A tudatos jelenlétre, az egyszerűségre, a minőségi időtöltésre és az értékközpontú döntésekre épül az úgynevezett lassú élet (slow living) életfelfogás. Aki eszerint szervezi a hétköznapjait, annak az élet élvezete, a kapcsolatok elmélyítése és a belső egyensúly megtalálása kerül előtérbe ahelyett, hogy a gyorsaság, a „gyorsan élés” és a minél nagyobb hatékonyság kapná a főszerepet.

Így indult az a bizonyos édes élet

Talán nem is meglepő, hogy a lassú élet gyökerei Olaszországból erednek, az 1980-as évekig nyúlnak vissza, s az úgynevezett slow food, vagyis lassú étel elnevezésű mozgalomból indultak. 1986-ban Carlo Petrini alapította meg ezt a bizonyos slow food mozgalmat válaszul arra, hogy Rómában az egyik legismertebb gyorsétteremlánc a Spanyol lépcső közelében nyitott üzletet.

Egyfajta tiltakozás volt a mozgalom a gyorsételek és a globalizált, egységesített élelmiszerekkel szemben.

A csatlakozók célja az volt, hogy az emberek visszatérjenek a helyi, minőségi, hagyományos ételekhez és a tudatos étkezéshez. Nem kellett sokat várni, hogy a lassú étel mozgalomhoz az életmód más területei is kapcsolódjanak, mint például a lassú utazás, a lassú divat és általában a lassú élet.

Slow living – így tanultam meg lassabban élni

A Jane Austen-regények mozdulatlan és derűs vidéki közegébe csöppenve mindig rácsodálkozom, milyen lassan csordogált valaha az élet két férjvadász bál között. Vajon mikor változott meg annyira a világ, hogy ma már azt sem tudjuk, mit jelent unatkozni néha?

A lelassulásnak és a lassú életmódnak a 2010-es évektől nőtt a népszerűsége. Ekkoriban kezdett egyre nagyobb hangsúlyt kapni hétköznapjainkban a digitalizáció, az online jelenlét és az (ezekkel is járó) információözön. A közösségi média nyomása és a bennünket állandóan körülvevő digitális ingerek sokaknál stresszes életvitelt eredményeztek. Mindez egyre több embernél okozott kiégést – egyre többen érezték úgy, hogy a gyors tempó és a teljesítmény-centrikus élet nemhogy gazdagabbá tette az életüket, hanem sokkal inkább kiüresedetté váltak általa. Valamint fontos megemlíteni a pandémia időszakát is: a 2020-as világjárvány szinte kötelezően és drámaian lelassította mindennapjainkat, ezzel hozzájárulva, hogy átgondoljuk, mi az, ami valóban fontos az életünkben, mint például a saját, belső békénk, a családunk és a barátaink jelenléte vagy éppen a természet közelsége.

Lelassulás és minimalizmus kéz a kézben járnak

A lassú élet és a minimalizmus – bár nem ugyanazt jelentik, mégis sokszor – kéz a kézben járnak, összekapcsolódnak a céljaikban, értékrendjükben és hatásukban. Míg a lassú élet a „hogyan élek”, addig a minimalizmus a „mivel élek” kérdésére ad választ.

Mindkettő a tudatosságról szól – egymást erősítve.

Mindkettő azt vallja, hogy ne automatizmusok szerint éljünk, hanem odafigyeléssel válasszunk, amikor például vásárolunk, amikor a szabadidőnket töltjük vagy amikor eldöntjük, hogy mivel vesszük körül magunkat és mitől kíméljük meg környezetünket.

