Az aszpartámtól hízunk, a lukumával elűzzük a depressziót – különbségek az édesítők világából

Érdekes tény, hogy a legtöbb édesítőszert véletlenül fedezték fel, amikor kémikusok vegyi anyagokkal történő kísérletezés során édes ízt fedeztek fel ujjaikon. Az édesítőszerek a ’80-as évektől kezdve robbantak be a köztudatba, és ennek csupán egyik oka a kalóriaszegény tulajdonság. A sikerük másik titka az, hogy a cukor árának töredékéből lehet előállítani őket.

A tudomány kezdetben tárt karokkal várta az akkor áttörésnek számító édesítők berobbanását, azonban hamar rájöttek, hogy közel sem annyira felhőtlen a helyzet. Már pár év elteltével napvilágot láttak az első kétkedések, nem sokkal utána pedig már számos kutató kezdte vizsgálni ezeknek a szintetikus anyagoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az első ilyen kutatások között voltak az édesítőszerek baktériumflórára gyakorolt hatását vizsgáló munkák, amelyek igencsak megosztó tényeket tártak a nagyvilág elé.

Bélrendszerünk és egészségünk őrei

A bélrendszerünkben élő jótékony baktériumok kulcsszerepet játszanak számos élettani folyamatban: védenek a fertőzések ellen, fontos vitaminokkal és tápanyagokkal látnak el bennünket, és szabályozzák immunrendszerünk működését. Ha az egészséges baktériumflóra egyensúlya felborul, vagyis túlsúlyba kerülnek a „rossz” baktériumok a hasznos baktériumokkal szemben, az számos emésztőrendszeri betegség kialakulásához vezethet, például irritábilis bélszindróma, gyulladásos bélbetegségek vagy éppen lisztérzékenység.  

A kutatók szerint mindezek a folyamatok a testsúly alakulásában is szerepet játszanak, és arra is rájöttek, hogy a normál testsúlyú emberek bélflórája jelentős eltéréseket mutat a túlsúlyos emberek bélflórájától. Érdekes összefüggéseket tárt fel az a vizsgálat, amelyben egypetéjű ikreket vizsgáltak, akik közül az egyiknek normális volt a testsúlya, a másik pedig túlsúlyos volt. Ebből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a baktériumflórában megfigyelhető különbségek nem genetikai eredetűek. 

 

Amikor belép a képbe a szintetikus édesítő

Állítólag a legtöbb mesterséges édesítőszer csak keresztülhalad az ember emésztőrendszerén, majd emésztetlenül távozik belőle. A tudósok ezért úgy vélték, hogy semmilyen hatással nincsenek ránk. Ez utóbbit érdekes megállapításnak tartom, ugyanis még a laikus is azt feltételezné, hogy bármi, amivel kapcsolatba lépünk, valamilyen formában hatást gyakorol ránk. És a laikusoknak van igaza: a legújabb kutatások ugyanis már arról szólnak, hogy ezek az adalékanyagok igenis okozhatnak egészségügyi problémákat – nem is keveset.

Állatkísérletekben már kétséget kizáróan bizonyították, hogy az aceszulfám-kálium, az aszpartám és a szacharin egyáltalán nem kívánatosak az emberi szervezet számára. Az egyik legsokatmondóbb kísérlet a szacharin vizsgálatával köthető össze: a mesterséges édesítő hatására az egerek bélflórájában csökkent néhány hasznos baktérium száma. Ám érdekes módon, ha cukros vizet itattak az egerekkel, akkor semmiféle változást nem tapasztaltak. 

Az állatkísérletek után élesben is megfigyelték a működési mechanizmusokat, és bebizonyították, hogy a mesterséges édesítőszereket használó emberek baktériumflórája más, mint azoké, akik nem fogyasztanak ilyen szereket. Abban, hogy a mesterséges édesítők milyen mértékű változást idéznek elő a bélflórában, nagy egyéni különbségek lehetnek. Az első humán vizsgálatokból ugyanis az derül ki, hogy nem mindenkinek változik meg a bélflórája, és nem mindenki betegszik meg, aki mesterséges édesítőszereket fogyaszt. És bár a legtöbb ilyen készítmény pont a testsúlycsökkentésre és a diétára apellál, az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a mesterséges édesítőszereket fogyasztók pont, hogy jobban ki vannak téve az elhízás veszélyeinek. 

 

Betegségek sora lehet a következménye…

Ha egy kicsit jobban utánaolvasunk, egészen megdöbbentő kutatási eredményekkel találjuk szembe magunkat. Egy 2017-ben végzett vizsgálat például azt találta, hogy azok, akik napi rendszerességgel ittak mesterségesen édesített italokat, akár háromszor gyakrabban kaptak stroke-ot, mint azok, akik heti egynél kevesebbszer ittak ilyeneket. Ugyanez a vizsgálat világított rá arra az összefüggésre is, hogy a demencia kialakulása és erősségi foka és a mesterséges édesítőszerek fogyasztása között is kapcsolat figyelhető meg.

Az aszpartámnál, a ciklamátnál és az aceszulfám-K-nál is felmerült a patkánykísérletek során, hogy rákkeltők, de a gyártók azzal védekeztek, hogy ami egy patkánynak sok, az emberre vetítve akkora mennyiség lenne, amit képtelenek lennénk elfogyasztani, ezért nem is jelentkezhet a mérgező hatása.  

Úgy gondolom, hogy ami a legkisebb mértékben is mérgező, az emberi természettel és biológiával összeegyeztethetetlen, az már egy olyan anyag, amit nem kell a szervezetünk közelébe engednünk.

Nem beszélve arról az el nem hanyagolható tényről, hogy a nagyvállalatok már akkora befolyást gyakorolnak a tudományra, hogy számos privát, profitalapú laboratóriumi kutatást egyszerűen nem is érdemes figyelembe venni. A képlet egyszerű: nem fog olyan kutatási eredmény születni, ami ellehetetleníti a tulajdonos vagy a megbízó, a finanszírozó piaci szerepét.

Miket érdemes kerülnünk és mit érdemes megismernünk?

A lista kifejezetten hosszú, de a következő összetevőket mindenképp jó, ha kerüljük: aceszulfám-K, aszpartám, ciklamát és szacharin. Vigyázat! Ezek közül mindegyik használata engedélyezett, tehát bárhol találkozhatunk velük. És itt kell felhívnom a figyelmet arra is, hogy az adalékanyagok élelmiszerekben való felhasználása az egyik legingoványosabb és legmegfejthetetlenebb terepe a tudománynak, emellett erősen profitorientált, és közel sem független. Ezért szinte lehetetlen kiigazodni a kutatások sűrűjében, az egymásnak ellentmondó állítások rengetegében.

Én azt javaslom, hogy amikor csak lehet, kerüljük a feldolgozott élelmiszerek fogyasztását, és édesítésre használjunk természetes alternatívákat. Hogy mik ezek? Nem is gondolnánk, hogy hány tucat megoldás áll a rendelkezésünkre. Nemcsak a mézhez nyúlhatunk. Ismerkedjünk meg bátran a yaconsziruppal vagy a lukumával, válogassunk a különböző főtt szirupok közül, vagy barátkozzunk meg olyan ínyencségekkel, mint például a monk gyümölcs kivonata. A következő angol nyelvű oldalon kedvünkre szemezgethetünk: Clean Eating.