„A mindenre jó semmire sem való igazán” – Tudod, melyik gyümölccsel mit csinálj?

A tökéletes külső ellenére ezen gyümölcsök íze, zamata sajnos ma már gyakran köszönőviszonyban sincsen azzal, amire még akár gyermekkorunkból is emlékezhetünk. Hol vannak azok a hatalmas körték, melyekbe ha beleharaptunk, patakokban folyt végig arcunkon a levük?

Hová tűntek az almák, amik harsogva és illatosan roppantak fogaink között? Hol vannak azok a barackok és szilvák, melyekből nagyanyáink mindenféle adalékanyagok nélkül, szabad tűzön főztek, máig etalonnak számító lekvárokat?

A jó hír az, hogy mind itt van karnyújtásnyira! Ha meg szeretnénk találni őket, elég, ha hátramegyünk a régi udvar végébe, kiballagunk az egykor szebb napokat látott szőlőhegyre, esetleg túrázunk egyet az ősi pásztorutak mentén.

Fotó: Pixabay / Nicky Pe

Készüljünk fel azonban, hogy

ezek a kincsek nincsenek jól marketingelt csomagolásba burkolva, külsejükben a legtöbb esetben meg sem közelítik idealizált világunk gyümölcseit.

Szerény, göcsörtös fáikat akciós újságok helyett inkább a velük-korú idős emberek útmutatása szerint találhatjuk meg.

Fotó: Pixabay / Hans

A régi idők embere gyümölcsszükségletét szinte kizárólag a saját környezetében fellelhető fajok és fajták segítségével elégítette ki. Micsoda szűkösség ez a mai globális kínálathoz képest – gondolhatnánk, de nem volna igazunk! A különféle tájak a legváltozatosabb tájfajtáknak adtak – és adnak ma is – otthont, a nagy monokultúrák helyett a gyümölcsösökben szinte minden esetben többféle fajt és fajtát tartottak.

Egy igazán jól kialakított gazdaságban kora nyártól késő őszig a fákról, bokrokról szedhették a különféle gyümölcsöket, melyeket frissen, vagy feldolgozva fogyasztottak, illetve, ami arra alkalmas volt, azt télire is jól be tudták tárolni.

Fotó: Pixabay / Dieter Klinkowski

Magunk is tapasztaltuk, hogy egyes fajták hagyományos módszerekkel is annyira jól tárolhatók, hogy „körülérik az évet”, azaz az előző évi termés a következő év új termésének érésekor is még fogyasztható állapotban marad.

„A mindenre jó semmire sem való igazán!”

– mondták a régiek, s ez igaz a gyümölcsökre is. Pontosan tudták, mely fajtát javasolt frissen fogyasztani, mi való a süteményekbe, mi alkalmas inkább kompótnak, pálinkának, vagy éppen melyiket érdemes homokban a pincébe télire elvermelni, hogy a tárolás közben történő utóérés révén váljon igazán ízletessé.

Fotó: Pixabay / Michael Strobel

Hogyan hasznosították eleink a régi gyümölcsfajtákat?

A gyümölcsök legtermészetesebb „felhasználási formája”, ha a fáról/bokorról való leszedését követően azon helyben el is fogyasztjuk! Az egyik legismertebb ilyen almafajta az ún. rétesalma, melyet sok helyen tányéralmaként ismernek. A nyár második felében bőven termő, lédús, édes gyümölcs friss fogyasztás mellett süteményekben is kiválóan hasznosítható!

Számos tájegységen ismerik a jó illatú, gyakran paraszemölcsökkel borított héjú édesalma valamely változatát, amely a bő termésének köszönhetően a friss fogyasztás mellett cefrézésre vagy takarmányozásra is kiválóan alkalmas. A borízű almát a bor ízéért azok is fogyaszthatják, kik amúgy a bort nem ihatják, de különleges íze okán süteményekben is gyakorta használják.

Fotó: Pixabay / Pascal Bondis

A körték közül friss fogyasztásra alkalmas a búzával érő körte, vagy a különféle vajkörték. A Kárpát-medencébe feltehetően csak a XIX. században került be az ún. Kieffer körte, amelynek nagy, lédús, jellegzetesen fűszeres ízű és illatú termése szinte minden vidéken beérik.