A lassú élet és a minimalizmus is azt mondja, hogy ha kevesebb dolgot birtokolunk, akkor több terünk és több figyelmünk marad az igazán fontos dolgokra. A kevesebb tárgy kisebb rendetlenséggel jár, ami nyugodtabb környezetet jelent, ez pedig egy lassabb, békésebb életet eredményezhet. Ahogy a minimalizmus, úgy a lassú élet sem támogatja a túlzásba vitt vásárlást vagy az impulzív pénzköltést. Mindkét szemlélet háttérbe szorítja a kívülről irányított életet, a reklámokat, a divatot és az ezekhez köthető elvárásokat. Az értékekhez való kapcsolódást szorgalmazzák.

A minimalizmus megkérdezi, hogy „mi az, ami tényleg fontos neked?”, a lassú élet pedig azt mondja, hogy „adj időt és figyelmet annak, ami valóban fontos!”.

A kettő együtt nemcsak segít felismerni az értékeinket, hanem (térben és időben) helyet is teremtenek azoknak.

A kevesebb vásárlással, a tudatos étkezéssel és a fenntartható életformával

a minimalizmus és a lassú élet egyaránt segítenek abban, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat.

Például, ha minimalistaként nincs tele a lakásunk mindenféle kütyüvel és dísztárgyakkal, akkor a lassú életvitelünket támogatva nyugodt és zavartalan környezetben tudunk pihenni, olvasni, alkotni. A példák sorát bármelyikünk hosszan folytathatná.

Tények és tévhitek a minimalista konyháról

Akinek szép a konyhája, az nem szokott főzni?

A lassú élet és a minimalizmus tehát más-más oldalról közelíti meg ugyanazt a célt, az egyszerűbb, elmélyültebb és tudatos jelenlétben gazdagabb életet.

A minimalizmus letisztítja a környezetet, a lassú élet pedig megtölti tartalommal az időt.

Együtt alkalmazva az elengedés és a jelenlét összeadódásából egy valóban szabadabb, kiegyensúlyozottabb élet lehet a végeredmény.

A lelassulás nem a vidék privilégiuma

Közkeletű tévhit, hogy a lassú élet csak vidéken valósítható meg, és valami olyasmit jelent, hogy kakasszóra kelünk és a tyúkokkal egyidőben térünk nyugovóra. S még ha nem is jár olyan távol ez a hiedelem a valóságtól, lelassulni városi környezetben is lehet.

• Tudatos reggelekkel: ha telefonnyomkodás helyett például öt perc tornával és nyugodt reggelizéssel kezdjük a napot. Induljunk 10-15 perccel korábban dolgozni, s ha megtehetjük, sétáljunk legalább egy darabon!
• Lassú étkezésekkel: vásároljunk a piacról, helyi termelőktől! Ha engedi az időnk, főzzünk otthon egyszerű, szezonális ételeket! Válasszunk kisebb, családi éttermeket, ahol valóban számít az étel minősége! Evés közben felejtsük el a telefont, legyünk jelen a társaságban!
• Tudatos közlekedéssel: amikor csak tehetjük, gyalogoljunk vagy kerékpározzunk: ez nemcsak a lelassulást segíti, de környezettudatosabb választás is! A tömegközlekedésben is lelassíthatjuk magunkat, ha egy-két megállóval hamarabb leszállva gyalogolunk, vagy ha zene helyett egy érdekes beszélgetést hallgatunk közben. De az is jó, ha csak figyeljük a körülöttünk lévő fényeket, színeket, mozgásokat és embereket.

