Egészség

Emberkísérlet: egy hétig minden egyes nap azt csináltam, amit az internet javasol

Több olyan cikk szembejött mostanában, ami azt taglalta, hogy ha bizonyos dolgokat minden egyes nap megcsinálok, garantáltan jobb lesz nekem. Ezeket átnézve összeállítottam magamnak egy listát, és az azon szereplő tételek mindegyikét beiktattam a napjaimba. Elmesélem, mire jutottam! 

Kezdjük rögtön egy vallomással: három ok miatt kezdtem bele ebbe a félig őrült kísérletbe. Elsődlegesen azért, mert nem voltam hajlandó elfogadni, hogy annyi dolgot bele lehet tenni egy napba, amennyit javasolnak. Másodlagosan kíváncsi voltam arra, hogy valóban változtat-e néhány újdonság az életemen, a fizikai és mentális állapotomon. Harmadrészt nagyon is akartam a változást: tudom, hogy nem sportolok eleget, és a gyümölcsfogyasztásom mértékén is lehetne javítani, csak hogy két kritikus területet említsek. Kapóra jött hát, hogy ha másért nem, a munkám miatt belevágjak A Tökéletes Hétbe – legalábbis utánajárjak, létezik-e olyan. 

Az interneten rengeteg ajánlást találtam arról, mivel tehető ideálissá egy nap. Olvastam tíz, húsz, de negyven és ötventételes listákat is arról, mi kellene feltétlenül beleférjen egy napomba, hogy az jó legyen – ha az összeset betartanám, és csak ezzel foglalkoznék sem jutna időm mindenre. Összeraktam inkább egy listát magamra szabva, az olvasott összeállításokból inspirálódva.

A cél az volt, hogy az új életmód kibillentsen a komfortzónámból, de ne tegye pokollá az életemet.

A listába tehát nem került bele minden, aminek illett volna. Jellemzően olyan pontokat hagytam el, amik szinte minden ajánlásban szerepeltek, de éreztem, nem nekem valóak. Az első az volt, hogy aludjak legalább hét órát, és keljek fel reggel öt és hat között, így nyolc órára megannyi fontos dologgal végezhetek majd... Számomra ez ellentmondásos utasítás, mert ha ilyen korán kelek, egészen biztosan lőttek a hét óra alvásnak. Ráadásul nekem a hét óra alvás édeskevés. Tiszta sor volt: ha ezt a pontot beiktatnám, gallyra vágnám az egész idilli hetet.

 

Az interneten talált felsorolások több más elemet is tartalmaznak, amik összeegyeztethetetlenek az életemmel. Például új közösséget nem könnyű találni, és igényem sincs rá feltétlenül, a napi nevetés pedig jó, de erőltetni nem akarom. 

Viszont több olyan tételt is említenek az ajánlások, amelyek kifejezetten tetszettek. Bár értelmét nem mindegyiknek látom, megugorhatónak tűntek, ezért felvettem őket a listámra – már csak azért is, hogy drasztikus legyen a változás ebben az egy hétben. Így alakult végül az összeállítás: 

  1. Reggelente tíz-tizenöt percig meditálj vagy jógázz a telefon nézegetése helyett
  2. Vesd be az ágyat!
  3. Igyál sok vizet!
  4. Olyan zenéket rakj be, amilyen kedvű szeretnél lenni, ne olyat, amilyen kedved van!
  5. Dicsérj meg valakit!
  6. Egyél több gyümölcsöt!
  7. Találkozz egy baráttal!
  8. Mozogj! Bármit, bármennyit.
  9. Olvass egy jó cikket vagy haladj a félretett könyveddel!
  10. Tanulj valami újat!
  11. Relaxálj egy kád forró vízben!
  12. Ne pörögj a hibáidon, inkább tanulj belőlük!
  13. Szeresd magad akkor, amikor nehezen megy!
  14. Légy hálás azért, amid van – állj meg, szakíts időt erre!
  15. Mosolyogj többet, például egy olyan helyzetben, amikor érzed, kezdesz idegesnek lenni!
  16. Mindennap menj ki a friss levegőre!
  17. Napi egyszer nézz a tükörbe, és mondj pozitív dolgokat!
  18. Kevesebbet Facebookozz!
  19. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!
  20. Nyújtózz lefekvés előtt!
  21. Használj fogselymet!
  22. Hallgass egy új podcastot!
  23. Csinálj valami kreatívat mindennap! Rajzolj, fess, színezz!

 

Így telt a hét

Már az első napon kiderült, hogy e pontok közül melyek azok, amelyek nem összeegyeztethetőek a személyiségemmel. A jóga és a meditálás nem nekem valóak, így bevallom töredelmesen, a harmadik naptól a meditálás abban nyilvánult meg, hogy plusz negyedórát feküdtem az ágyban, mielőtt felkeltem volna. Az ágyat viszont bevetettem, ahogy ajánlották, de ennek sem érzékeltem sok előnyét (igaz, hátrányát sem). A vízivás és a gyümölcsevés sem éreztette hatásait, de nyilvánvalóan tudom, hogy van haszna, és hosszabb távon meg is mutatkoznak majd az előnyök, e mellett igyekszem hát kitartani. 

