A mennyország szénhidrátból van
Olvasási idő: 5 perc

A mennyország szénhidrátból van

Belépés csak bringásoknak?
Aki bringás csoportokat látogat a közösségi hálón, az gyakran találkozhat egy emblematikus fotóval: vidám bicajos csapat túra közben egy bisztró teraszán, mögöttük kerékpárjaik az árnyékban, előttük pizza és sör. Aki a világ nagy versenyzőit követi, meglepetésre hasonló képeket láthat: például Tadej Pogačar edzés közben, egy kávéházi szegleten megpihenve, az asztalán termetes tortaszelet dupla tejszínhabbal. Miközben az egészséges étrend és a fogyókúrák apostolai eltiltanának bennünket a szénhidráttól, a kerékpárosoknak mintha saját kulcsuk lenne a mennyországhoz, ahol nem hizlal a pasta, a sztrapacska vagy a francia krémes. Igaz lenne, hogy a kerékpározáshoz szükséges energiabevitel egyet jelent a szénhidrát-orgiával?

Se veled, se nélküled: talán így summázhatnánk az emberiség viharos románcát a szénhidráttal, amely az idők kezdete óta tart. Ellenállni a kísértésnek szinte lehetetlen – kész csoda, hogy a szénhidrátfogyasztásra még nem alapítottak egyházat. Azonban a penitencia könyörtelen – tudja ezt mindenki, aki súlyproblémával küzd, vagy csak szeretne megszabadulni néhány kilótól.

Eközben a sporttudományok kutatói egyre csak arra ösztönzik a kerékpárversenyzőket és az elszánt teljesítménytúrázókat, hogy fogyasszanak még több szénhidrátot állóképességük növeléséhez.

Fotó: 123RF 

A szénhidrátok a három makrotápanyag csoport egyikeként, a fehérje és a zsír mellett, a kerékpáros táplálkozás kulcsfontosságú részét képezik. A szervezet a szénhidrátokban található keményítőt és cukrokat glükózzá alakítja, amely a véráramba kerül. Ha nem használjuk fel energiaként, a felesleges glükóz glikogénként raktározódik el az izmokban és a májban.

A legtöbbünk szervezetében 90-120 percnyi mérsékelt edzéshez elegendő glikogén tárolódik.

A szervezet alacsony intenzitású edzés során túlnyomórészt zsírból nyeri az energiát. Az intenzitás növekedésével azonban fokozatosan másik üzemmódra tér át, és elsősorban szénhidrátokat éget üzemanyagként. Ennek oka az adenozin-trifoszfát (ATP), avagy az „üzemanyag-molekula” előállítása, amely gyorsabban és kevesebb oxigén felhasználásával megy így végbe. Szénhidrátraktáraink ilyenkor gyorsan kiürülnek, tehát utánpótlásra van szükségünk.

tired cyclist while riding his bike outdoor
Fotó: 123RF 

Ennél a pontnál merül fel a mennyiség kérdése. Pontosan mennyi plusz szénhidrátra is van szükségünk bringázás közben? A válasz súlyos ellentmondások között bújik meg.

Arról, hogy nem fogyasztottunk megfelelő mennyiségű szénhidrátot bringázás közben, szervezetünk azonnal „értesít” bennünket: hirtelen beálló erőtlenség, álmosság, ködös tudat, ingerlékenység, elgyengült lábak. A népszerű angol kifejezés bonking-nak, azaz „koppanásnak” nevezi a jelenséget.

A szénhidrátraktárak feltöltöttsége és a leadott teljesítmény közötti szoros összefüggés miatt elméletben egy bringásnak folyamatosan szénhidrátot kellene fogyasztania – természetesen a megfelelő fehérje-, rost- és zsírbevitel mellett. Csakhogy a gyakorlatban ez lehetetlen, hiszen szervezetünk csak bizonyos mennyiségű szénhidrátot képes megemészteni. Az energiaszeletek, -gélek és -szirupok gyors segítséget jelentenek ugyan, ám sokan kerültek már abba a kínos helyzetbe, amikor az út menti fák tövében kellett átvészelniük egy hirtelen rájuk törő hasmenés- vagy rókázó rohamot. Szintén gyakori a 2-3 óra tekerés után beálló hasi vagy gyomortáji diszkomfortérzet, amely nagyban rontja a teljesítményt. A tünetek mögött szinte mindig a túlzott szénhidrátbevitel áll.