• Munka közbeni szünetekkel: szervezzük úgy az időnket, hogy a mély és fókuszált munkával töltött szakaszok közé rövid szüneteket iktatunk be! És persze ne akarjunk mindent azonnal elintézni! Tegyünk fontossági sorrendet a feladatok között, és fókuszáljunk mindig az aktuálisra! Ne feledjük: ha kevesebb munkát végzünk nagyobb elmélyüléssel, az kevesebb stresszel jár és eredményesebb is!
• Kapcsolatok ápolásával: egy tartalmas baráti beszélgetés sokkal többet ér, mint a gyors üzenetváltások három emberrel öt perc alatt. Keressük a számunkra fontos emberek társaságát, találkozzunk velük személyesen, vagy szánjunk időt a hosszú telefonbeszélgetésekre! 
• Digitális lelassulással: legyen minden nap egy olyan időszak, amikor nemcsak hogy nem érünk a telefonunkhoz, de nem is gondolunk rá! Egy nagytakarítással pedig eltüntethetünk minden fölösleges alkalmazást, tiltsuk le az értesítéseket, ne hagyjuk, hogy a telefonunk irányítsa az életünket!
• Csendesen eltöltött szabadidővel: sétáljunk nagyokat a közeli parkban, figyeljük közben az embereket, a fákat, az eget! Nem kell mindig valami fontosra vagy hasznosra gondolni:álmodozzunk egy kicsit, olvassunk, kertészkedjünk, hallgassunk kellemes zenéket! Tanuljuk meg a kreatív semmittevést, érezzünk rá a csak lenni erejére!

Persze, a lassú élet nem azt jelenti, hogy minden szó szerint „lassan” történik, vagy hogy minden programot le kell mondani, és ki se mozduljunk a négy fal közül. Sokkal inkább azt, hogy tudatosan jelen vagyunk abban, amit csinálunk, és nem hagyjuk, hogy a külső nyomás irányítsa a döntéseinket.

A lassú élet vidéken kicsit másképp valósul meg, mint a városban. Vidéken egyértelműbben adott sok minden, ami a lassú életvitelt támogatja, de természetesen itt is fontos a tudatosság a hétköznapokban.

• Természetközeli életritmus: sokkal erősebben hatnak az életünkre a természet ciklusai, a napfelkelte és napnyugta, valamint az évszakok váltakozása. A kert, a föld és az erdő közelsége alapvetően lelassulásra ösztönöz, hiszen nem lehet siettetni az időjárást, a növekedést, a virágzást és a betakarítást.
• Lemondás nélküli egyszerűség: vidéken, a kis falvakban sokszor nincs minden kéznél, mint a városokban. Ez azonban nem feltétlenül hátrány, hiszen a hiány tudatosabb tervezést, átgondoltabb cselekvést és alkalmazkodást kíván. Az anyagi javak helyett fontosabbakká válhatnak az élmények, a kétkezi munka és a kreativitás, valamint a másokkal való kapcsolódás, a közösségben levés.
• Személyesebb emberi kapcsolatok: a szomszédokkal való beszélgetéstől kezdve a faluban vagy a környéken élőkkel is személyesebb, közvetlenebb kapcsolat jellemző a vidéki életet. Az emberek kölcsönösen segítenek egymásnak. Nincsenek napi szinten sok emberrel kapcsolatban, csak néhánnyal, de azokkal van lehetőség a valódi beszélgetésekre.

• Csináld magad: bár a vidéki élet ma már nem szükségszerűen jelenti azt, hogy önellátóvá kell válni, hiszen bármit be lehet szerezni az üzletekből, mégis közelebb kerülnek az emberek a kétkezi munkához, a dolgok megjavításához, varráshoz, kenyérsütéshez, a saját zöldség és gyümölcs megtermeléséhez.
• Kevesebb inger, több jelenlét: könnyebb odafigyelni a belső békénkre, ha kevesebb zaj, fény, hirdetés és ember vesz bennünket körül. Egy séta a közeli erdőben vagy a búzamező mentén, kert esti hangjainak hallgatása sokkal intenzívebb élményt ad, mint a séta a városi parkban.

A lelassulás tehát nem a passzivitásról szól, hanem arról, hogy nem terheljük túl magunkat, és amikor valamit csinálunk, akkor jelen vagyunk benne. A lassú élet nem csak egy életstílus, hanem valódi válasz arra, amit a mai világ tempója sokszor kivesz belőlünk: a testi-lelki egészséget, a belső békét, valamint az emberekhez és a természethez való kapcsolódást.

Nyitókép: 123RF