Az valóban jólesett, hogy kávéztam a barátnőmmel, és időt csináltam a régi hobbijaim művelésének: elfeledettnek hitt dalokat játszottam a gitáron, meghallgattam azokat a podcastokat, amiket hónapok óta halogattam, és befejeztem a könyvet is, ami fájóan régóta porosodott az éjjeliszekrényemen. Valójában apróságok voltak ezek, amikkel eddig azért maradtam el, mert mindig volt valami „fontosabb”, legalábbis sürgősebb. Így, hogy kényszerítettem magam a jóra, könnyebben összejöttek a programok. Tanulság volt viszont, hogy ennyi jó dolog nem fér bele egy napba, és azt hiszem, nem is kell, hogy beleférjen. A hobbi, a barátokkal töltött idő, a tanulás, az olvasás mind szuper – de a munka és a háztartás mellett örülök, ha naponta egyre-kettőre futja az időmből. Jó, hogy egy héten át töltekeztem mindenből, de hosszútávon inkább arra igyekszem, hogy valamelyik programnak szerét ejtsem mindennap. Mert a kevesebb több – úgy látszik, még töltődésből is.

Ott voltak aztán a ködösebb, mégis fontos elhatározások:

próbáltam pozitívabban állni az élethez és önmagamhoz is, és talán ez volt a legnehezebb.

Arra jöttem rá, ha ballábbal kelek fel, nincs az a lista, ami kihúz a gödörből. Mindennek ellenére ügyeltem arra, hogy naponta egyszer megdicsérjek valakit – a férjemet, egy barátomat, vagy egy ismeretlen youtubert, akinek tetszik a videója. Az ő örömüket tapasztalva, én is jobbkedvre derültem, ráadásul az is lendített a napjaimon, hogy a dicsérnivalót, a jót kerestem mindenféle helyzetben.

Sajnos nem vagyok nagy sportember, de a lista hatására mindennap sétálni indultam a friss levegőn (két pontot teljesítettem egy csapásra!), és amikor már úton voltam, valóban élveztem a mozgást! A séta kikapcsolt, vagy éppen annyira pörgetett fel, hogy jó gondolataim támadjanak! Tudtam eddig is, hogy ez az egészséges, ez a jó döntés – csak éppen nehezen szántam rá magam. Így, hogy a lista könyörtelenül kényszerített, nem kezdtem el a szokásos köröket, halogatást. Így is elindulni volt a legnehezebb, de ahogy teltek a hét napjai, ez is könnyebbé vált. És tudjátok mit? Igyekszem kitartani ezentúl is, mert hiszem, hogy apró szokások teszik ki az egész embert, és ha következetesen jó döntést hozok, naponta útnak indulok, annak meg lesz az eredménye.

Én magam is tudom, hogy egy hét nem elég új szokások kialakításához, de arra igenis elég, hogy teszteljük, a saját testünknek, lelkünknek mire van szüksége, és mi a felesleges teher. Én a víz-és gyümölcsfogyasztásra a továbbiakban is oda fogok figyelni, és igyekszem többet sétálni, ahogyan a kikapcsolódást, töltődést biztosító programoknak is adok időt a napjaimban.

Összességében tehát nem bánom, hogy belekezdtem ebbe a kísérletbe, és a netes listákat sem tartom egy az egyben rossznak. Továbbra is tartom, hogy egy fenékkel nem lehet annyi lovat megülni, ahányat az összeállítások alánk dobnak, de abban is biztos vagyok, hogyha kiválogatjuk a gyűjtésből, ami nekünk fontos, akkor közelebb kerülhetünk egy strukturáltabb, tudatosabb, akár még egészségesebb élethez is. 

Ajánljuk még:

Mint emberek a sót... – ami nélkül nincs ízes élet

„Úgy szeretlek Édesapám, mint emberek a sót!” – mondja a mesebeli királyleány, és valljuk be, a furcsa megfogalmazás ellenére – királyi édesapjához hasonlóan – igazat kell neki adnunk. Elsőre talán azt hihetnénk, hogy a só csak egy a gyakrabban használt konyhai ételízesítők közül, azonban ha jól végiggondoljuk, életünk szinte minden területén találkozhatunk vele. Változatos felhasználási lehetőségeihez hasonlóan történelme is izgalmas: volt már fizetőeszköz, rendeztek vele adósságot, ráadásul az egyik legjobb minőségű kősót Európában éppen a Kárpát-hazában bányásszák.

 

Már követem az oldalt

X