Ájurvédikus táplálkozás: az élet tudománya

Egészség

Ájurvédikus táplálkozás: az élet tudománya

A legtöbb helyen az élet tudományának nevezik, és való igaz: egy több mint ötezer éves tudományos rendszert tudhat maga mögött. Őshazája India, ahol a ríszik vagyis a szent emberek hozták létre, és a természettudósokkal karöltve finomították évezredeken keresztül. De mitől olyan különleges az ájurvéda, és egyáltalán mit kell tudni róla? Kapcsoljanak ki mindent maguk körül, és utazzanak velünk a meditáció és a természet különleges világába, az Ájurvéda sikerének titkait keresve!

Egy kis háttérismeret

Az első és legjelentősebb írás az ájurvédikus gyógyászatról, a Charaka Samhita időszámításunk előtt körülbelül ezer évvel jelent meg. A második a Sushruta Samhita, egy évszázaddal később, a harmadik, az Ashtanga Hridayam pedig a hetedik század környékéről származik, és a két korábbi írás összegzését tartalmazza. Az évszázadok során az ájurvédikus gyógyászat tanai az egész világon elterjedtek, és összekeveredtek a helyi szokásokkal, illetve kulturális hagyományokkal. Így alakultak ki a különböző iskolák és orvoslási rendszerek, és ezért nevezik az ájurvédát „Minden gyógyítás anyjának” is. 

Az ájurvéda egyik legfontosabb célja a betegségek megelőzése, a szervezetet fiatalító eljárások tökéletesítése és a test élettartamának meghosszabbítása.

Követői úgy vélik, hogy a napi rendszerességgel végzett ájurvéda-gyakorlatok nemcsak a betegségek megelőzését szolgálják, hanem segítenek megérteni önmagunkat, a körülöttünk levő világot. Gyakorlása harmóniát és egyensúlyt alakít ki saját lelkünkben és környezetünkkel is. Filozófiája azon alapul, hogy az elme (avagy a tudat) és a test (avagy a fizikai tömeg) nemcsak befolyásolják egymást, hanem megbonthatatlan egységet is alkotnak.

Az öt alapvető elem, amely a világegyetemet alkotja: a Prithvi (föld), Áp (víz), Tedzs (tűz), Váju (levegő) és Akas (éter). Minden ember a három biológiai alapelv egyedi arányával születik (dósa) – váta, pitta, kapha –, amelyek individuális genetikai kódot jelentenek, ez pedig meghatározza pszichoszomatikus jellegünk kialakulását. Az életünk során ez az arány különböző okok miatt eltérhet az eredeti születési állapottól (vikrti), ami később tükröződik a lelki kondícióban és a fizikai test egészségében.

A szellemi tudat, gondolatok, érzések, érzelmek, étkezés, életvitel és környezet, amiben mozgunk – ezek mind befolyásolják ezen elemek egyensúlyát vagy kiegyenlítetlenségét.

Az életnek e három alapelvét nem tekinthetjük különállónak és függetlennek, funkcióik összekapcsolódnak és kölcsönösen kiegészítődnek. Minden dósa helyének és működésének az ismerete lehetővé teszi, hogy helyesen ismerjük fel változatos kapcsolódási sorrendben való megjelenésüket, melyek a leggyakoribb pszichoszomatikus típusok. 

A betegség az ájurvéda szerint

Akkor vagyunk egészségesek, ha az egész szervezetünk harmonikus működésének optimális állapotában van. Minden ember meg tudja különböztetni a jót a rossztól, az egészségest a károstól. Az emberi szervezet maga szolgáltatja jelek formájában az összes szükséges választ, amire az ember vagy hallgat, vagy nem. Az átlagember viselkedését és cselekedeteit a vágyak és a kívánságok határozzák meg, melyeknek helye az elmében van.

Az elme képes a fizikai test rovására is ragaszkodni a vágyak és a kívánságok kielégítéséhez. Az elme így gyakran szó szerint kihasználja a testet e kívánságok elérése érdekében.

Ezért a betegségek nagy része, mielőtt a fizikai test szintjén megjelenne, legelőször a nyugtalan, rendezetlen és fegyelmezetlen elmében jelenik meg, amely tele van a legkülönbözőbb kívánságokkal. A vágy ezért a tudatlanság lényege, amelyben megbújik a szenvedés, a betegség és a fájdalom. Ez az elsődleges betegségimpulzus aztán fizikai szinten is megnyilvánul a váta-, pitta-, kapha-elvek egyikének felhalmozódása miatt. Ekkor történik meg, hogy a szervezet kibillen természetes egyensúlyából, és megjelenik a betegség. 