Ugyanakkor sokan ismerik a bringás mondást: ha érzed, hogy éhes vagy, már elkéstél. Azaz proaktívan, előre gondolkodva táplálkozz tekerés közben, folyamatosan töltve raktáraidat, ha nem akarod, hogy társaid azzal froclizzanak: na mi van, öreg, koppantál? De honnan tudhatjuk, hogy a bevitt mennyiség már elegendő állóképességünk fenntartására, de még nem kezdi ki emésztőrendszerünket?

Fotó: 123RF
Kutatások megállapították, hogy bármennyi szénhidrátot vigyünk is be, szervezetünk ebből csak egy grammot képes feldolgozni percenként.

Ennek megfelelően egy átlagos bringázás során az ajánlott mennyiség 30-60 gramm szénhidrát óránként. Ez kb. két energiaszelet vagy egy teljes palack energiaital elfogyasztásának felel meg hatvan percenként.

Nagyon fontos, hogy milyen forrásból visszük be a szénhidrátot. Tudományos kísérletek igazolják, hogy ha olyan energiadús ételeket választunk, amelyekben többfajta cukor, például glükóz és fruktóz, vagy maltodextrin található, akkor szénhidrátbeviteli képességünket 1,75 grammra növelhetjük percenként. Ilyenkor a cukor gyorsabban hagyja el a bélrendszert és kerül a véráramba. A bevitt energiatöbblet egyenes összefüggésben van teljesítményünk növekedésével. A legtöbbször persze nincs szükségünk ennyi energiára egy bringás körhöz, hacsak nem egy kemény teljesítménykörön vagyunk éppen. Ez utóbbi esetben bevitelünket 60-90 grammra is érdemes feltornászni. (Egy versenyző akár 120 gramm szénhidrátot is kénytelen magába tuszkolni, ha tartani akarja a tempót a pelotonnal.)

Természetesen az sem mindegy, hogy hogyan kezdünk neki túránknak. Ha megerőltető út vár ránk, figyeljünk táplálkozásunkra már 1-2 nappal előbb, és folyamatosan pakoljuk tele raktárainkat.

Ügyeljünk a hidratálásra is. A különböző típusú sportitalok eltérő szénhidráttartalommal rendelkeznek, ezért fontos odafigyelni arra, hogy az adott termékből óránként hány gramm szénhidrát kerül a szervezetbe.

Male bycyclist drinks water while training
Fotó: 123RF  
A tervezett túra nehézségi foka döntő momentum az energiabevitel szempontjából.

Egy átlagos egyórás tekeréshez általában megfelelő energiakészletekkel rendelkezünk szénhidrátpótlás nélkül is. Ügyeljünk a hidratálásra, és vigyünk magunkkal egy banánt, szükség esetére.

1-3 órás menetek során már gondolni kell a folyamatos szénhidrátpótlásra. Ilyenkor alkalmazzuk a 60 gramm/óra egyenletet! Ne várjuk meg, hogy ránk törjön az éhség. Ha úti célunk egy pizzéria, legyünk óvatosak, és ne fogjuk vissza az út közbeni energiabevitelt a laktató ebéd ígéretében.

Couple ride together on road bicycle in mountains. Sea in background. Mallorca, Spain
Fotó: 123RF  

A három óra feletti túrák teljesítéséhez nagyon fontos tartani a 60 gramm óránkénti bevitelt, vagy akár meg is haladni azt. Ez azonban egyre nehezebb lesz, ahogy emésztésünk is fáradni kezd. Elengedhetetlen a gondos hidratálás. Ahogy túránk halad előre, váltsunk a szilárd halmazállapotú ételekről a könnyebben emészthető gélekre, szirupokra és energiaitalokra.

Fotó: 123RF 

Amikor csak tehetjük utunk során, egészítsük ki a sportélelmiszereket igazi ételekkel, például laktató szendvicsekkel, gyümölcsökkel.

Tudni kell azonban, hogy a fent leírt alapelvek csak irányadóak. Az emberi szervezet egyénenként különbözik, különösen a táplálkozással kapcsolatos tényezőkben. Fontos, hogy folyamatosan kísérletezzünk, és rátaláljunk a számunkra üdvözítő megoldásra. Ha a mennyország kulcsa nincs is a kezünkben, okosan tervezve könnyen megörvendeztethetjük magunkat a boldogsággal, amit egy ütős menet, vagy egy leküzdhetetlennek vélt hegyi szakasz meghódítása után érzünk.

Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról.

Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hatjátok körbe!

Nyitókép: 123RF

Kapcsolódó tartalom
Ehi, Maria, dove vai?
– sirláncelot – | 2025. június 14

Ehi, Maria, dove vai?

Közkívánatra: Marcsi útvonala Valsuganában és a Garda-tó felé