Egészség

Nem tudom, hová kapjak! – Avagy jó-e a multitasking idősebb korban?

A kedves olvasó, amikor hozzáfog ehhez a cikkhez, bizonyára nem zárta be képernyőjén az e-mail-fiókja és kedvelt közösségimédia-oldala ablakát, közben hallgat valamilyen zenét, vagy megy a háttérben egy tévésorozat. Az sem lehetetlen, hogy olvasás közben felhívja valaki telefonon, és beszélgetés közben felületesen továbbolvas. Amennyiben egyszerre végezzük ezeket a tevékenységeket, azt hívjuk multitaskingnak. Hogyan hat ez az agyunkra, főleg idősebb korban?

A multitasking valósága a posztmodern társadalommal, a hatvanas évektől született meg. Akkor indult el az a szokás, hogy sokan a folyamatosan bekapcsolt tévé vagy magnó mellett végezték a munkájukat, esetleg tanultak, de közben már a telefon is „élesítve” volt, és a hosszú zsinór végén már többféle kommunikációt végeztek egyszerre. A személyi számítógépek betörésével, a nyolcvanas évektől a multitasking jelentősen kibővült, hiszen sokan már akkor több programot használtak egyszerre, s azokon több feladat között sűrűn váltogattak, sőt, egyszerre végeztek három-négy tevékenységet.

Ma már az is teljesen természetes, ha valaki vezetés közben a kihangosított mobiltelefonon kommunikál, s közben adott esetben a hátsó ülésen helyet foglaló gyermekeivel beszél. Simon Baron-Cohen amerikai pszichológus Elemi különbség című könyvében pontosan leírja, hogy a multitaskingra a nők agya sokkal alkalmasabb, inkább képesek egy adott pillanatban akár négy-öt dologra is koncentrálni, s olyan apró részleteket is megjegyezni, amelyekre az elsősorban szintetizáló, leszűrő férfiagy nem, vagy nem olyan hatékonyan képes. 

Ma már ennek a jelenségnek két fajtáját is megkülönböztetjük: a ténylegesen egyszerre végzett munkát hívjuk multitaskingnak, vagyis „többletfeladatosságnak”, amikor viszont rövid időre abbahagyjuk az első feladatot, elvégzünk egy másikat, majd visszatérünk az elsőhöz, azt switchtaskingnak, azaz „kapcsolgatós-foglalkoztatottságnak” nevezzük. Tipikusan switchtasking az, ha abbahagyjuk az olvasást, válaszolunk egy emailre, a gyerek egy kérdésére, megmelegítünk egy ételt, esetleg kiteregetünk, majd visszatérünk az olvasáshoz.

Minden, egyszerre több tevékenységet végző ember agyán elvégzett tudományos vizsgálat azt igazolja, hogy

a két tevékenység közül a multitasking az ártalmasabb.

Nemcsak azért, mert az egyszerre végzett tevékenységek időtartama összességében hosszabb, mintha ezeket egymás után, külön végeznénk el, hanem azért is, mert rengeteg hibalehetőség rejlik a multitasking tevékenységben, ami akár életveszélyt is hordozhat (gondoljunk a vezetés közbeni SMS-írásra). Továbbá sok releváns információ vagy összefüggés elsikkadhat, mert éppen abban a századmásodpercben a másik vagy a harmadik inger erősebbnek bizonyult. A folyamatos multitasking tevékenység mindezen túl mentális rendszertelenséget, szétszórtságot, szélsőségesebb esetben mentális zavart is okozhat, hiszen állandóan több dologra kell az agynak figyelnie, így a szelekciós és rendszerező mechanizmusai gyengülhetnek. 

A switchtasking előnye az, hogy egyszerre valóban csak egy dolgot végzünk, így erősebben tudunk arra a tevékenységre koncentrálni. A baj viszont az vele, hogy az agy éppen megszokja a tevékenységet, amikor már váltunk is egy másikra, így előáll az a helyzet, hogy több agyi terület is nagyon aktív, de sajnos csak rövid időkre. Ez olyan,

mintha egy szobában csak pár másodpercre villanna fel a lámpa, aztán újra sötét lenne.

Könnyen végiggondolható, hogy ez a mentális rendezettség gyengülését hozhatja magával, s hosszú távon szintén káros az agyunk működésére.

Idősebb korban mind a multitaskinggal, mind a switchtaskinggal erősen kell vigyáznunk. Előszobája és elősegítője lehet a dementálódásnak az a hirtelen túlzottan nagy agyi megterhelés, amit a multitasking okoz. A switchtasking kevésbé veszélyes, de zavartságot, következetlenséget okozhat, ami szintén

segítheti a természetes, lassú agyi leépülés kóros felgyorsulását.

Mi hát a teendő? A megoldás roppant egyszerű: amikor valamire erősebben koncentrálnunk kell, zárjuk ki a zavaró tényezőket, akár a többi feladatunkat is. Egyáltalán nem baj viszont, ha a háttérben – ezt hívják backtaskingnak – megy mondjuk egy megnyugtató zene, ha nem vonja el a figyelmünket. Sőt, ez el is lazíthat, így erősítheti a koncentrációt. Végezzük el intenzív figyelemmel az adott feladatot, s utána egy rövid pihenést iktassunk be. Ezek után pedig következhet az új tevékenység, így agyunknak van ideje az áthangolódásra. Ahogyan ezt őseink évszázadok óta csinálták…

Ajánljuk még:

„Nekem a másé kell” – az öregedés újabb és újabb sebeket ejt rajtunk, de az irigység nem megoldás!

Mindenki másként öregszik, ez egy nagyon egyedi folyamat, a gerontológia azt a kifejezést használja erre: personal ageging. Ha idősebb korban rossz érzések töltenek el azért, mert mások egészségesebbek, lazábban mozognak, lassabban öregszenek, akkor egy egyébként is sebekkel teli időszakot nehezítünk tovább önmagunk számára. Mégis ezt teszik a „Klütia-problémákkal” élők.

 

Már követem az oldalt

X