A Panchakarma

A Panchakarma, azaz az ájurvédakúra arra hivatott, hogy eltávolítsa belőlünk a legkülönfélébb mérgeket. Miután a testünk teljesen „méregtelenné” vált, megkezdődik az „igazi” kúra, melynek során masszázsokkal, különböző fürdőkkel és italokkal (például gyógyteákkal) megerősítjük önmagunkat. A folyamat során az étkezésünk is teljesen átalakul, tudatossá válik. A Panchakarma szanszkrit eredetű szó. A „pancha” ötöt, a „karma” befejezett hatást jelent. A terápia öt szakaszból áll, amelyek aktiválják a test természetes tisztítási és helyreállítási folyamatait.

A Panchakarma öt szakasza:

  • Vamana: terápiás hányásként is ismert, egy módja annak, hogy megszabadulhassunk a felesleges nyálkahártyától. Vasant Lad, a neves ájurvédikus író és orvos szerint „ez felszabadítja azokat az elfojtott érzelmeket is, amelyeket a tüdő és a gyomor kapha területén tartottak a felhalmozódott doshával együtt”. Az eredmény: könnyedség a mellkasban, akadálytalan légzés, tiszta gondolkodás, tiszta hang, jó étvágy.
  • Virechana: terápiás hashajtó nap. Aznap nem fogyasztanak reggelit, a székletürítést serkentő hashajtó pedig megtisztítja a szervezetet a felesleges salakanyagoktól, tisztítja a vért, és eltávolítja a méreganyagokat. A hashajtó a májban és az epehólyagban felhalmozódott méreganyagokat célozza meg, és teljesen megtisztítja a gyomor- és bélrendszert. A virechana után az összhatás a könnyedség, a tisztaság és az erő.
  • Vasti vagy Basti: a vastagbél megtisztítása a nehéz toxinoktól, a metabolitoktól és a patogén baktériumoktól beöntés segítségével. A Basti elősegíti az általános vitalitást, amely az egészséges és rugalmas vastagbélben kezdődik, amely viszont megalapozza a jó közérzetet, a pozitív öregedési folyamatot, a csillogást és az egészséges ragyogást.
  • Nasya: az orr és annak mellékének megtisztítása a baktériumoktól és a nyálkahártyáktól. Nem mindenki számára alkalmazható orrterápia (az orr belső falának ghee-vel masszírozása), amely pránazavarok, arcüregpangás, migrénes fejfájás, görcsök és bizonyos szem- és fülproblémák esetén javasolt. Eredményei: tiszta légutak, javuló memória.
  • Rakta-moksha: egy terápiás vérvétel. Nem megengedett a legtöbb országban, de Indiában léteznek ilyen kezelések, amelyek célja számos vér útján terjedő betegség gyógyítása. Eredményei: krónikus bőrbetegségek, például pikkelysömör, ekcéma fekély és visszérbetegségek gyógyítása.
ájurvéda ital

 

 

Az ájurvédikus étkezés tudománya

Az ájurvéda nagy hangsúlyt helyez arra, hogy mindig a megfelelő mennyiségű és minőségű étel kerüljön az asztalra. A tanokban hívők szerint az egészség megőrizhető pusztán azzal is, ha tudatosan étkezünk. Étkezéseinket mindig egy kevés friss gyömbérrel és csipetnyi sóval kezdjük. Használjunk bátran a legkülönfélébb fűszerekből: köménymagot, görögszénamagot, ajwainmagot, ánizst és curryt bátran tehetünk ételeinkbe. Ezek mindegyike segíti az emésztést, és meggátolja a puffadást, felfúvódást.

Az ájurvéda szinte megszentelt alkalomnak tekinti az étkezéseket. Azt hirdeti, hogy mikor eszünk, az ételre koncentráljunk, és ne nézzünk közben tévét, ne olvassunk. Ha az ételre összpontosítunk, rendesen meg is rágjuk azt, és ezzel megelőzünk számos kellemetlen hatást, a rosszul megrágott étel ugyanis számos gyomorpanasznak is oka lehet. Étkezés után pár percet vajrasana pózban lenne érdemes eltöltenünk: térdeinket behajlítva üljünk a sarkunkra egyenes felsőtesttel. Ha ez nem megoldható, akkor az étkezés után pár percig üljünk nyugodtan, becsukott szemmel.

Az ájurvéda azt mondja, hogy az érzelmeket is meg kell „emészteni”, különben megártanak. Ha bármi feldúlt minket, várjuk meg, míg lehiggadunk, és csak utána együnk. Az evés nem egyfajta idegnyugtató. Ha kivárunk, akkor nem fogjuk túlenni magunkat.

Mindig a szervezetünk számára leghasznosabb tápanyagokat kell előnyben részesítenünk – hiszen ezek biztosítják majd az erőnlétünket, egészségünket, és növelik az életkedvünket.

