Nem finnyás, hanem neofóbiás – egy különleges étkezési zavar

Neofóbiának nevezzük az új ételek kipróbálásával kapcsolatos vonakodást, vagyis azt a viselkedési módot, amikor visszautasítjuk az új ízeket, ételeket. Ezt egy belső, a tudomány mai állása szerint öröklött késztetés okozza, ami félelmet, viszolygást takar az új ételekkel szemben. 18-24 hónapos kor körül jelenik meg, és nagymértékben különbözik a válogatástól. Könnyen meg lehet különbözteti az utóbbi hozzáállást a neofóbiától, ők ugyanis csak az új ételektől tartják távol magukat, a válogatósok viszont elutasítják az új és az ismert ételeket is.

Hogyan alakul ki?

Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy aki romlott vagy fertőzött ételt evett, az társítja negatív élményeit az adott ételhez, ezért a jövőben hajlamosabb lehet annak elutasítására. Ez egy védő funkció, a neofóbia pozitív megnyilvánulása, és az evolúcióval hozható összefüggésbe, hiszen

elődeink élete múlt azon, mit ettek meg, és mit utasítottak vissza, így a neofóbia ősének fajfenntartó szerepe volt.

Az már egy szerencsétlen végkimenetel, amikor az ételmérgezés után nemcsak a konkrét étellel szemben, hanem minden más új ízzel kapcsolatban is ellenérzések alakulnak ki. Hasonló változásokat idézhetnek elő a gyógyszerek mellékhatásai is, vagy egyéb betegségek során átélt negatív élmények.

Az étel-neofóbia másik lehetséges oka a személyes ízérzékenységre vezethető vissza. A babák az édes ízekre érzékenyek, ami az anyatejre emlékezteti őket. Az édes és kalóriadús ételek segítik őket a koruknak megfelelő testsúly elérésében, így ezek az ízek abszolút vezetik a preferált falatok listáját. A sós ízeket csak az életkoruk előrehaladtával kezdik el felfedezni, a keserű íz elfogadásával akár a serdülőkorig is várhatnak.

A neofóbia kialakulását a habitus, a személyiségjegyek is meghatározzák: a szakemberek szerint az étel-neofóbiás gyerekek legnagyobb része alacsony szenzoros élménykereséssel jellemezhető: óvatosabb, visszafogottabb, magányosabb személyiségek. Nem keresik annyira a kalandokat, nem vágynak az új élményekre.

Kik a legérintettebbek, és mivel kell megküzdeniük?

Az új ételek visszautasításában a lányok vezetnek, a fiúk viszont hajlamosabbak az állati eredetű élelmiszereket és a húst preferálni. A lányok inkább kerülik a húst, és szívesebben választanak tejtermékeket, zöldségeket, gyümölcsöket a tányérra. A felmérések szerint a lányok jobban ügyelnek az egészséges táplálkozásra és kevesebbet nassolnak, mint a fiúk – már ahol…

A neofóbiás embereknél gyakrabban fordul elő, hogy restriktív táplálékbeviteli zavarral küzdenek, vagyis látszólag nem érdeklődnek az étel vagy az étkezés iránt. Ez lehet azért, mert aggódnak az étkezés következményei miatt, de fennállhat pusztán azért is, mert az étel érzékszervi tulajdonságai taszítják őket.

Az étel neofóbia sok stressz forrása lehet, ezért gyakran társul szorongásos zavarokkal.

Együtt járhat obszesszív-kompulzív zavarral, vagyis kényszerbetegséggel is, ami kényszergondolatokkal és kényszercselekvésekkel kiegészülve keserítheti meg a neofóbiás ember mindennapjait. Kapcsolatba hozható olyan idegrendszeri betegségekkel, mint az autizmus spektrumzavar, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar vagy a szellemi fogyatékosság. Egyszóval összetett probléma.

Ha úgy érzi, hogy gyermekénél vagy családtagjánál inkább a neofóbia lehet a háttérben, mintsem a finnyásság, érdemes elvégeznie a Food Neophobia Scale (FNS) tíz tételből álló felmérését, amely önbevallásos válaszokat igényel egy hétfokú Likert-skálán. Létezik egy külön skála is a gyermekek számára, az úgynevezett Food Neophobia Scale for Children (FNSC), amelyen a szülők válaszai alapján zajlik a felmérés. 

Kezelési lehetőségek

Először is: kerüljük az étellel történő fenyegetőzést, mert csak rontunk a helyzeten! Az „addig nem kelsz fel, míg nem eszed meg” típusú mondatok csak tovább fokozhatják a problémát. Jobban járunk, ha példaként állunk neofóbiás gyermekünk előtt: üljünk le az asztalhoz, és együnk vele együtt az új ételekből.

Megpróbálhatjuk vonzóbbá tenni az új ételeket, például mosolygós szendvicset vagy valamilyen képi alakzatot formálva belőlük. Hiába utasítja vissza gyermekünk az ízeket, próbáljuk meg újra és újra, pár nappal később, majd a következő héten is. Nagy esélyünk van rá, hogy idővel megtörik a jég, és megadja az esélyt.

Sokat számít, ha következetesen kerüljük a nassolást, így gyermekünk valóban éhesen ülhet az asztalhoz, és ennek következtében nagyobb eséllyel szánja rá magát az étkezésre. Főzhetünk és süthetünk együtt: ez is sokat számít az elfogadásban, és bármilyen más finom, tapintatos eszközt bevethetünk, hogy minél változatosabban tudjuk táplálni.

Hiszen ne feledjük: az étkezés célja a test megfelelő, kiegyensúlyozott táplálása.