Dohányzóból nemdohányzó leszek! – Az első mérföldkövek

A cigi mint társ 

Minap egy ismerősöm a következőt írta a közösségi médiában: „Tegnap volt tíz éve, hogy nem dohányzom. Sajnos oltári jó dohányozni. Még ilyen jó nem dohányozni is.” Azóta gondolkozom ezen a pár soron.

Minden dohányosnak megvan a maga dohányzástörténete, amit misztifikálni lehet. Az enyém hetedik osztályban kezdődött a suli melletti parkban. Máig nem értem, hogy a trafikos miért nem kért a fél gimnáziumtól igazolványt (gondolom, nem akarta elveszteni a vevőkörét). Egyetemi éveim alatt, a hollandiai ösztöndíjam során tanított meg egy barátom cigarettát sodorni, ami nagy költségenyhülést jelentett a dobozos cigik után, és persze emelte a menőség fokát. Azt mondta, hogy ha a cigisodrás művészetét állva, egy szeles és forgalmas pályaudvaron megtanulom, utána mindenhol menni fog. Igaza lett.

Kék Multi, mentolos Domingo, zöld IQOS, kék Pueblo – minden életszakaszt más dohánytermék fémjelzett (fél)felnőtt életem során.

Most, 33 éves koromban, immár házasan, higgadtan, éhezve az egészségesebb életre, én is újra nekifutok a leszokásnak.

Na nem úgy, mint Winston Chruchill, aki azt mondta: „A dohányzásról leszokni könnyű – nekem már kétszázszor sikerült”.

Én csak kétszer próbáltam eddig letenni a cigit. Egyszer a húszas éveim elején, amikor bűnös szokásomat megtudta életem nagy példaképe: az édesapám. Nálunk ez különösen stigmatizált otthon. Szívhez szóló érvelése nagyon mélyre hatolt bennem, le is tettem egy időre a cigit, sajnos azonban ez nem bizonyult elégnek, visszaszoktam. Egyáltalán nem volt érett húzás, hogy ezt titkoltam továbbra is.

A második alkalommal az egyik (méltán) legnépszerűbb, ismeretterjesztő-önsegítő könyv elolvasása sarkalt arra, hogy búcsút mondjak a ciginek. Ez Allen Carr: Leszokni a dohányzásról című műve. (A könyv angolul és magyarul, nyomtatott és hangoskönyvként is elérhető.) Allen Carr egy legenda, aki egész életében erős dohányos volt (értsd: 3-4 dobozt szívott naponta), aki megpróbált pár módszert élete során, de igazából magától, egyik napról a másikra tette le a cigit pár észszerű dolog felismerése után. Kétkedve kezdtem a könyvhöz, de olyan hitelesen érvelt, hogy rájöttem, hogy a végére érve igazából csak a hülye nem képes felhagyni a dohányzással. Nekem három hétre sikerült. Akkor még egy kicsit hülye voltam.

Azt mondják, 21 nap a varázslatos határ. Minden rossz szokásnál ennyi kell (legalább), hogy az ember átlendüljön a nehezén. Én ezt végig is vittem, és a 21. napon találkoztam egy dohányosokból álló baráti társasággal, és unszolásukra

az „oké, de csak egy szál”-felkiáltás újabb dohányos éveket hozott.

Mit rontottam el? Elég sok mindent, amit tételesen listázni is tudok (és naponta görgetem őket a fejemben azóta is).

Még a pandémia előtt elkezdtem pszichiáterhez járni, és az egyik kiemelt terápiás célunk a dohányzás feladása volt (lett volna). Ő is ajánlott egy nagyszerű szakkönyvet: Kovács Gábor – Horváth Ildikó: Dohányzás és leszokás (2019-ben jelent meg a Medicina Kiadónál). A helyzet sajnos úgy hozta, hogy krízis váltott krízist az életemben, és én megfutamodtam a közös munkától (amire nem vagyok büszke). Viszont azóta a válságok elcsitultak, és én továbbra sem adtam fel, hogy belőlem is lehet boldog nemdohányzó! A minap nyitottam a legutolsó fejezetet leszokásom történetében. (Bízzunk!)

Lehet másképp!

Még a pandémia alatt beregisztráltam a Dohányzásleszokást Támogató Ambulanciára Budapesten. Természetesen a járvány miatt itt is várni kellett, csak most indult újra a program. De tudtam, hogy ott a helyem. Részben azért, mert azóta sem tudtam felülemelkedni a problémámon, részben azért, mert már nagyon is készen állok a változtatásra, és ehhez minden profi segítség jól jön. (Harmadrészt az is érdekelt, hogy ez tényleg olyan-e, mint a Harcosok klubjában, vagy amit az Anonim Alkoholisták gyűléseiről lát az ember az amerikai filmekben.)  

Az ingyenes programot évente kétszer indítják, és nagyjából 3 hónapon át tart. A következőkből áll: 2 tájékoztató előadás, 1 egyéni konzultáció, lesz tüdőszűrés, majd jön a STOP-nap (a „függetlenség napja”, ahogy a szakember nevezte), amikor is minden résztvevőnek le kell tennie a cigit, s ezt követi majd 5 csoportos alkalom azokkal a társakkal, akik végigcsinálták az eddigieket, nem peregtek ki az egyéni konzultáción, és tényleg nem gyújtottak rá a megbeszélt nap után (ez utóbbit kötelező szénmonoxid-mérési teszt előzi meg a kamuleszokók kiszűrése érdekében).

Az első előadás annyira lelkesítő volt, hogy a jelenlevők úgy érezték magukat, mintha egy elit alakulathoz felvételiznének. Én legalábbis biztosan.

Szomorú magyar valóság az előadás előtt // Fotó: Sós Dóra Gabriella 

Tények, amelyek meggyőzhetnek, hogy leszokj

Ahogy az előadó mondta: „Nem kell ahhoz skizofrénnek lenni, hogy meggyógyítsunk egy skizofréniával élő beteget.” Tehát nem csak attól kaphatunk hiteles tanácsot, aki maga is dohányzott. A leszokásban segítő szakemberek azért „szakik”, mert e területen szereztek beható egészségügyi tudást és személyes tapasztalatot a dohányzással kapcsolatban (plusz az élettapasztalat sem elhanyagolható). Merjünk bízni bennük!

Rossz hír viszont, hogy az alternatív dohánytermékeket „egészségesebb” opciókként promotálják, ami távol áll az igazságtól. Mivel ezek viszonylag friss termékek, ezért a nyilvánvalóan heges tüdők és egyéb károsító hatásokon túl a tudományos bizonyításához még várni kell 30-40 évet, hogy biztos legyen az eredmény. Értsd: az ebből adódó betegek és halálos áldozatok vizsgálata tudja majd árnyalni a képet.

Érdemes tehát megpróbálni ezekről (is) leszokni, sőt rájuk sem szokni. Persze ez nem egyszerű, hiszen a cigizés nem csak egyéni szinten érint bennünket.

A dohányzás régóta kulttevékenység (lásd a régi idők fekete-fehér filmklasszikusait). De manapság erősödőben van egy új tendencia is: „a dohányzás ciki”.

Nyilván, mióta biztosan tudjuk a dohányzás károsító hatását, és elevenünkben érezzük, hogy a bolygót és lakosságát is védeni kell, épeszű embernek nem kellene dohányozni. De ahogy eddig is: a dohányzás volt, van, lesz, mert a társadalmi mélyrétegeinkbe kúszott. Viszont mióta a dohányosokat keretek közé szorították, a dohánytermékek árát folyamatosan növelik, és egyre több az egészségtudatos fiatal, van remény a közfelfogás változására.

A Dohányzás Ambulanciát menedzselő orvos beszámolt arról, hogy tíz évvel ezelőtt a programra főként idősek jelentkeztek, a múltkori alkalommal viszont főként 30-as, 40-es emberek voltak jelen, kb. 50 százalékban nők, 50 százalékban férfiak (összesen kb. 30 fő).

 

Mibe telik leszokni a cigiről?

A dohányzásról való leszokás mindenkinek lehetséges, viszont ehhez szükséges a kellő motiváció, eltökéltség és stratégia. A tüdő már egy nap után is tisztulni kezd, a tüdőkapacitás három hónap után már jelentősen javul, viszont ahhoz, hogy kimondhassuk, kell legalább egy év. Ez logikus is, hiszen át kell vészelni különféle szociális helyzeteket (baráti találkozók, születésnap, buli stb.) és krízishelyzeteteket (pl. párkapcsolati konfliktus, gyász, munkahely elvesztése, balesetekből fakadó stresszhelyzetek stb.), amelyekben korábban a cigihez nyúltunk. Ezeket a csatákat egyesével kell megnyerni. (További információ: leteszemacigit.hu)

Felvállalom, hogy olyan ördögi körbe keveredtem, amiből szabadulni szeretnék. A cikk megírása előtt szüleimmel is közöltem a tényt, hogy ez még mindig egy létező probléma a számomra. Csakis azért döntöttem a névvel való publikálás mellett, mert hiszem, hogy a gyengeségeink felvállalása érdem, és bízom benne, hogy ez másoknak is segít.

A leszokási folyamat elején (a STOP-naphoz közeledve) képmutató lenne részemről nagy bölcsességeket megfogalmazni. De tudom, érzem és látom is magam körül, hogy a dohányzásról való leszokás nem lehetetlen. Nincs olyan, aki erre képtelen lenne. Viszont 

ehhez a döntéshez fejben kell megérkezni – erős elhatározás, valódi akaraterő és jó stratégia kell.

Tudományos és tapasztalati szinten is bizonyított, hogy a leszokás elején jelentkező elvonás fizikai tünetei pár nap alatt elcsitulnak, és a sokkal meghatározóbb, mentális hiányreakció is átmeneti, leküzdhető, s idővel (hamarabb, mint gondolnánk!) elmúlik. De a rossz szokás megszüntetése nem fog menni anélkül, hogy megértenénk, miért kapcsolódtunk rá, milyen szerepet játszik az életünkben, miért akarjuk meghaladni, és milyen jó szokással kívánjuk pótolni a rossz szokást. Azon leszek, hogy sikerrel járjak – de akárhogy is, hírt adok a folytatásról!