Egyetlen világhódító, akiről mégis három csúnya betegséget neveztek el

A 33 évesen elhunyt makedón uralkodó, Nagy Sándor halálát titkok és talányok övezik. A kutatók korábban maláriára vagy mérgezésre gyanakodtak, néhányan pedig azt állították, talán halálra ette magát a vezér. 1998 után az a teória számított a legelfogadottabbnak, hogy tífuszban halt meg, amit vagy a fertőzött víz, vagy a rossz higiéniai körülmények okoztak. 2019-től egy nagyon alapos orvosi tanulmány óta inkább egy másik bakteriális fertőzésre (az ún. GBS-re) gyanakodnak, amelyet valószínűleg egy rosszul megtisztított étel okozott.

Legalább ennyire rejtélyes az idősödés tudományában az, hogy egymástól függetlenül kétféle Nagy Sándor-szindrómáról lehet olvasni: a vásárlás- és rendelésmániáról, illetve a kései kiégésről – mindkettő ugyanerről a történelemformáló személyiségről kapta a nevét. Sőt: ismert egy neurológiai betegség is ezen a néven, de ez minden életkorban felbukkanhat, nemcsak az időseknél – így elég, ha most az első kettő zavarral megismerkedünk annak érdekében, hogy a környezetünkben élő idősek életét jobban megértsük, segíteni tudjuk!

Az időskori Nagy Sándor-szindróma első változata, a vásárlásmánia időskorban másképp is jelentkezhet, és mást is jelenthet, mint fiatalabb időszakunkban. Itt az, hogy gyakran vásárolok vagy rendelek különféle termékeket, nemcsak azt jelentheti, hogy imádom a válogatás érzését, vagy – mint a neves uralkodó – mindent szeretnék magaménak tudni, hanem azt is, hogy ezzel a fura megoldással szeretnék végre valódi emberekkel találkozni.

Nagyon sok idős társunk már annyira egyedül él, és nincsen kihez szóljon, hogy a találkozásokat rendelések útján igyekszik házhoz kérni. A futárokkal aztán hosszan, nagyon hosszan igyekszik elbeszélgetni – és nem is kell magyarázni, miért nehéz ez a helyzet mindkettejük számára. Nem egyszer az is megtörténik, hogy egy Nagy Sándor-szindrómás a megrendelt terméket valamilyen mondvacsinált okra hivatkozva visszaküldi, hogy aztán újra rendeljen, valami mást. Mindezek hátterében jól láthatóan nem a birtoklás vágya, hanem a magány húzódik, s a legtöbbet azzal segíthetünk, ha kedves, figyelmes emberek közé visszük idős hozzátartozónkat, vagy mi magunk leszünk az ő társasága! Az elmagányosodás komoly gond, pláne a nagyvárosokban: az idősekkel foglalkozó szociális intézmények, sok önkormányzat külön figyelmet fordít arra, hogy programokat és közösséget biztosítson a szépkorúaknak. Sokszor éppen csak annyiban kell segíteni az érintetteket, hogy felkutatjuk, milyen programokra menjenek.

A Nagy Sándor-szindróma másik változata az, amely a kiégéssel hozható kapcsolatba. Ezt a tünetegyüttest W. P. Wilson írta le először ezzel a névvel. Az anekdoták szerint Nagy Sándor, a szuperdomináns vezér nemcsak minden országot meghódított és elfoglalt, hanem egy lelkében sokat vívódó, érzékeny ember is volt, akit korai nevelője, Arisztotelész figyelmessé tett a filozófiai kérdésekre is. Utolsó nagy hódítását követően, lábát a tengerbe merítve depresszív hangulatba került, s azon gondolkodott, hogy

mi célja van még az életben, ha már mindent elért?

Nos, ez a másik fajtája az időskori Nagy Sándor-szindrómának. Ilyenkor az illető úgy érzi, nemcsak ő ért révbe, de gyermekeit és unokáit is mindennel ellátta, ami nekik kell, s már nem tud semmit élvezni, úgy érzi, már nincs értelme az életének. Ebben az esetben más a teendő, mint a szindróma első változatánál: az idős ember számára itt értelmes célt kell adnunk, abban kell segítenünk, hogy figyelemmel forduljon más dolgok, más emberek felé. Ez a depresszív állapot egyébiránt nagyon sokszor csak átmeneti: legtöbbször aki sikeres és produktív volt élete utolsó éveiig, az nem fog sokáig a semmittevésbe beleragadni. Ebben az esetben csak hagyni kell, hogy tegye a dolgát, és vigyázni rá, hogy ne erőltesse túl magát! Amennyiben azonban nem talál értelmes célt az idős ember, nekünk kell segítenünk. Jól eshet neki például, ha fel- vagy áthívjuk, hogy adjon tanácsot egy-egy nagyobb munkánk előtt, vagy tanuljon az unokákkal, mert ő jobban érti a matekot vagy a történelmet, mint mi! Legyünk kreatívak és ügyesek, amilyen ő is volt velünk, amikor unatkoztunk és nem volt kedvünk semmihez!

Nagy Sándornak nemcsak a halála rejtélyes, hanem az utóélete is: kétféle időskori szindróma is viseli a nevét, amelyek megoldása közös: a szeretetteljes, emberi közösség.