Az ájurvédában alapszabály, hogy mindig a dósánknak megfelelően étkezzünk, hiszen a testtípus szerinti táplálkozással számos betegség vagy egyensúlytalanság megelőzhető. Idézzük fel újra: mindannyiunkban jelen van az öt alapvető elem: az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld. Ezeknek az elemek a kombinációi alkotják a dósákat azaz a testtípusokat, amelyek a következők:

  • Vata dósa: éter és levegő. Magas, vékony testalkat, hosszú végtagok, sötét töredezett haj, száraz bőr, kicsi, kerek és fénytelen szem, szögletes arc, keskeny ajkak. Az érzéseit nem tudja kontrollálni, féltékeny típus, beszédes. Labilis egyéniség, hajlamos a hazudozásra. Memóriája bizonytalan, kevésbé tanult.
  • Pitta dósa: tűz és víz. Közepes magasság és testalkat, szőke vagy vöröses haj, szeplős, pattanásos, ráncos, szív alakú arc, foltos bőr. Gyorsan eszik, szereti a keserű, az édes és a hideg ételeket, gyors a mozgása, nem szereti a meleg évszakot, erőteljesen izzad. Bátor, kreatív, extrém intelligenciával rendelkezik, sokat tanul, jó magaviseletű, de hajlamos a szabálytalanságra.
  • Kapha dósa: föld és víz. Alacsony, zömök testalkatú, hízásra erősen hajlamos. Sűrű és fekete haj, porcelánfehér, puha és sima bőr, kék, vagy barna színű szemek, széles homlok, kerek arc jellemzi. Kis mennyiségben eszik, nem mohó, keserű, csípős, forró és száraz ételeket fogyaszt. Mozgása lassú és megfontolt. Becsületes, jóindulatú, egyenes és őszinte. Keveset beszél, könnyen megbocsát, alázatos és engedékeny. Hűséges, ragaszkodó, nyugodt természetű.

A három testtípus ritkán jelenik meg egy emberben tisztán jellemző testtípusként, a legtöbbünk egyes testtípusok keveréke, valamelyik dósa dominanciájával. Ezek a dósák összesen hétféle emberi alkatot képeznek az egyes elemek arányától függően: vata, pitta, kapha, vata-pitta, pitta-kapha, vata-kapha és vata-pitta kapha.

A fentiek alapjaiban meghatározzák a táplálkozás irányelveit. Ugyanis amíg egy vata alkatú embernek méreg a keserű és a fanyar élelmiszerek aránytalanul nagy mennyiségű fogyasztása, addig a kapha típusú embert éppenséggel gyógyítja. A pitta alkatúaknak méreg a savanyú, sós és csípős ételek nagy mennyiségben történő fogyasztása, a vata típusúaknak kifejezetten orvosság. A kapha típusú embereknek méreg az édes ízű ételek nagy mennyisége, addig a vata és a pitta emberek szenvednek a hiányától, és gyógyítja őket. A vata emberek számára a húsevés nemhogy tiltott, de az ájurvéda szerint kifejezetten ajánlott is.

Az ájurvéda hat alapíze a következő: édes, sós, savanyú, csípős, keserű és fanyar. Mindegyik íz magával hozza bizonyos őselemek dominanciáját, például az édes íz a föld és a víz elem tulajdonságait ötvözi.

A különböző ízek csökkenthetik, illetve növelhetik az egyes dósák jelenlétét, a dhatuk (alapszövetek) és a malák (végtermékek) minőségét. Az édes íz az, amelyik valamennyi íz közül leginkább tápláló, míg a keserű és a fanyar ízek azok, melyek a legkevésbé hidratálóak.

Az ízeket hatásuk alapján is csoportosítja az ájurvéda, ezek alapján megkülönböztet hűtő és fűtő hatású ízeket. A fűtő hatású ízek általánosan növelik a Pitta dósát, és egyensúlyozzák a Vata és a Kapha dósát. Ilyen fűtő hatású ízek a sós, a savanyú és a csípős ízek. A hűtő hatású ízek, például az édes, a keserű és a fanyar, egyensúlyozzák a Pitta dósa működését, és növelik a Vata és a Kapha dósáét. Az ízek helyes arányú és minőségű megválasztásával hozzájárulhatunk betegségeink csillapításához, és megelőzhetjük a szervezetünkben aktívan tevékenykedő dósák egyensúlyának felborulását. 

Ennek a többezer éves tapasztalatokon alapuló kincsestárnak természetesen megannyi izgalmas és hasznos titka van még, ezért arra buzdítunk mindenkit, hogy ha ideje engedi, merüljön alá az ájurvéda és az ájurvédikus táplálkozás rejtelmeibe. Hogy ebben is segédkezet nyújtsunk, összegyűjtöttünk pár oldalt és könyvet, amelyek segíthetnek a felfedezésben. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők:

 

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X