A sziget arculatának lényegét tíz egymásra helyezett terasz adja, amelyek szinte piramist alkotva vonzzák a tekintetet. Amerre csak nézünk, hatalmas egyszarvúak, obeliszkek, szobrok és barlangok, vízikerék-tornyok és különböző építészeti elemek gazdagsága tárul elénk, és a környezeti adottságoknak hála, a terület bővelkedik a zöldben.
Citrusfák, rózsák, rododendronok és kaméliák öltöztetik színesbe a kertet, miközben fehér pávák sétálnak az ókori isteneket is idéző teraszokon.
Sokan hasonlítják Szemiramisz függőkertjéhez is, és ha jobban szemügyre vesszük, talán van is benne valami. Ráadásul a hatást talán még az is csak fokozza, hogy maga a sziget és az azt szinte teljes egészében uraló birtok mindösszesen 400 méter hosszú és 320 méter széles.
A 17. században itt építkezésbe kezdő Borromeo családnak minden bizonnyal kiváló érzéke volt a tér kihasználásához.
A történelmi feljegyzések szerint a legnagyobb uralkodók is csodájára jártak a helynek: állítólag Napóleon és Braunschweigi Karolina brit királyné is megfordult a szigeten. Sőt: a királynénak állítólag annyira megtetszett a sziget, hogy ajánlatot is tett a szomszédos Isola Madre megvásárlására, azonban az üzlet végül nem valósult meg. Így került Karolina a Comói-tó partján fekvő Cernobbio-hoz, ami mellett végül felépítette nyári rezidenciáját, a Villa d’Este-t.
De térjünk vissza a kerthez: a terasz 37 méter magas, és tíz szinteltolással rendelkezik. Igazi olasz stílusú kert, ami telis-tele van virágokkal és egzotikus növényekkel.
A 17. századi kertet kis tavak és szökőkutak gazdagítják, amelyek a helyi mikroklímában egy teljesen egyedi környezetet hoznak létre
– az itt élő növények legnagyobb örömére.
A szakemberek úgy hivatkoznak erre a helyre, mint a természet, a művészet és az építészet remekművére. A Szerelem Kertje a művészetet és a természetet kapcsolja össze az emberi érzésekkel, a buxus sövényeket úgy komponálták négy felé, hogy az a környezettel mintegy a bonyolult hímzésre emlékeztető esztétikumot hozzon létre, a tavakon úszó tavirózsák pedig kiváló összhangban vannak a citrusfákkal, a geometrikus kerti elemekkel és a művészien kialakított hatalmas virágtartó edényekkel.
Az eredetileg télikertnek tervezett üvegház ma ritka növényeknek és botanikai különlegességeknek ad otthont – nagyrészt a 19. századi bővülésnek köszönhetően.
Ekkor ugyanis a kert egzotikus növények gyűjteményével bővült: ezek nagy része ma a Piano della Canforában tekinthető meg. Őshonos fajok virágoznak a Parterre delle Azalea-ban, ami minden év áprilisától fehér és fukszia árnyalatokkal borítja be a területet. A Terrazza delle Rose-ban a cseresznyepiros, a korall és a lágy barack árnyalatai az uralkodók- a virágpompa állítólag még a tóról is jól látható.
Utazóknak jó hír, hogy az Isola Bella alig 400 méterre van a parttól, így néhány perc alatt elérhető akár Verbania, Baveno, Stresa vagy Arona partjairól is. Érdemes egy kellemes sétát tenni itt, és hagyni, hogy a különleges kapcsolódások magukkal ragadják az embert.
Nyitókép: 123RF és Wikipedia / Regionefantasma
