Nyugalmat hozó mandulavirág-eszenciát készítettünk házilag

Gyerekkorom óta vonz a boszorkányok izgalmas világa. A (nép)mesék jó és rossz borszorkányaiban ott van az az egy közös vonás, ami különösképpen megragadta a képzeletemet, ez pedig a (gyógy)növényekből készült kivonatok és főzetek erejének a felhasználása. A füstölős-varázsigés koreográfia is magávalragadó volt, sejtelmes és misztikus színezetet adott az egyébként is titokzatos világnak. És bár a racionális és gyakorlatias hétköznapok némileg elfújták a zsályaillatú füstfelhőket a mesék ihlette fantáziavilágomról, valahol a mai napig megmaradt bennem az a (gyermeki) kíváncsiság, a növények láthatatlan ereje iránt. Hiszem és tapasztalom a gyógyteák és a gyógynövényekből készült termékek, kozmetikumok jótékony hatását, ezért hagyom magam rábeszélni időnként egy kis házi varázslásra – ennek lett az eredménye a mandulavirágból készült eszencia, amit a barátnőmmel közösen készítettünk egy kimozdulós-napsütétes hétvégi napon.

A növények energiájának ereje

Maga az „eszencia” szó latin eredetű, a „lényeg, létezés” jelentésű „essentia” szó magyar megfelelője. Jellemzően a növényi vagy állati anyagokból nyert tömény kivonatot nevezik eszenciának. A filozófiában használatos „esszencia” szó jelentése: „lényeg, valaminek a veleje”. Vagyis

amikor eszenciát készítünk a virágból, akkor annak a lényegét, gyógyító energiáját nyerjük ki és zárjuk pici üvegcsékbe.

Fotó: Unsplash / Christian Buehner

A virágeszenciákat napjainkban Edward Bach brit orvos nevéhez kapcsolják, aki az 1930-as években alkotta meg elméletét, miszerint a virágok energiája egyensúlyba hozhatja érzelmeinket. Úgy gondolta ugyanis, hogy a lelki problémáknak fizikai tünetei is lehetnek, s a virágeszenciák alkalmazása mentális, testi és lelki jólétet eredményezhet. A virágeszenciákat napjainkban is hasonló céllal használják az emberek – s bár a tudomány vitatja a valós hatást, érezhetjük jobban magunkat a növények erejébe vetett hitünk és a természet láthatatlan energiáinak révén.

Virágesszenciák és illóolajok

A virágesszenciákat gyakran összekeverik az illóolajokkal. Valójában mindkettőt növényekből nyerik ki, de eltérő módon. Az illóolajok a növényi vegyületek koncentrált folyadéka, melyeket egy adott növény virágaiból, leveleiből desztillációval, azaz lepárlással nyernek ki. Az illóolaj nagyon kis mennyiségben van jelen a növényben, egy liter olajhoz akár több tonna növényi anyagra is szükség lehet! Az illóolaj önmagában vagy hordozóolajba keverve is felhasználható.

A virágeszenciák technikailag valamivel egyszerűbben elkészíthetők, a folyamat azonban komoly szellemi rákészülést is feltételez. A leszedett virágokat természetes, tiszta forrásvízbe kell tenni, majd a tálat a napra tenni, hogy a napsugarak segítsenek kivonni a virágok energiáját. Néhány órával később a vizet leszűrjük, majd alkohollal tartósítjuk. Ugyanezzel a módszerrel készíthetünk eszenciát nem virágzó növényekből, sőt, még kristályokkal is. Az alkohol azonban elengedhetetlen kellék az elkészítéséhez.

 

Előnyök és hátrányok – tudományos bizonyíték nélkül

A rendelkezésünkre álló tanulmányok szerint a virágeszencia alkalmazásának egyik lehetséges pozitív hatása a szorongások feloldása. Egy 2020-as kutatás szerint például a virágterápia csökkentette a fogorvosnál jelentkező gyermekek szorongását, egy korábbi, 2012-es tanulmány hasonló hatásokat állapított meg a közepesen szorongó felnőtteknél, sőt: egy 2017-es kutatás eredménye szerint az eszencia csökkentette a szorongást a menopauzában szenvedő nőknél.

Az eszenciákat alkalmazhatjuk fájdalom ellen is. Egy 2017-es tanulmány szerint például enyhítették a kéztőalagút-szindrómával összefüggő fájdalmat: a résztvevők virágesszenciás krémet kentek az érintett területre. A tanulmány szerint ezek az eszenciák olyan biológiai tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amelyek csökkenthetik a zsibbadást.

Az ártalmatlannak tűnő virágok alkalmazása azonban olykor kockázatokkal és mellékhatásokkal járhat. S bár a virágeszenciák alkohollal hígított oldatok, jellemzően biztonságosan felhasználhatók, de ebben az esetben is jobb, ha előbb utánajárunk, hogy valóban jót teszünk vele magunknak, és nem árt, ha egy szakember vagy orvos véleményét is kikérhetjük.

A következőket mellékhatásokkal számolhatunk:

• bőrkiütések,
• fáradtság,
• fejfájás.

Az alkoholtartalma miatt is érdemes óvatosan bánni vele, többek között terhesség vagy szoptatási időszak alatt nem javasolt az alkalmazása. Vagy keressünk alkoholmentes változatot.

 

„A virágja vízbe hull és elázik”

S hogy miért éppen a mandulavirágra esett a választásunk? Egyrészt mert gyönyörű, és a látványa tartalmazza mindazt a tavaszi frissességet és nőies lágyságot, amit szerettünk volna egy kicsit még intenzívebben érezni, még jobban magunkba zárni. Másrészt mert a mandulavirágból készült eszencia állítólag segíthet elűzni a félelmeket és szorongásokat, a stresszt és az idegességet, helyükre nyugalmat és csendet csempészve.

A mandulafa alatt üldögélve, meditálva hangolódtunk rá a „varázslásra”. Egy edénybe éppen annyi virágot szedtünk, amennyire szükségünk volt. Közben gondosan ügyeltünk arra, hogy a leszedett növényi részek szépek és egészségesek legyenek. A gyűjtésnél érdemes arra figyelni, hogy napsütéses napot válasszunk és lehetőleg a reggeli órákban kezdjük. A virágokat ez után tegyük egy tiszta vízzel megtöltött edénybe, mi egy hangtálat választottunk erre a célra. Majd kitettük a közvetlen napfényre, hagyva, hogy a Nap éltető energiája átjárja a virágokat – a virágesszenciákról szóló irodalom szerint ekkor kerül a növényben rejlő jótékony energia a vízbe. Néhány óra áztatás után leszűrtük a vizet, majd felöntöttük 1:1 arányban alkohollal (brandy-vel). Az így kapott eszenciát végül üvegcsékbe töltöttük, és gondosan lezártuk – idővel állítólag fokozódhat az eszencia hatása. Úgy döntöttünk, hogy szükség esetén majd külsőleg, a bőrünkre cseppentve alkalmazzuk.