A különféle diófajták többségét feltörés és kifejtés után azonnal érdemes elfogyasztani vagy felhasználni, mert tisztítva gyorsan avasodhatnak, molyosodhatnak. Héjukban tartva száraz, sötét helyen (padlás) viszont akár egész télen át megőrizhetők – nem véletlen, hogy a dió a karácsonyi ünnepkör számos süteményének elengedhetetlen összetevője!

Fotó: Pixabay / Waldemar Zielinski

Egyes fajták különösen jól és hosszan bírják a (megfelelő) tárolást. A téli hónapok gyümölcs és vitaminszükségletét – a különféle aszalványok mellet – régen a pincébe szórt homokba rejtett, vagy hűvös vermekben tárolt gyümölcsökkel tudták pótolni.

A batul alma egyike az írott emlékekben legkorábban említett fajtáknak. A késői szüretelésű almafajta a középkor óta a mai napig az egyik legkedveltebb téli almafajta.

A pónyik alma zamatos és illatos ízét a hosszú tárolás alatt is megőrzi, a téli időszak süteményeinek kiváló alapanyaga.

Fotó: Pixabay / Congerdesign

Mi minden készülhet a gyümölcsökből?

Téli gyümölcsigényünket különféle kompótokkal is mérsékelhetjük, amiket a legkülönfélébb gyümölcsökből, ízlésünk szerint fűszerezve készíthetünk el.

A gyümölcsökből készült eceteket egész éven át fogyaszthatjuk.

Amennyiben a tiszta, egészséges gyümölcs megfelelően érett is, még cukrot sem kell használni az ecet elkészítésekor!

A meleg nyári napokon készült „anyaecetek” gondosan félretett maradékait a cukrokban kevésbé gazdag nyár végi, őszi termésekből készült ecetek „beindításához” is használhatjuk!

Fotó: Unsplash / Vedrana Filipović

Az érett gyümölcsökből ma már otthon is könnyedén préselhetünk gyümölcslevet, melyeket steril palackokba, vagy légmentesen záró fóliazsákokba töltve szintén hosszú ideig tárolhatunk, fogyaszthatunk.

Nem lenne teljes a gyümölcsök felhasználási módjáról szóló írás a lekvárok nélkül, melyekről persze azt is tudjuk, hogy minden tökéletességük ellenére is csupán „félutat jelentenek a pálinka felé”! Cukor hozzáadása nélkül csak az igazán érett, kevésbé savas gyümölcsökből lehet édes lekvárt készíteni, ezért e tekintetben sem mindegy, hogy milyen gyümölcsből szeretnénk lekvárt főzni. A sűrű lekvár készítése hosszú időt vesz igénybe, a szilva magozott gyümölcsét hosszú órákon át kell kevergetni, míg a kész lekvár a fejére fordított fazékból sem szottyan a földre!

Fotó: Unsplash / Elena Leya

Pálinka készítésére a körték közül – egyebek mellett – igen alkalmas a tüskés körte, valamint a sózó körte. Jellegzetes ízük határozottan elkülöníti őket a többi körtétől, lédús termésükből kiváló ecet is készíthető. Védettebb helyeken akár több száz éves fáikra is bukkanhatunk! A Zemplén vad vidéke a sárgabarack számos fajtájának is kiváló termőhelye, nem véletlen, hogy a barackpálinkák egyik etalonját éppen a gönci barack pálinkája jelenti!

A változatosság gyönyörködtet – mondták szintén a régiek. Istennek és az elkötelezett gyümölcsészeknek hála, egyre több van az ősi fajták megőrzését, terjesztését szolgáló ún. „tündérkertekből”, melyek akkor is változatos, a Kárpát-medence tájaihoz és természeti adottságaihoz évszázadok alatt alkalmazkodott gyümölcsökkel töltik majd meg asztalunkat és kamránkat, ha jelen korunk szupermarket-szentélyei helyett társadalmunk – kényszerűségből, vagy csoda folytán saját döntésből – ismét a régi rend irányába fordul majd.

Fotó: Pixabay / Veronica Bosley

Vigyázzunk rájuk, mert „ki magot ültet, annak lelke él tovább a fában. Ami növekszik, abban élet van, s aki növekvő fát hagy hátra, az életet hagy hátra, még akkor is, ha más eszi majd a gyümölcsöt.”