Régi kincs került elő gyerekkoromból: újra beleszerettem az íróba, ami egy nagyon értékes tejtermék

Két fantasztikus parasztgazdaságban teltek gyermekkorom legszebb időszakai, ahol a természet legjavából részesültem, és sokáig azt hittem, örökké tart ez a csoda. Nem úsztam meg a várost, a nyüzsgést, az állandó elfoglaltságot, a „fontos” dolgokat, amelyektől az élet természetes ritmusa is átalakult. Ezt csak akkor veszi észre az ember, amikor már olyan gyorsan kezd élni, hogy a későn és a korán összeolvad: az éjszakába nyúló munkák és a hajnali kelés között alig marad egy szemhunyásnyi idő. De még ezt is sokáig lehet bírni munkára edzett lélekkel. A születő gyerekeknek hála – legalább egy időre – visszaugrik az ember lánya a startvonalra, és új esélyt kap a helyes ritmus kialakítására. Ez történt velem is.

Kislányom születése után sok minden visszatért az életembe abból, amit áldott emlékű nagyanyáimtól kaptam, és amiért sosem lehetek elég hálás nekik. Már nagyobbacska volt Eszter, amikor egy bevásárlás során úgy nyúlt a tejtermékek közé a hűtő polcára, mint aki korszakalkotó felfedezést tesz éppen, és lelkendezve emelt le egy doboz írót. Kérdések záporoztak, és én

elszégyelltem magam, hogy az én kislányomnak így kell megismerkednie az egyik legértékesebb tejkészítménnyel, aminek mindig is ott lett volna a helye a konyhámban.

A történethez ugyanis hozzátartozik, hogy a hegyi legelők kövér füveiről származó házitejet csak tizenhat éves koromig tudtam büntetlenül fogyasztani, mert egy napon egyszeriben éles késszúrásként nyilallt belém a fájdalom egy csupor édes tej kortyolgatása közben.

Emlékszem, a mezőről, takarásból jöttünk haza, leültem a nyárikonyha lépcsőjére és a fecskéket bámultam, ahogy cikáztak az istálló eresze alatt. Nagyanyám megnyikorgatta a kamra ajtaját, és már hozta is a kamrakövön tárolt esti fejés hűs, fehér életelixírjét egy zománcos csuporban, majd egy tehéntúrós buktával együtt a kezembe nyomta: „Nesze, leányka, ezt edd meg! Biztos megéheztél.” De meg ám! A havasi legelők füve selymes, de kövér, és a nagyapám faragta gereblye bármennyire is testhezálló volt, mégiscsak megdolgoztatta vállaimat. A mezei munka törvénye szerint pedig addig nincs pihenés, evés és ivás, míg a dolog végezetlen, s nem is illik hamarabb nyúlni a csuporért, mint az öregek.

Az a csupor tej olyan volt hát, mint a megváltás, ezért sem értettem, mitől fájdult meg hirtelen a gyomrom, ráadásul élesen, hasítva – mintha valamit tényleg elvágtak volna bennem. Valóban vége lett valaminek: attól a naptól kezdve nem tudtam meginni az édes tejet, de nem sokat törődtem vele, mert aludttej vagy savanyú tej is mindig volt a háznál. A kalács és a bukta legalább olyan finom savanyútejjel is, mint a frissel, s a tejes puliszka helyett is príma étek az aludtejes változata.

Mi is az író?

Az író a vaj köpülése során visszamaradó, savanyú folyadék. A hagyományos vajköpülésből származó írót gyorsan fel kellett használni, mert nehezen tartósítható: kesernyéssé válik. Talán ez a magyarázata, hogy sok helyen a disznók ételébe keverték, ha éppen nem volt tervben sütés. A ma kapható író már pasztőrözött tejtermék, ezért is találkozhatunk vele a boltok polcain. 

Annak idején ritka kincs volt, hiszen nem minden héten köpültek vajat a havason. A maradék tejből inkább olvasztott sajtot, tehéntúról és aludttejet készítettek. Amikor Irén mama elővette a vajköpülőt és ellenőrizte az abroncsait, meglazultak-e esetleg,

mindig elmondta, milyen értékes a tejnek minden része: a vajat megesszük mi, kicsinként, az írót félretesszük az ételbe, de kapnak belőle a malacok is, ahogy a savóból is.

Egy parasztgazdaságban nincs fölösleg és szemét – ezt mindenki tudja, akinek volt szerencséje természetközeli életet élni. Így aztán az íróval a „kőttes-poronyó” sütése közben találkoztam leginkább, és persze ihattam is belőle, de csak kóstolót, hiszen annál nagyobb becsülete volt a háznál, semhogy egyszerre elfogyasszuk.

Az egész család szereti 

Amikor kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok, először a laktózmentes tejekkel próbálkoztam, de az én ízlésemnek mindegyik túlságosan édes volt, ezért inkább maradtam a növényi tejeknél és a savanyútejnél. A boltban sokáig nem is láttam írót, így amikor a kislányom levette a polcról, úgy éreztem, kinyílt előttem egy ablak és visszatekinthetek gyermekkorom kedves életképeibe. Jesszusom! Itt lehet kapni írót! Egy pillanatig szürreálisnak tűnt, hogy a tradicionális életből ismert tejterméket egy budapesti hűtőpolcról vesszük le, aztán kiderült, meglepetésem nagyon is helyénvaló, hiszen nem is mindenhol forgalmazzák. Pedig az író nagyon is megérdemelné, hogy mindannyiunk asztalán fő helyre kerüljön.

