Cseresznye: a gyümölcs, amit kocsánytól levélig érdemes gyűjteni és enni

Egészség

Cseresznye: a gyümölcs, amit kocsánytól levélig érdemes gyűjteni és enni

Minden évszaknak megvan a maga hírnöke. Tavaszt hoz a hóvirág, nyarat a fecske, de van egy növény, aminek legalább két alkalommal is örülni szoktunk. Míg az első hóvirág láttán mindig öröm tölti el az embert, legbelül mégis jól tudjuk, a tél a visszavonulás során is okozhat még meglepetéseket, a cseresznyefák fehér-rózsaszín virágzása viszont már kétségtelenül a tavasz visszavonhatatlan érkezését jelzi. 

A virágba öltözött cseresznyefát gyermekként „menyasszonynak” hívtuk, öntudatlanul is ráérezve a távoli Japán kultúrájának egyik meghatározó részére, ahol a cseresznyevirágzás az új kezdetnek, ugyanakkor a mulandóságnak is ősi jelképe. A cseresznyevirág nem csupán a különféle művészetekben, de még a japán ételkultúrában is kiemelkedő szereppel bír: a mítosz szerint Fuji hegyét annak istennője cseresznyevirágokkal díszítette, melyek megtekintésére különleges hagyományrend is kialakult. A „virágnézés” gyakorlata kezdetben csak a gazdagabb rétegekben volt igazán elterjedt, később az egész társadalomban szokássá vált.

Az egyéb gyümölcsökhöz hasonlóan a cseresznyéből is számtalan fajtát ismerünk, leginkább színük és érési idejük alapján tudjuk elkülöníteni egymástól ezeket. Vannak egészen korai, apró, piros szemű, de későn érő, hatalmas fehér cseresznyék is, melyek mellett szinte eltörpülnek keserédes fekete társaik. Ha van helye és ideje, a cseresznyefa valódi óriássá is megnőhet. Egy bakonyalji gyümölcsész túrán 1-1,5 méter (!) törzsátmérőjű „ősfákra” bukkantunk, melyek egy azóta teljesen eltűnt falucska egykori főutcájának díszei voltak.

Gyönyörű vöröses, sötéten erezett, viszonylag tömör fáját az asztalosiparban is használják, amit repedésre kevésbé hajlamos száradási tulajdonságainak is köszönhető.

A cseresznyefa természetes terjesztését elsősorban a madárvilág végzi – erre utal a növény tudományos neve is: Cerasus avium, ahol a második rész az „avis”, azaz madár szóból ered. Az érett cseresznyét elfogyasztó madarak a magokat akár több kilométerre is elszállíthatják, mielőtt elpottyantanák valahol.

Ha valaki cseresznyét szeretne ültetni, lehetőleg középkötött, levegős, jó vízellátású talajjal bíró helyet keressen. Fényigényes, szereti a meleget, de a magas talajvizet nem kedveli.

Érdemes tudni, hogy erdei faj lévén a cseresznye növekedése erősen csúcsdomináns, azaz (alapesetben) mindig a legfelső rügyek fejlesztését részesíti előnyben, hogy az erdő egyéb fái között magasra nőve elegendő fényhez juthasson. Amennyiben a metszések során a csúcshajtásokat eltávolítjuk, könnyen előfordulhat, hogy az oldalhajtások erőteljes növekedése miatt a fa túlzottan besűrűsödik!

A cseresznye gyümölcsét számtalan módon felhasználhatjuk. Nyomódásra érzékeny, ezért érdemes ládában tárolni. Mivel utóérésre nem képes, ezért – ha nem magunk szedjük a fáról – érdemes már teljesen érett gyümölcsöt vásárolni. Frissességét leginkább a gyümölcs száráról tudjuk megállapítani: a zöld, nehezen törhető kocsány az idő múlásával barnul, roppanthatóvá válik.

Kevesen tudják, hogy a terméskocsány rendkívül jóízű tea alapanyagaként is használható! A nyákoldásra, vizelethajtásra is használt szárakat téli időszakra szárítással tartósíthatjuk.

A cseresznye friss leveleit is érdemes gyűjteni: borba áztatva különleges ízű italt készíthetünk belőle.

Ajánljuk még: