Mint házasság idején az új rokonok első találkozóján, a bemutatkozást talán most is érdemes a szűkebb felmenőkkel kezdeni. A szilva a rózsafélék családjába tartozik, közelebbi rokonai között ott találjuk a szintén csonthéjas termést hozó barackot, cseresznyét, meggyet, sőt még a mandulát is. A legszűkebb család tagjai kivétel nélkül a Prunus nemzetséghez tartoznak, de a legfrissebb növénytani kutatások szerint még így is közel kétszázan vannak, míg a tágabb család tagjai az almák, körték és a birs is!
Kétségbe esni azonban ezen a ponton is teljesen fölösleges, a botanikai adok-kapok vesződségét hagyjuk a (sajnos egyre szűkülő) szakmára, hiszen egy átlagos háziasszony, vagy a szilvapálinkára pályázó felebarátunk számára valójában teljesen mindegy, hogy melyik alfaj gyümölcsét magozza, vagy éppen készíti belőle a cefrét. 3-4 fajt (de legalábbis azok csoportjait) ugyanis még a szilvológiában legkevésbé jártas embertársaink is nagy biztonsággal meg tudnak különböztetni egymástól.
Van ugye „az a besztercei féle”. Ez az, amit a gyerek is rajzol, ha szilva a feladat, ez az a kékes-lilás, olyan szilva formájú szilva. A besztercei szilva amúgy valóban egy régi, hagyományos magyar fajta elnevezése, amit már a középkor idején is ismertek. Az éretten is enyhén savanykás ízű gyümölcs
kiváló lekvárnak, pálinkának, de aszalva és frissen is fogyasztható.
A következő nagy gyűjtőnév a „ringló”. A köznyelv ide sorol szinte mindent, ami „olyan szilva féle, de gömbölyű és nagyobb.” Növénytani besorolása ennél némileg cizelláltabb, miszerint a ringló nem más, mint a nemes szilva egyik alfajának egyik változata, ez azonban a régi szőlőhegyek művelőit feltehetően sosem tartotta vissza attól, hogy a furaforma gömbölyű szilvából is erős cefrét készítsenek.
Az országban szinte mindenütt megtalálható a néhol diszkréten csak cseresznyeszilvaként emlegetett, érett lottyadtsága, és élettani hatásainak következtében mégis inkább fosószilva néven közismert szilvaféle. Talán a renoméját kívánta valaki emelni, mikor azt írta, hogy Kárpát-medencei meghonosodását a rómaiaknak köszönheti, de kétségtelen, hogy ma már szinte mindenütt találkozhatunk a sárga, bordó vagy éppen vörös gyümölcsöt érlelő növénnyel. Bár elismertsége az „igazi” szilvák mellett szerény, gazdag és bő termése, tiszta íz- és illatvilága, gondozást nem igénylő természetessége mégis a gazdaság értékes tagjává teheti!
Laikus körökben a szilvafélék felsorolása itt legtöbbször véget ér. Történik ez annak ellenére, hogy egy további szilva rokont szinte mindenki ismer, csak legfeljebb elsőre nincs tisztában a családi kapcsolódással. Erdőszéleken, szántók mezsgyéjén szinte mindenütt találkozhatunk a kökénnyel, ami valójában nem más, mint egy apró, dércsípésig meglehetősen fanyar ízű szilvácska. Nem véletlen, hogy nemesebb szilvák oltásakor a fentebb már említett fosószilva mellett ezt is gyakorta használják vad alanyként. Gyakori fellelhetősége ellenére felhasználása széles körben mégsem terjedt el, ami fanyarsága mellett minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy hatalmas magjára csak vékony húsréteg simul. A belőle készült lekvár, pálinka valódi kuriózum!
A szilvafélék családja azonban ennél jóval kiterjedtebb, ezen belül is
rendkívül gazdag a Kárpát-medence ősi tájfajtáinak sora.
A lotyószilva, a lószemű szilva, a nemtudom szilva, a gömöri nyakas, vagy éppen a macskatökű szilva részletes ismertetése túlontúl hosszúra nyúlna, de higgyétek el, a nevek csodákat és meséket rejtenek…
A szilva rendkívül ellenálló növény, a benne található vitaminok, ásványi anyagok, rostok a mi egészségünk megőrzését, visszanyerését is szolgálhatják. A szilva és a belőle készített lekvár közismerten hatásos székrekedés vagy azzal összefüggő problémák kezelésében, mivel magas rosttartalmának köszönhetően segíti az anyagcsere folyamatát. Kiváló A-, C- és K-vitamin forrás, emésztést serkentő és vizelethajtó hatásának köszönhetően pedig akár tisztítókúrák során is fogyaszthatjuk.
Sűrűre főzött lekvárját a népi gyógyászatban külsőleg sebek és különféle bőrproblémák kezelésére is használták.
A tavasszal elsőként virágba boruló szilvafélék a magyar kultúrkörben gazdag jelkép-értékkel is bírnak. A korai virágzás, valamint a gyümölcs formája okán a szilva a nőiség, a termékenység egyértelmű és egyetemes szimbólumává vált.
A nyitókép a szerző tulajdona.
Ajánljuk még:
NUDLI, LEVES, STEAK – JÓ KRUMPLI KELL A JÓ ÉTELHEZ (CSAK NEHÉZ RÁTALÁLNI)
ELFELEDETT RECEPTEK NYOMÁBAN: GYÜMÖLCSÖS RITKASÁGOK NAGYANYÁINK ÚTJAIN
A FOLYADÉKPÓTLÁS CSAK A KEZDET: ÍGY GYÓGYÍTANAK A GYÜMÖLCSÖK