Mióta Eszter felfedezte „lelőhelyét”, a fél literes író tízesével kerül a kosarunkba heti bevásárláskor, és egy kicsit az én életem is megváltozott:

az édestej helyett van olyan igazi tejtermék, amit nyugodtan megihatok, mert nem fáj tőle a gyomrom.

Az íróban elenyésző mértékben van laktóz, számos, érzékenységgel küzdő számára még ez is sok, szerencsére nekem nem.

A gyerekek üdítőként is felbontanak egy-egy dobozzal, hiszen amellett, hogy laktató, a melegben remekül hűsít is. A fiúk szalonnázás mellé is kérnek egy-egy bögrével, én pedig a nap utolsó étkezését váltom ki vele. Pár hónapja tart ez a szerelem, de máris érzem jótékony hatását: elég ez estére, nem hiányzik a tartalmasabb vacsora. Ha pedig napközben megéhezem, mindig van mihez nyúlni, és egy pohár író rendet rak a „belügyminisztériumban”. Ám az legeslegjobb, hogy amikor a gyerekek éhesek, egy bögre íróval ki lehet békíteni őket.

A világ számos részén népszerű

Mitől olyan fantasztikus ez a majdnem elfeledett tejtermék? Miért nem fogyasztunk belőle többet, hiszen Indiában, Észak-Amerikában és Európa északi országaiban is napi szinten fogyasztják?

A hagyományos író még mindig gyakori számos arab, indiai, nepáli, pakisztáni, finn, lengyel és holland háztartásban, de más nyugati országokban ritkán fordul elő.

Indiában és Nepálban gyakran sült kukoricával tálalják, az arab világban jéghidegen árulják, népszerű a ramadán idején, ahol az iftar és a suhur alatt fogyasztják. A magyar nyelvbe is az ótörök jövevényszavakkal együtt került be, feltehetően az ócsuvas rétegből: az ócsuvas megfelelője az irag szóalak volt.

Miért egészséges az író?

Zsírtartalma kisebb, mint a tejé, 100 milliliter író körülbelül 40 kalória energiát ad, kiváló fehérje- és kalciumforrás, valamint nátriumot, káliumot, vitaminokat és nyomokban foszfort is tartalmaz. Vitamin- és ásványianyag-tartalma révén esszenciális tápanyagokkal látja el szervezetünket: az íróban található riboflavin egy B-vitamin, amely létfontosságú a szervezet energiatermelő rendszerei számára, segít továbbá szabályozni a szervezetünkben található aminosavakat, amelyek a fehérjéket alkotják.

Jó kalciumforrás: 100 milliliter író körülbelül 116 milligramm kalciumot tartalmaz. Erre az ásványi anyagra nemcsak a csontok egészségének fenntartásához, hanem a véralvadáshoz, az izmok összehúzódásához és a szívveréshez is szükség van.

Az író rendszeres fogyasztása – többek között káliumtartalmának köszönhetően – csökkenti a vér koleszterinszintjét és a triglicerideket, így segít fenntartani a szív- és az érrendszer egészségét, de rendszeres fogyasztása hatékonyan mérsékli a vérnyomást is.

Valóságos áldás az emésztőrendszerünk számára: a benne található egészséges baktériumok és tejsav jótékonyan hatnak az emésztésre és javítják anyagcserénket. Fenntartja a rendszeres bélmozgást, enyhíti a székrekedést és az irritábilis bél szindróma (IBS) kezelésében is hasznos. Segít továbbá megelőzni a gyomorfertőzéseket, a laktózintoleranciát és a vastagbélrákot. 

Mindannyian tapasztalhattuk már, hogy az olajos és fűszeres ételek gyakran vezethetnek savas refluxhoz és okozhatnak gyomorégést. Egy pohár fekete borssal és korianderrel ízesített író segít azonnal enyhíteni savassági tüneteinket, mert az íróban lévő tejsav normalizálja a gyomor savasságát, és nyugtató hatást fejt ki.

Elképesztően jó frissítő: egy pohár köménymaggal, mentával és sóval ízesítve kiválóan alkalmas arra, hogy szomjunkat oltsa és testünket hűtse a forró nyári hónapokban. Mivel kilencven százaléka víz, és olyan elektrolitokkal van tele, mint például a kálium, hatékonyan segít a szervezet vízháztartásának fenntartásában. Jégkockákkal is feldobhatjuk, és jó alternatívának bizonyul a piacon kapható, vegyszerekkel teli hideg italokkal szemben. Az író fogyasztásának előnyeit a menopauza időszakába lépő és abban lévő nők is élvezhetik, akiket hőhullámok gyötörnek.

A benne lévő tejsav pedig jótékony hatással van a bőrünkre: kiváló bőrtisztító és tonizáló. Segít a barnaság, a pattanások és a foltok eltávolításában is. Hidratálja és ragyogóvá teszi bőrünket, így késlelteti az öregedést.

Minden okunk megvan rá tehát, hogy ne csupán nosztalgiatermékként tekintsünk erre az értékes táplálékra, hanem építsük be bátran napi étrendünkbe, ahogy az más kultúrákban természetes.