Kreatív és okos is vagy, avagy miért ne csak a jobb agyféltekét ajnározzuk!

Egészség

Kreatív és okos is vagy, avagy miért ne csak a jobb agyféltekét ajnározzuk!

Sok mindent köszönhetünk az agyunk jobb féltekéjének, és jó is, ha fejlesztjük. De nemcsak méltatlan, buta dolog is lenne megfeledkezni agyunk baloldaláról! 

Az utóbbi években egyre többen beszélnek és írnak a jobb agyfélteke fontos és hasznos tulajdonságairól, nemcsak a tudományos kutatók, de a hétköznapi életet élő emberek is. Jobb agyféltekét erősítő rajztanfolyamokat hirdetnek szerte a világban, amellyel (valóban) növelik a vizuális kompetenciákat; hazánkban is sorra indulnak az ilyen kurzusok.

Ha egy egyszerű Google-kereséssel rátekintünk a két félteke találataira, láthatjuk, hogy több mint 40 százalékkal több cím szerepel az interneten a jobb agyféltekével kapcsolatban, mint a ballal. Ez a cikk éppen ezért azt szeretné bemutatni, hogy mennyire fontos agyunk komplex szintentartása és fejlesztése 50 év felett – és mennyire nem helyes, ha csak az egyik részére koncentrálunk.

Elég a középiskolai biológia-tananyag ismerete, hogy az ember pontosan tudja, az agy mindkét féltekéjében jelen van minden fontos funkciónk, az emlékezet, a mozgás, a látás, a hallás, a nyelvhasználat stb. Azt is tudjuk, hogy a jobb félteke irányítja a baloldali mozgást, a baloldali pedig a jobboldalit, beleértve a látást is. Ahhoz sem kell egyetem, hogy emlékezzünk, mindkét féltekénk ugyanazokból a részekből áll: homloklebenyből, falcsonti lebenyből, halántéklebenyből, nyakszirti lebenyből és kisagyból. Egy-egy terület különféle funkciókért felelős: a gondolkodásért, a viselkedésért, a koncentrációért, a mozgásért, a műveltségért, a beszédért, a test-érzékelésért, a hallásért, a hatékony tanulásért, az érzelmek kialakulásáért és kezeléséért, a vizuális információkért, illetve az izommozgások kontrollálásáért.

Mivel minden funkció mindkét oldalon megvan, egy-egy komolyabb sérülés vagy stroke, illetve demencia esetén nem feltétlenül veszítjük el valamely alapfunkcióinkat, ám elképzelhető, hogy azok jelentősen csökkennek. Gyermekkorban az átidegződések száma és aránya nagy lehet, vagyis akár egyes funkciókat a másik félteke teljesen helyettesíthet, ugyanakkor későbbi életkorban ez a működésmód egyre gyengébbé válik.

Bár mindkét féltekében megvan minden alapfunkció, a funkciók arányai nagyon különböznek, vagyis más dominál a jobb és más dominál a bal agyféltekében. A beszéd területei például főleg a bal agyféltekében vannak, ugyanis ennek centruma, a Wernicke-mező az emberek 96 százalékánál baloldalt található. A matematikai képességek is főként ezen az oldalon vannak, s a logikus, tervszerű gondolkodás is főleg is. Ezzel együtt viszont a látásképessége ennek a területnek sokkal pontatlanabb és felületesebb, s a bal agyfélteke alig mozog akkor is, amikor megérzünk vagy ráérzünk valamire, s akkor is, amikor érzelmesek és szenvedélyesek vagyunk. A bal agyfélteke mindig józanul és bölcsen tudja a feladatait, és azt is, hogy milyen évszak, milyen nap és hány óra van, szemben a jobb agyféltekével, amely boldog időtlenségben él, s szívesen teremt fantáziaképeket. Jobboldalt lakik a humorérzékünk is, amely remekül elszórakoztat minket a legnehezebb helyzetekben is. És a területek szuperül dolgoznak együtt: tudományos hipotézisek például többnyire a jobb agyféltekében fogalmazódnak meg, de a bal agyfélteke ellenőrzi, és kutatja végig az igazolást.    

Hol található az intelligencia? 

Azt, az intelligenciáért mely terület felelős, nem lehet egyértelműen megválaszolni, ugyanis a gyors, problémamegoldó, ún. fluid intelligencia és a tapasztalati, komplex tudást adó krisztallizált intelligencia más oldalon van. A fluid intelligenciát igénylő feladatok esetén a bal agyfélteke aktívabb, míg a krisztallizált intelligencia használatakor a jobb. 

Mindezek fényében igen furcsa, hogy az évek során több tulajdonságában erősödő jobb agyféltekét erősítjük az időskori tanulással, a balt pedig nem. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs szükség arra, hogy a néhány vonatkozásában javuló, másban gyengülő jobb agyféltekét ne stimuláljuk például rajzolással, vagy a feltörő érzelmek kezelésének tréningjeivel, komplex-kreatív feladatok megoldásával, esetleg képzeletfejlesztéssel, sőt: ez egészséges, de a demens embereknek is segíthetnek ezek a programok teljesebb életet élni. Ugyanakkor vétek volna kihagyni a bal agyféltekét: rendkívül nagy szükség van logikai, tervezési és memóriafeladatokra is (pl. emlékezet-tréningekre, keresztrejtvény-klubokra, matematikai-logikai körökre), és nagyon fontos a beszéd- és íráskészség-fejlesztés és szinten tartás idős korban is! 

A legjobbak tehát azok a foglalkozások, amelyek mindkét agyféltekét mozgatják. Ilyenek a történeti kurzusok is, hiszen egy művészettörténeti előadássorozaton a képek elemzése során a kreativitás és a fantázia is szerepet kap, de a művészettörténeti ismeretek valósága segít ezeket racionalizálni és beilleszteni személyiségünk mélyebb struktúráiba. De nem szabad elfeledkezni a mindkét féltekét mozgató fizikai mozgás-kurzusokról: a jógáról, a szenior örömtáncról, a nordic walkingról, a gyógytornáról, a csikungról, a tai chiről, és sok más fantasztikus mozgásprogramról sem.

Nagyon fontos, hogy amikor szeniorok képzéséről gondolkodunk, ne üljünk fel a ma divatos tendenciáknak, amelyek most éppen a jobb agyféltekét tüntetik ki a figyelmükkel. Ahogy az éremnek is két oldala van, úgy agyunk is két féltekével bír, s mindkettőt szinten tartani és fejleszteni kell, sőt: érdemes – minden korban!

 

Ajánljuk még:

Xanthippé-szindróma, ami a pokoli civakodás mögött állhat időskorban
Békés és csendes családanyák és családapák, magányos hatvanasok, magukat jól ellátó, társasági életet élő özvegyek, egyik-napról a másikra, váratlanul neurotikusan kezdenek viselkedni, veszekednek, kiabálnak, kiállhatatlanok lesznek, elsősorban azért, mert nem tartunk rendet, vagy még inkább azért, mert szerintük nem megfelelően tartjuk be ezt. Ami harminc-negyven évig jó volt, hirtelen rossz lesz, s rövid idő alatt azt vesszük észre, hogy már mindennel bajuk van. Mi történik ilyenkor, és mi az, hogy Xanthippé-szindróma, amelyre ilyenkor a szakember gondol? Összefoglalónk.