Egészség

Még egy itthon is termeszthető, távol-keleti gyógynövény, amire bátran mondhatjuk: igazi csodaszer

A baktövis vagy kínai csüdfű Mongólia egy igen kedvelt gyógynövénye, sárga virágai és édeskés illata könnyen felismerhetővé teszik ezt az alig negyven centiméteresre megnövő többéves, télálló növényt. A kínai gyógyászatban már a második századtól használják, nemcsak betegségeket gyógyítottak vele, hanem úgy vélték, hogy az ember életenergiáját is erősíti, kitartást ad és javítja az ellenálló képességet.

Használata jóval korábbra nyúlik vissza, mint gondolnánk: Taiping Huimin Hejiju Fang (i.e. 12. század) művében bemutatja a „huang qui” négyfajta elkészítési módját, és különféle problémákra ajánlja azokat: a kifáradásra, az elgyengülésre, az izzadásra, és a fertőzött állapotváltozatokra. Szárított gyökere évszázadok alatt Európába is elért, idehaza megfázás esetén és vírusfertőzést megelőző szerként alkalmazzuk. A nők körében kifejezetten kedvelt, ugyanis eredményesen orvosolja a menstruációs panaszokat, kasvirággal, édesgyökérrel együtt alkalmazva pedig plusz életerőhöz, kicsattanó női energiákhoz segíthet bennünket. 

A kínai csüdfű a természetes gyógymódok kedvelői számára ígéretes lehetőség. Kiváló erősítője az immunrendszernek, mivel a szervezetet ellenállóbbá teszi a betegségekkel szemben. A szárított gyökérzetből készített tea rendszeres fogyasztása jótékony hatással van a fizikai és szellemi erőnlétünkre is, segítségével kipihentebbek, energikusabbak lehetünk. És bár nem csodaszer, a tapasztalatok szerint a bőr öregedését is lassítja. Jótékonyan hat a vese és a lép működésére, gátolja a kóros izzadást és a vizesedést, óvja a máj működését. Orvosi tanulmányok igazolják, hogy a csüdfű gyökere javítja a krónikus, vírusos májgyulladásban szenvedők állapotát. A baktövisben lévő antioxidánsok óvják a szervezetet a daganatos betegségektől és a cukorbetegségtől is, csökkentik kialakulásuk kockázatát.

Összetevői között szerepelnek glikozidok, aminosavak, szterolok, nyálka, telítetlen zsírsavak és egy poliszacharid is, amely az immunrendszer működésének serkentéséért felel (az immunrendszer sejtjeit interferon termelésére készteti, és ezek a fehérjék gátolják a vírusok szaporodását). A kutatások szerint rendszeres használata növeli az őssejtek számát a csontvelőben, támogatva a fehérvérsejtek, a védelmi T-limfociták termelődését. Orvosi tanulmányok bizonyították, hogy támogatást nyújt az olyan betegeknek is, akiknek az immunrendszerére hátrányosan hatott a kemoterápia, a sugárkezelés vagy a HIV-vírusfertőzés.

A baktövis vizelethajtó hatású és csökkenti a magas vérnyomást. Tágítja az ereket, ennek köszönhetően a vér könnyebben eljut a szövetekhez, továbbá szerepet játszik a vér mennyiségének és sűrűségének szabályozásában is. A csüdfűből nyert hatóanyagokat sikeresen alkalmazzák szív- és érrendszeri megbetegedések (angina pectoris, infarktus) támogató és preventív gyógymódjában. A vérkeringés serkentése által a növénynek afrodiziákumjellegű hatása is kimutatható, illetve előnyösen hat a férfi potenciálra és prosztataműködésre is. Nőknél a csüdfű szabályozza a nemi szervek működését frigiditás, alacsony libidó esetén és a változókorban, valamint segít növelni a mellmirigyek méretét.

Gyógyászati szempontból értékes gyökerei legalább négyévesek, ezeket a nyári virágzás előtt szedjük, majd árnyékban szárítjuk. A gyökerekből főzetet, teát készíthetünk: 3 grammnyi csüdfüvet (egy púpozott teáskanál) három deciliter vízben 15 percen át főzünk, majd leszűrjük. Mézzel és citrommal is ízesíthetjük. A baktövis hosszú távon is használható, mellékhatásai egyelőre nem ismertek.

Források: ITT, ITT és ITT

Ajánljuk még:

„Hol a mohó száj s hol a nevetésem?” – kesergés helyett tedd boldoggá időskorod!

A kiváló nyugatos költő és regényíró, Füst Milán 1947-ben, a Magyarok című irodalmi lapban publikálta híres versét Öregség címmel, amelyet azóta sokan idéznek: egy elkeseredett és hátborzongató panasz az elmúlás miatt, a lírai én drámaian sorolja fel a testi és lelki megfogyatkozásokat. S ez sem a földet, sem az eget nem érdekli – csak túlvilági feloldásban lehet reménykedni. Kétségtelen, idősödni, átélni testünk és lelkünk változásait nagyon nehéz. De vajon csak így, tragikusan, veszteségként lehet felfogni az idősödést?

 

Már követem az oldalt

X