Egészség

Már a magzat sincs egyedül – Ismeretlen anyagok és a vegyipar bűvöletében

Sokszor teszem fel magamnak a kérdést: vajon hol az egészséges határ? Mennyire és meddig jó a modernizáció, mi az, amit még elbírunk, és amit el kell bírnunk. Valahol a két végpont között állok. Nem zárkózom el az innovatív fejlődéstől, de rengeteg dolog van, amit nem fogadok és nem is tudok befogadni vagy elfogadni a mai világból. És a legnehezebb, amivel szinte nap mint nap meg kell küzdenem, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs, hol, miben és miként élünk. Ez újra és újra világossá válik számomra…

A Kaliforniai Egyetem nemrég közzétett kutatása megdöbbentő adatokat tár elénk: a várandós nők és gyermekeik szervezetében összesen 109 különféle vegyi anyagot találtak a kutatók. De ami még ennél is aggasztóbb: ezek közül 55 olyan anyag szerepel a listán, amelyet egészen eddig még nem mutattak ki emberi szervezetben. Tracey J. Woodruff szülészeti, nőgyógyászati ​​és reproduktív tudományok professzora aggodalmát fejezte ki a kapott eredmények láttán: „Riasztó, hogy továbbra is azt látjuk, bizonyos vegyi anyagok terhes nőkről gyermekeikre szállnak, ami azt jelenti, hogy ezek az anyagok generációkig velünk lehetnek. Nagyon aggasztó, hogy nem tudjuk azonosítani ezen vegyi anyagok felhasználását vagy forrását. Meg kellene követelni a vegyipartól, hogy egységesítse a vegyi anyagokról és felhasználásokról szóló jelentését.” 

A terhesség „a fejlődés kritikus időszaka a jövőbeni egészségügyi kockázatok szempontjából”. Egyes vegyi anyagok mind nőkben, mind újszülöttjeikben megjelentek, ami arra utal, hogy a méhlepényen keresztül a magzat fejlődésének helyszínére, a méhbe jutottak. A kutatás során 42 „rejtélyes vegyi anyagot” is találtak, amelyeknek egyelőre ismeretlen a környezeti forrásuk, azaz nem tudjuk, honnan és miként kerültek az emberi szervezetbe.

Az Egyetem munkatársai harminc várandós nőt vizsgáltak meg, és a vizsgálat során azt is megállapították, hogy ezek a vegyi anyagok már egy ideje jelen vannak a szervezetünkben, de a nagy felbontású spektrometria csak most tette lehetővé, hogy részletesen kimutassák őket. A nagy felbontású spektrometria (HRMS) egy olyan eszköz, amely képes elemezni az oldott szerves anyagokat úgy, hogy a részecskék alapján különböző darabokra bontja azokat. Kicsit egyszerűbben: a tömegspektrometria olyan fényrobbanás, amely átragyog a mintán, és a mintában lévő részecskék szerint darabokra törik. Gondoljunk csak a klasszikus prizmás képre a Pink Floyd's Dark Side of the Moon című albumának borítóján, ahol fehér fénysugár tör be a szivárvány spektrumába a másik oldalon. Minden kémiai elem és vegyület jellegzetes megjelenéssel rendelkezik, amelyet a tudósok kiemelhetnek a mintából.

A technológia fejlődésével a felbontás egyre nagyobb lesz, lehetővé téve a részletesebb és finoman eltérő jelek azonosítását is. A vizsgálatban szereplő hatvan minta (a harminc terhes nőtől és harminc köldökzsinórvér-minta) közül a nagy felbontású tömegspektrométer 662 kémiai jelet vett ki pozitív ionok robbantásakor és 788-at negatív ionok robbantásakor. Ezután a minták egyesítésével és rendezésével 109 egyedi mintát találtak.

A kutatás vezetői arról is beszámoltak, hogy a vizsgálatot nagymértékben megnehezítette, hogy egyes gyártók sok esetben nem adják ki a különböző analizált vegyi anyagok standardjait, azaz azon dokumentumokat, amelyekkel átfogóbb képet kaphatunk arról: hogyan, miként kerülhetett a szervezetbe az azonosított anyag, és milyen hatásokkal kell számolnunk jelenléte során. Még az ártalmatlan vegyi anyagokat is dokumentálhatóvá és hozzáférhetővé kellene tenni, hogy a tudósok kizárhassák vagy éppen könnyen azonosíthassák őket. E minták nélkül ugyanis a kutatóknak nincs összehasonlítási alapjuk, így szinte lehetetlen mind az azonosítás, mind a következtetések levonása. Az egyetem kutatói kezdeményezték a vegyipar felé irányuló kötelezettségek kiterjesztését, és bíznak a pozitív irányú változásokban.

A várandós nők és csecsemőik vérmintáiban kimutatott 109 vegyi anyag meglehetősen változatos képet fest. Közülük negyvenet lágyítóként használnak (ezek a tanulmány szerint nagy valószínűséggel élelmiszer-csomagolásból és műanyag edényekből származtak), 28-at a kozmetikumok gyártása során alkalmaznak, 25-öt a fogyasztási cikkekben, 29-et gyógyszerekben, 23-at peszticidekben találhatunk meg, hármat égésgátlóként és hetet felületaktív vegyületként találhatunk meg szőnyegekben, kárpitokban és más használati tárgyakban. Az égésgátlók vegyi anyagai azért is veszélyesek, mert az endokrin rendszer megzavarását és reproduktív hatásokat idézhetnek elő, ezeket gyakran használják a bútorokban, az épületek szigetelésében, a szőnyegekben és az elektronikában is.

A kutatók kiemelték a kifejezetten káros PFAS jelenlétét. A perfluor-alkil anyagok (PFA-k) nagy családja több ezer mesterségesen előállított vegyi anyagot foglal magában, amelyeket a társadalom széles körben használ, és amelyek már a környezetben is jelen vannak. A PFA-k szén-fluor kötést tartalmaznak, amely az egyik legerősebb kémiai kötésnek számít. Ez azt jelenti, hogy mind a használat során, mind a környezetbe kerülve ellenállók a lebomlással szemben. A környezetbe jutó PFA-k többnyire könnyen szállítódnak nagy távolságra a kibocsátás helyétől, és többek között olyan termékekben találhatók, mint a folt- és vízálló ruházat, tapadásmentes edények és serpenyők, tűzoltóhab, szőnyegek és bútorok, ezek számos fejlődési és immunológiai-egészségügyi problémát okozhatnak. Két olyan PFAS vegyületet is észleltek, amelyek forrására vagy felhasználása egyelőre ismeretlen. 

Nem vagyok egy vészmadár típus, de a struccpolitikát is elutasítom. Nem tehetjük meg, hogy ne lássuk: valami nagyon nincs rendben. Túl sok lett a mű, a nem oda való, a káros, az ártalmas, a veszély és az ismeretlen. Csak én gondolom úgy, hogy ez nagyon nincs így rendben?

Forrás még: ITT, ITT és ITT