Az Aronia melanocarpa, vagyis a fekete berkenye Észak-Amerikából származó, kitűnő alkalmazkodóképességű cserje, amelyet először a Nagy-Tavak mellett élő Potawatomi törzs használt téli betegségeket űző gyógynövényként. Egyes források szerint Európában egészen az 1940-es évekig kellett várni arra, hogy funkcionális élelmiszernek minősítsék, és még közel egy évtizedet, hogy a C-és a P-vitamin természetes pótlására javasolják. Pedig ez a mostanában szupergyümölcsnek nevezett növény számos pozitív élettani hatással rendelkezik.
Kimagaslóan magas antioxidáns-tartalmú gyümölcs, antocianin-tartalma több mint kétszerese az áfonyáénak. Magas flavonoid- és polifenol-tartalmának köszönhetően segít a sejtkárosító folyamatok megelőzésében, akadályozza a daganatképződést, segít az idegrendszeri zavarokon és lassítja az öregedést. A benne lévő P-vitaminnak köszönhetően élénkíti a vérkeringést, erősíti az érrendszert, elősegíti a sejtszintű anyagcsere folyamatok zavartalan működését. A benne lévő B-vitaminok védik a bőr, a köröm és a szem egészségét, segítik a zsírok és fehérjék felszívódását.
Milyen betegségek esetén érdemes berkenyét fogyasztanunk?
A friss gyümölcs és a hőkezelést mellőző eljárásokkal készített termékek bátran alkalmazhatóak magas vérnyomás, cukorbetegség és rákos megbetegedések kiegészítő kezelésére, a tünetek mérséklésére. Jó hatással lehet a máj betegségeinek kezelésére, szív- és érrendszeri betegségek esetén átfogó védelmet nyújthat. A berkenye számos hatóanyaga hőérzékeny, ezért felhasználásakor lehetőség szerint törekedjünk ennek mellőzésére.
Mi mindent készíthetünk belőle?
A berkenye termése kissé fanyar, ezért több édesítést kíván, mint hasonló bogyós társai. Mézzel és egy kevés citromsavval minimális hőkezeléssel nagyon finom szörp készíthető belőle. Fanyarsága miatt érdemes más gyümölccsel is keverni, de az édes adag emelésével ez is kiküszöbölhető. Préseléssel szuper egészséges gyümölcslé nyerhető belőle, a felnőttek számára pedig különleges berkenyepálinka is főzhető. Almával, barackkal, szilvával, málnával vagy szederrel keverve és egy csipet fahéjjal fűszerezve mennyei lekvár, zselésítve berkenyezselé kerülhet a polcra. Ha a levét cukorral és zselatinnal felfőzzük, apró formákba öntjük, akkor
a boltban vásárolható gumivitaminok is kiválthatóak vele: gyermekeink egészsége egy karnyújtásnyira kerül.
Termését ősz elején szedjük, de érdemes tenni egy kísérletet: ha meghagyjuk a bokrokon a szemeket, és december elején, kissé aszalódott állapotukban szüreteljük le, teljesen más ízű lekvár főzhető belőle. Ennek oka a termés csersav-tartalmában rejlik: a hónapok előrehaladtával a nyári magas csersavtartalom folyamatosan csökken, ez pedig a fanyarság ízének csökkenését vonja maga után. Ha az aszalás közel áll hozzánk, mi magunk is száríthatjuk. Ez esetben számoljunk azzal, hogy a friss termés töredékére aszalódik: három kilogramm friss bogyóból körülbelül egy kilogramm aszalvány lesz.
A bátrabbaknak egy kis különlegességet is tesztelhetnek!
Íme a berkenyebogyó-pezsgő készítésének titkos receptje:
Három kilogramm friss termést alaposan törjünk össze. Egy nagy rozsdamentes edénybe öntsünk 8 liter vizet és két kilogramm cukrot. Adjunk hozzá három darab kezeletlen citromot felkarikázva, egy gyömbérgyökeret tisztítva és felaprítva, és szórjunk bele pár szem szegfűborsot. Kissé hűvösebb helyen három napig hagyjuk állni. A harmadik nap után szűrjük le, töltsük üvegekbe, az üvegeket dugózzuk, a dugót drótkosárral erősítsük az üveghez. A kész üvegeket két hétre tegyük a kamrába, utána hűtsük be, és egy különleges alkalomkor élvezzük a dugó pukkanását és a mennyei berkenyepezsgőnk sistergését az ünnepi asztalnál!
Ajánljuk még:
Gyógyszer, desszert és kozmetikum egyszerre – Mindent a ribizliről
Készülhet belőle klasszikusan lekvár, szörp vagy befőtt is, de ha újítani szeretnénk, a natúrkozmetikumok világába is bevethetjük magunkat!
Az egyiptomiak tisztelték, Monet lefestette, mi megettük – mindent a tündérrózsáról
