A magyar hőlégballonozás több évtizedes múltra tekint vissza, és a magyarok mind a gyártásban, mind a repülésben szép eredményeket tudhatnak magukénak. Egyesek pedig ma is sokat tesznek azért, hogy erről ne feledkezzünk meg.
Életemben először ünneplem május 31-ét, a dohányzásmentes világnapot. Egy hónapja, hogy egy különleges egység büszke harcosa vagyok. Több száz cigivel könnyebb a tüdőm, és még se én, se más nem vesztette el a fejét.
Nem jellemző, hogy az ember baráti társaságába egy viperakutató keveredik. Mizsei Edvárdot „gyíkászként” emlegették, és már akkor feltűnt, milyen pontatlan lehet e megnevezés. Nyomába eredtem a legendának, és a világjáró biológus feltárta előttem egzotikus világát.
Cigizni menő vagy gáz? Néha nem is olyan könnyű erre a kérdésre válaszolni. Akik cigizésen innen és túl vannak, azok tudják, miért érzek kettősen ezzel kapcsolatban. És aki éppen most az út végéhez érkezett, az tudja, hogy a STOP-nap nehezebb, mint gondolnánk.
A magyar hőlégballonozás több évtizedes múltra tekint vissza, és a magyarok mind a gyártásban, mind a repülésben szép eredményeket tudhatnak magukénak. Egyesek pedig ma is sokat tesznek azért, hogy erről ne feledkezzünk meg.
Mindig is tudtam, hogy nem akarok konformizált átlagember lenni. Biztos voltam benne, hogy sokra fogom vinni, és úgy voltam vele, hogy én majd jól megmutatom, hogy lehet ezt az életet jobban élni. Aztán jöttek az évek és a felismerések, és rájöttem, hogy az élet sokkal többről szól annál, mint hogy megpróbálok mindenkit túlszárnyalni.
Februárban be kellett adni az egyetemi jelentkezéseket, és már közelednek az érettségik. Minden családi összejövetelen elhangzik majd a kérdés: „És, mire adtad be?” „Bölcsészkarra” – válaszolja a jövő várományosa, és a legtöbb tekintetben ilyenkor kialszik a fény.
A közlekedés eleve stresszes – hát még, ha utastársainkat is tolerálni kell. Mindannyian ismerjük azt a bizonyos utast, aki a mozgólépcső közepén terpeszkedik, átcibálja a lábadon a banyatankot, a buszra szállva kezdi el keresni a jegyét, üvölteti a mulatóst a vilin… egyszóval: nem tud közlekedni. Nektek melyik a kedvencetek?
Minden fiatal úgy hiszi, okosabb lesz a szüleinél. Minden generáció úgy gondolja, ő majd meghaladja, sőt túlszárnyalja az előzőt. Tudjátok mit? Legyen így!
Aki nem dohányzik, az kimaradt egy furcsa kalandból. Egyúttal adjon hálát, mert dohányosnak lenni hosszú távon egyáltalán nem jó. Akárhogy is, a sose dohányzó és az egykori dohányzó se vessen követ a dohányzókra! Egy dohányos meglátásai következnek, aki eltökélt abban, hogy lehet még belőle nemdohányos.
Az orosz–ukrán háború kitörése után megközelítőleg húszezer indiai diákot sikerült kimenekíteni Ukrajnából. Számos intézmény, szervezet és civil önkéntes gyors összefogásával a szomszédos országokba – Romániába, Szlovákiába, Lengyelországba és Magyarországra – kerültek, ahonnan aztán hazatérhettek. Egy indiai önkéntest, Prasun Sharmát kérdeztünk meg élményeiről.
Az ártalmatlan próbálkozóktól a veszélyes agresszorokig mindenféle olyan emberrel találkozhatunk a közösségi közlekedésen, aki nem vett jegyet. Márpedig bliccelni nemhogy nem szép, de szó szerint büntetendő is – mégis, sokan hódolnak eme szenvedélynek.
