Nem tudom, hová kapjak! – Avagy jó-e a multitasking idősebb korban?

Egészség

Nem tudom, hová kapjak! – Avagy jó-e a multitasking idősebb korban?

A kedves olvasó, amikor hozzáfog ehhez a cikkhez, bizonyára nem zárta be képernyőjén az e-mail-fiókja és kedvelt közösségimédia-oldala ablakát, közben hallgat valamilyen zenét, vagy megy a háttérben egy tévésorozat. Az sem lehetetlen, hogy olvasás közben felhívja valaki telefonon, és beszélgetés közben felületesen továbbolvas. Amennyiben egyszerre végezzük ezeket a tevékenységeket, azt hívjuk multitaskingnak. Hogyan hat ez az agyunkra, főleg idősebb korban?

A multitasking valósága a posztmodern társadalommal, a hatvanas évektől született meg. Akkor indult el az a szokás, hogy sokan a folyamatosan bekapcsolt tévé vagy magnó mellett végezték a munkájukat, esetleg tanultak, de közben már a telefon is „élesítve” volt, és a hosszú zsinór végén már többféle kommunikációt végeztek egyszerre. A személyi számítógépek betörésével, a nyolcvanas évektől a multitasking jelentősen kibővült, hiszen sokan már akkor több programot használtak egyszerre, s azokon több feladat között sűrűn váltogattak, sőt, egyszerre végeztek három-négy tevékenységet.

Ma már az is teljesen természetes, ha valaki vezetés közben a kihangosított mobiltelefonon kommunikál, s közben adott esetben a hátsó ülésen helyet foglaló gyermekeivel beszél. Simon Baron-Cohen amerikai pszichológus Elemi különbség című könyvében pontosan leírja, hogy a multitaskingra a nők agya sokkal alkalmasabb, inkább képesek egy adott pillanatban akár négy-öt dologra is koncentrálni, s olyan apró részleteket is megjegyezni, amelyekre az elsősorban szintetizáló, leszűrő férfiagy nem, vagy nem olyan hatékonyan képes. 

Ma már ennek a jelenségnek két fajtáját is megkülönböztetjük: a ténylegesen egyszerre végzett munkát hívjuk multitaskingnak, vagyis „többletfeladatosságnak”, amikor viszont rövid időre abbahagyjuk az első feladatot, elvégzünk egy másikat, majd visszatérünk az elsőhöz, azt switchtaskingnak, azaz „kapcsolgatós-foglalkoztatottságnak” nevezzük. Tipikusan switchtasking az, ha abbahagyjuk az olvasást, válaszolunk egy emailre, a gyerek egy kérdésére, megmelegítünk egy ételt, esetleg kiteregetünk, majd visszatérünk az olvasáshoz.

Minden, egyszerre több tevékenységet végző ember agyán elvégzett tudományos vizsgálat azt igazolja, hogy

a két tevékenység közül a multitasking az ártalmasabb.

Nemcsak azért, mert az egyszerre végzett tevékenységek időtartama összességében hosszabb, mintha ezeket egymás után, külön végeznénk el, hanem azért is, mert rengeteg hibalehetőség rejlik a multitasking tevékenységben, ami akár életveszélyt is hordozhat (gondoljunk a vezetés közbeni SMS-írásra). Továbbá sok releváns információ vagy összefüggés elsikkadhat, mert éppen abban a századmásodpercben a másik vagy a harmadik inger erősebbnek bizonyult. A folyamatos multitasking tevékenység mindezen túl mentális rendszertelenséget, szétszórtságot, szélsőségesebb esetben mentális zavart is okozhat, hiszen állandóan több dologra kell az agynak figyelnie, így a szelekciós és rendszerező mechanizmusai gyengülhetnek. 

A switchtasking előnye az, hogy egyszerre valóban csak egy dolgot végzünk, így erősebben tudunk arra a tevékenységre koncentrálni. A baj viszont az vele, hogy az agy éppen megszokja a tevékenységet, amikor már váltunk is egy másikra, így előáll az a helyzet, hogy több agyi terület is nagyon aktív, de sajnos csak rövid időkre. Ez olyan,

mintha egy szobában csak pár másodpercre villanna fel a lámpa, aztán újra sötét lenne.

Könnyen végiggondolható, hogy ez a mentális rendezettség gyengülését hozhatja magával, s hosszú távon szintén káros az agyunk működésére.

Idősebb korban mind a multitaskinggal, mind a switchtaskinggal erősen kell vigyáznunk. Előszobája és elősegítője lehet a dementálódásnak az a hirtelen túlzottan nagy agyi megterhelés, amit a multitasking okoz. A switchtasking kevésbé veszélyes, de zavartságot, következetlenséget okozhat, ami szintén

segítheti a természetes, lassú agyi leépülés kóros felgyorsulását.

Mi hát a teendő? A megoldás roppant egyszerű: amikor valamire erősebben koncentrálnunk kell, zárjuk ki a zavaró tényezőket, akár a többi feladatunkat is. Egyáltalán nem baj viszont, ha a háttérben – ezt hívják backtaskingnak – megy mondjuk egy megnyugtató zene, ha nem vonja el a figyelmünket. Sőt, ez el is lazíthat, így erősítheti a koncentrációt. Végezzük el intenzív figyelemmel az adott feladatot, s utána egy rövid pihenést iktassunk be. Ezek után pedig következhet az új tevékenység, így agyunknak van ideje az áthangolódásra. Ahogyan ezt őseink évszázadok óta csinálták…

Ajánljuk még:

Gyógyítható lehet a rák? – Az immunterápiában rejlő lehetőségekről

Az orvostudomány rohamos fejlődéséből laikusként legfeljebb akkor érzékelünk valamit, amikor egészségügyi ellátásra szorulunk, vagyis immunrendszerünk nem tud megfelelő hatékonysággal ellenállni a kórokozóknak. Pedig a kutatások egyre innovatívabb eredményekkel kecsegtetnek, különösen az olyan rettegett civilizációs betegségek esetében, mint a rák. Ezen a területen évtizedek óta folynak nemcsak immunonkológiai vizsgálatok, de a kór leküzdésében hatékonynak bizonyuló immunterápiák is.

 

Már követem az oldalt

X