dél felé, az itt maradók pedig a bükkösökben, erdei vágásokban, napraforgótarlókon tűnnek fel leggyakrabban. Az etető körül is gyakran megfigyelhetjük majd őket, ahol agresszívan is viselkedhetnek, és nem ritka, hogy perlekedni kezdenek más, oda járó fajokkal. Kedvenc csemegéjük a napraforgó, amit helyben fogyasztanak el: erős csőrükkel szétmorzsolják, és a héjdarabkákat oldalt kiköpdösik.
Áprilisra a legtöbben már tovarepülnek az új otthonuk felé, ahol a párok évente csak egyszer költenek. A fészek helyét a tojó választja ki, jellemzően tűlevelű fajokkal borított területeken, de nem ritka, hogy nyír- vagy égerfákon telepednek meg. A tojó egyedül építi fészkét, igen változatos magasságokban: a költőhelytől függően a talajszinttől egészen 15 méter magasságig találkozhatunk a fenyőpintyek építményeivel.
Fészke nagyobb az erdei pinty fészkénél: főként mohából áll, de a tojó kéreg- és háncsdarabkákat, zuzmót, pókhálószövedéket, szőrt és tollat is beépít az új otthonba. Amíg a tojó az építésen fáradozik, a hím a territórium különböző pontjain énekel. A 6-7 tojásos fészekaljon főként a tojó kotlik, de a hím néha egy-egy órára felváltja őt.
A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, a szülők pedig a begyükbe gyűjtött táplálékkal etetik őket, amelynek nagy része hernyókból áll. Köszönhetően a gondoskodásnak, a fiókák 13-14 naposan elhagyják a fészket, ami után a szülők még egy ideig táplálják őket, majd elérkezik a vonulás időszaka, amikor a táplálék is megváltozik: zömmel magokat és bogyókat fogyasztanak.
A fenyőpinty (Fringilla montifringilla) 1901 óta védett hazánkban, természetvédelmi értéke 25 000 forint. https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1679
Borítókép: 123rf
