Az utóbbi hetekben – bizonyára a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásaitól való félelem miatt is – mind az interneten, mind a „való világban” egyre többször találkozom olyan, vevőcsalogató hirdetésekkel, amelyekkel gátlás és szaktudás nélkül kívánják megszólítani az embereket.
Az idősödés tudománya, a gerontológia felől szeretném megközelíteni az idősödéssel kapcsolatban felbukkant tévhiteket, és szeretném bizonyítani mennyire nem igaz, sőt veszélyes a gondolat: „csak rajtad múlik”.
Egészségtudományi kutatásokban régi gyakorlat vizsgálni, milyen tényezők tesznek minket egészségessé. Magam több tucat ilyen magyar és nemzetközi kutatást ismerve elmondhatom, az eredmények eléggé egybevágnak:
egyetlen olyan kutatással sem találkoztam, amely az ember egészségi állapotában az öröklés, a genetika szerepét ne állapítaná meg legalább tizenöt százalékban,
de nem láttam még olyan kutatási eredményt, amely ezt a számot negyven százalék fölé helyezné. Ezzel együtt az egészségtudatos életmód „százaléka” huszonöt és hatvan között mozog, számottevő még az egészségügyi rendszer szerepe, ezt tíz százaléknak szokták venni, illetve a környezet meghatározottságai húsz százalék körül esnek latba, de néha ez a tényező az életmóddal kapcsolatos eredményekbe sorolódik.
Mit jelent mindez?
Azt, amire az olvasó azonnal gondol: a döntés csak részben van a kezünkben.
Az az ember, aki gyenge gerinccel, gyenge izomzattal, gyenge szervekkel születik – mert ezt örökli genetikailag – teljesen más feladatok előtt áll, mint az, aki relatíve vagy teljesen egészséges. Még inkább igaz ez az ember idősebb korában. Egy ember, akinek életmódja egész addigi életében mozgásszegény volt, kissé vagy erősen túlsúlyos, és ráadásul nem is túl szerencsés genetikai háttérrel rendelkezik, az életét is kockáztatja akkor, ha hirtelen, minden előzmény nélkül a testét megerőltető mozgásprogramba fog.
Éppen ezért, amikor az ember ötvenéves kora felett rászánja magát a rendszeres testmozgásra,
az elsődleges feladat nem a tökéletes test minél gyorsabb megvalósítása, és az ahhoz vezető „csúcsszuper” mozgásforma kiválasztása, hanem a háziorvossal és a szakorvossal történő konzultáció.
Ő minden bizonnyal számos vizsgálatra fog minket beutalni, hogy ezek után javaslatot tegyen, milyen mozgásforma (tánc, futás, úszás, jóga vagy más keleti mozgásművészetek) alkalmasak a számunkra.
Mindazok a hirdetések, amik azt sugallják, hogy „rajtad múlik”, „bármilyen lehetsz”, nemcsak hogy lenézik azokat, akik hátrányosabb genetikai meghatározottságokkal rendelkeznek, hanem belehajszolják az embert a teljesítés kényszerébe is. A megfeszített akarat pedig túlnyomó részben megfeszített testet és izomzatot eredményez, miközben a fő cél pontosan az lenne – ahogy erre többek között Novák Mária geronto-andragógus vagy Monspart Sarolta is felhívják a figyelmet – hogy az idős ember élvezze azt a mozgást, amelyet az orvossal és a mozgásprogram vezetőjével közösen választ.
Arról sem szabad hallgatni, hogy az egészséget nem lehet pusztán fizikai mivoltunkra redukálni.
Könnyen lehet, hogy a képen negatív hősként szerepeltetett nagymama sokkal boldogabb, mert elkészítette a családi ebédet, és várja unokáit, ezért néz ki épp az ablakon.
Ahogyan az is elképzelhető, hogy a konditeremben gyúró asszony éppen azért gyötri testét, mert magányos. Az egészség – ahogyan a szó is mondja – egyszerre jelenti az ember testi, lelki és szellemi harmóniáját. Nem a tökéletességet, hanem azt, amikor harmóniában vagyunk magunkkal és a világgal. Az idősödés tudománya szerint erre kell törekednünk, nem pedig arra, hogy hetven év felett Schwarzenegger-testet gyúrjunk magunknak.
Ajánljuk még:
LÉTEZIK, HOGY ÖSZTÖNÖSEN VEGA A GYEREKEM?
5 + 1 VESETISZTÍTÓ ITAL, AMI SEGÍTHET MEGŐRIZNI A EGÉSZSÉGES MŰKÖDÉST
SZORGALMAS KIS GYÓGYÍTÓINK, A MÉHEK: ILYEN AZ APITERÁPIA A GYAKORLATBAN
